Válás és hűtlenség

Sok állat párban neveli az utódait, de akárcsak az embereknél, a párok nem maradnak együtt örökké. A válás és félrelépés meglepően gyakori. Az, hogy jellemzően melyik fél hagyja el a párját, a felnőttkort elért nemek arányától függ a madarakban – tárták fel 197 faj összehasonlításával magyar és brit kutatók. Ahol a szaporodóképes egyedek között több a tojó, ott gyakoribb a válás, vagyis a párkapcsolat felbomlása. Lehet, hogy a „szingli” tojók elcsábítják a már párba állt hímeket, de az is előfordulhat, hogy a hímek aktívan keresik az új partnert, és a sok tojó jelenlétében könnyebben járnak sikerrel.
Ha viszont a hímek aránya nagyobb a populációban, akkor a hűtlenség gyakorisága növekszik. Vagy azért, mert a tojók nem tudnak ellenállni a széles kínálatnak, vagy pedig a pár nélkül maradt hímek megerőszakolják a tojókat.
Akárhogyan is, ha a nemek aránya nem kiegyenlített, akkor a ritkább nem képviselője nagyobb eséllyel talál új szaporodási partnert. Vagy „megcsalja” a párját vagy elhagyja egy új társ kedvéért. Végeredményképpen a poligámia – párzás egynél több partnerrel - mindkét nemnél növekszik.

Még kérdéses, mennyire érvényes a madarak szaporodási rendszere más állatcsoportoknál. Úgy tűnik azonban, hogy a nemek aránya az embereknél  is hasonlóan hat a párkapcsolatokra. 


Nightclub az erdőben

Sokszor váratlan események adnak új irányt egy kutatásnak. Amerikai kutatók a pápaszemes lombjáró mozgásáról gyűjtöttek rádiótelemetriás adatokat, és egyszer csak észrevették, hogy a madarak éjszaka is aktívak, holott nappali életmódot folytatnak, a sötétben tehát elvileg pihenniük kellene. Vajon mi készteti őket arra, hogy az éj leple alatt elhagyják a fészkeiket? Aligha járnak táplálék után, mert nem látnak jobban nálunk, embereknél. Eleinte semmiféle ésszerű magyarázatot nem találtak a kutatók. Hamarosan azonban felfigyeltek rá, hogy a tojók csak a fogamzóképes napjaikon hagyják el a területüket, egyébként a fészken vagy a közelében ülnek. Úgy tűnik tehát, így próbálnak észrevétlenül „félrelépni”, vagyis más partnerrel is párosodni a párjukon kívül. Mivel a termékeny napok alatt a hím féltékenyen őrzi párját, a tojónak csak éjjel van esélye arra, hogy ne bukjon le. A tojókkal ellentétben a hímek két-három alvóhelyet is fenntartanak, de ezek annyira távol esnek a fészektől, hogy nem vehetik észre, ha a tojó elrepül. Persze a hímeket sem kell félteni. A néhány napos őrködést leszámítva ők a teljes szaporodási időszakban aktívak éjszaka, és sűrűn felkeresik a szomszédos területeket, pontosabban szomszédasszonyaikat.

Honnan tudja a tojó, hol talál rá a hímre éjszaka? A hím „szerenádot” ad, és az ének hallatán a tojó már tudja, hová kell repülnie. Előfordul, hogy nem sokat kell keresgélnie, mert a hímek – a kutatók szavajárásával - egy „nightclub”-ban gyűlnek össze, más tojók társaságában. Egy-egy ilyen mozgalmas, átvirrasztott éjszaka után nem csoda, ha másnap a mérések alapján egyértelműen kevésbé mozgékonyak a madarak.



Hová tűnnek a kisteknősök?


A természetfilmekből jól ismert jelenet, ahogy a frissen kikelt álcserepesteknősök teljes erejükből iparkodnak a tenger felé, miközben madarak, rákok és más ragadozók vámot szednek közülük. Hogy mi történik velük ezek után, azt teljes homály borította. Egyszerűen hiányoztak azok az eszközök, amikkel ilyen apró, de gyorsan fejlődő élőlényeket hosszasan monitorozni lehetett volna. A hátpáncélra szerelhető nyomkövető nem lehet se túl nehéz, se túl nagy lebegőképességű, nehogy hátrányba hozza a kikeléskor mindössze 20g-os viselőjét. Találni kell egy olyan ragasztót is, ami képes követni a páncél gyors növekedését. Néhány év laboratóriumi kísérletezés után egy manikűröstől kapták azt a tippet amerikai kutatók, hogy próbálják ki a keratinhoz (a köröm és a teknőspáncél anyagához) kifejlesztett akrilalapú ragasztót, ami végül bevált. A kutatók 17 kisteknőst szereltek fel napelemes nyomkövetővel, majd Florida partjainál elengedték őket. A kisteknősök eleinte mindannyian a melegvízű Golf-áramlattal úsztak észak felé, majd Észak-Karolinánál az Atlanti-óceán közepe felé vették az irányt. Hét hónap alatt, míg a nyomkövető végül leesett a páncéljáról, egyikük az Azori-szigetekig is eljutott.

A kisteknősök nem egyenes vonalban haladtak útjuk során, hanem kisebb-nagyobb köröket, kitérőket tettek. Ez arra utal, hogy nem sodródtak passzívan az áramlatokkal, hanem a helyi mágneses mezők alapján önállóan tájékozódtak, és ha kellett, módosítottak útirányukon. Így néhány példány az Észak-Atlanti-óceán közepén elhelyezkedő Sargasso-tengerbe került, valószínűleg együtt úszva egy teknőszemmel luxuskörülményeket, vagyis melegebb vizet és táplálékot nyújtó moszatszigettel. 

Repülő robotraj

Egymás mozgásához igazodó, a madárrajokat modellező robotokat készítettek az ELTE és az MTA kutatói. Ez a világon az első olyan autonóm, külső vezérlés nélkül repülő gépraj, ami biológiai megfigyelések alapján épült, és szabadtéren, nem ideális időjárási körülmények között is működőképes.

Vicsek Tamás kutatócsoportja korábban galambok repülését tanulmányozta a madarak hátára erősített apró GPS készülékekkel. Ekkor jutott eszükbe, hogy az állatok mozgását szabályozó folyamatokat leghatékonyabban robotok segítségével lehet megismerni.

A robotraj jelenleg tizenegy, négyrotoros „multikopterből”, más néven drónból áll, amiket a rájuk szerelt apró számítógépek vezérelnek. Képesek önállóan, emberi beavatkozás nélkül alakzatokban repülni, illetve követni egy vezérgépet, még akkor is, ha esetleg akadályok kerülnek az útjukba. A mozgásukat három fő szempont határozza meg: a csapathoz tartás, az ütközés elkerülése és az egymáshoz igazodás. Ezt a drónokra erősített GPS és az egymás közötti, rádiójeles kommunikáció teszi lehetővé, ami még pontosabb lehet majd, ha a drónok a rájuk szerelt kamerák képe alapján állapítják meg egymás helyzetét.
Az önállóan mozgó robotraj az állatcsoportok mozgásának modellezésén kívül megfigyelő, monitorozó feladatokat láthat el például katasztrófák helyszínein, de akár szállíthat is tárgyakat olyan helyekre, ahová ember nem juthat el. Mivel a rajt sok példány alkotja, a rendszer sokáig ellenáll a veszteségeknek, így nehéz körülmények között is bevethető.