Saját sírját ássa

Ha egy fejeslégy megtámad egy poszméhet, akkor számíthatunk rá, hogy az áldozat hamarosan élve eltemeti magát - és magával együtt a testében fejlődő fejeslégy láváját. Támadáskor a légy szétfeszíti a méh páncélját - akár a levegőben is -, és beledöfi a petéjét. A kikelő lárva fokozatosan felfalja házigazdáját. De mielőtt az belepusztulna a vendéglátásba, a lárva még kikapartatja vele saját sírját.

A szerencsétlenül járt méhek, darazsak számára mindegy lenne, hol pusztulnak el, de nem úgy a fejeslégy-lárvának. A fejeslegyek életciklusa egyéves. A gazdaállat elfogyasztása után a lárva bebábozódik, és az egész telet ebben az állapotban vészeli át. Kétségtelen, hogy egy föld alatti telelőhely sokkal melegebb és biztonságosabb, mint egy felszíni. A sikeres telelés után a bábokból tavasszal bújnak elő a kifejlett példányok.

A különböző poszméh-fajok eltérő sikerrel védekeznek az ellen, hogy a paraziták ásógéppé változtassák őket. Van olyan faj, amelyiknek 100 fertőzött egyedéből 80-at vesz rá a parazita a sírásásra, más fajnál azonban csak 18-at. Az immunrendszer is képes elpusztítani a lárvát, de olykor különböző hatóanyagok fogyasztásával – például alkohollal - védekeznek a fertőzött egyedek.

Malfiet al, 2014. Animal Behaviour

A szabadon élő egerek is szívesen sportolnak

A rágcsálók terráriumának alapfelszerelése a futókerék, amit az egerek, patkányok, hörcsögök naponta akár órákon át hajtanak, így egy-egy éjszaka akár 5 km-t is lefutnak. Vajon miért? Úgy tűnik, a válasz nagyon egyszerű: az egerek és társaik azért edzenek, amiért az emberek jelentős része: mert jólesik nekik.

Egy holland neurofiziológus 2009-ben egy etetőtállal, futókerékkel és mozgásérzékelő kamerával felszerelt, nyitott ketrecet helyezett el a kertje egyik nyugalmas pontján. A kisrágcsálók hamar felfedezték a táplálékforrást, evés után pedig a kerékbe is bemásztak, és futni kezdtek, átlagosan 1-2 percen át, pont annyi ideig, mint fogságban élő társaik. Három év alatt több, mint tízezerszer kapcsolt be a kamera: patkányok, cickányok, sőt még békák is bemásztak a kerékbe, de 10-ből egy felhasználó egér volt. Az állatok szemmel láthatóan élvezték a futást, ami nem vezetett sehová.

Az eddig is egyértelmű volt, hogy a fogságban tartott rágcsálók szeretnek futni: akár nagyon bonyolult zárakat is kinyitnak azért, hogy hozzáférjenek a kerékhez, és mozoghassanak kicsit. De az nem volt világos, hogy ez csak a fogságban tartásra, ingerszegény környezetre adott abnormális reakció, ami levezeti a feszültséget, enyhíti a stresszt vagy a természetes viselkedés része? A szabadon élő állatok vizsgálatával most már egyértelmű, hogy az utóbbi válasz a helytálló – pontosabban van a rágcsálópopulációnak olyan része, amelyik egyértelműen örömet talál a futásban. A kutatók hasonló érdeklődést tapasztaltak mezei állatoknál is, sőt, a kereket akkor is látogatták a vendégek, ha a kutatók nem töltötték fel mellette az etetőtálat. A kerék népszerűségéhez valószínűleg az is hozzájárul, hogy sokkal biztonságosabb sportolási lehetőséget biztosít, mint a rágcsálók számára sok veszélyt rejtő „terepfutás”.


Barátságos kismajmok

Az oxitocin hormon hatására megváltozik az újszülött rhesusmajmok szociális viselkedése: kommunikatívabbak lesznek, stressz-szintjük csökken, szociális érdeklődésük nő. Azoknál a kismajmoknál mérték a legerősebb hatásokat, amelyek a legjobban imitálták a kísérletvezetők arckifejezéseit – ajakcsettintést és nyelvnyújtást-, vagyis a szociálisan motiváltabb egyedek érzékenyebbek a hormonra.
Az oxitocin az agy hipotalamusz nevű részében termelődik, a szülésen, szoptatáson túl főként fizikai kontaktus hatására. Csak az elmúlt évtizedben derült ki, hogy e hormon a szociális viselkedés szabályozásában is jelentős szerepet játszik.

Az agy viselkedésszabályozó folyamatait nem lehet oxitocin-infúzióval befolyásolni, mint a szülésindítást, mert a molekula nem jut át a vér-agy gáton. Sprayben belélegeztetve viszont bejut az agyba, és az ezzel a módszerrel végzett vizsgálatok szerint úgy tűnik, hogy az ember esetében az oxitocin a társas viselkedés szinte minden területén szerepet játszik: ideális körülmények között együttérzőbbé, nagylelkűbbé, bizakodóbbá teszi a kísérleti alanyokat, javítja az érzelemfelismerő képességüket, hosszabb szemkontaktusra készti őket, segít leküzdeni a szociális stresszt. A hatás olykor ellentétes is lehet, az oxitocin ugyanis valószínűleg felerősíti a társas helyzetekkel kapcsolatos érzelmeinket, legyenek azok akár pozitívak, akár negatívak. Sok fajnál dokumentálták már, hogy az oxitocin szabályozó szerepet tölt be a szociális memória, kötődés kialakulásában, de főemlős-kölyköknél most igazolták először a hatékonyságát.