tag:blogger.com,1999:blog-79704207617842283202024-02-02T13:51:17.670-08:00Etológiatudományos hírek az állatok viselkedéséről - research news about animal behaviourKubinyi Enikőhttp://www.blogger.com/profile/04171933214968112714noreply@blogger.comBlogger152125tag:blogger.com,1999:blog-7970420761784228320.post-34151774970032632312019-04-04T03:43:00.000-07:002019-06-25T03:54:03.225-07:00Az akvárium lenyűgöző hatása: a kék elme<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj621vMXgoJym0Q53RxdxokWKK_OQ8FMttnfnfcT6rz4y624b6ByayynoRnU-kl05UGi8GSBYNSFoO0DH_-6WOzwZKj4kdaO-VKZIl-RQD-0U_6CSp4bfGCS3ZjAKesfxQcxb89LxgwGAE/s1600/toddlers.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1000" data-original-width="1000" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj621vMXgoJym0Q53RxdxokWKK_OQ8FMttnfnfcT6rz4y624b6ByayynoRnU-kl05UGi8GSBYNSFoO0DH_-6WOzwZKj4kdaO-VKZIl-RQD-0U_6CSp4bfGCS3ZjAKesfxQcxb89LxgwGAE/s320/toddlers.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Forrás: <a href="https://www.national-aquarium.co.uk/">https://www.national-aquarium.co.uk/</a></td></tr>
</tbody></table>
Az angliai <a href="https://www.national-aquarium.co.uk/">National Marine Aquarium</a> 555 ezer literes medencéjének fokozatos berendezése során vizsgálták meg <a href="https://journals.sagepub.com/doi/abs/10.1177/0013916515597512">brit kutatók</a>, hogy milyen hatással van a látogatókra a csak műnövényekkel beültetett (üres), a félig betelepített, illetve a teljesen berendezett medence látványa. A kutatók a medence előtti nézőtéren meghúzódva lemérték, hogy mennyi időt töltenek ott a látogatók. Ahogy várható volt, a látnivaló bővülésével nőtt a bámészkodásra szánt idő is: míg a műnövényes medence három percig kötötte le a nézőket, a halakkal, gerinctelenekkel betelepített akvárium előtt már átlagosan öt percig álldogáltak.<br />
A kutatók 84 egyetemista hallgatót is rávettek az akvárium meglátogatására (bizonyára nem volt nehéz). Őket viszont nem titokban figyelték, hanem szívritmus- és vérnyomásmérő készüléket helyeztek rájuk, és pszichológiai teszteket töltettek ki velük, ami a hangulatukról, lelkiállapotukról adott képet. Az egyetemisták ugyan az üres medencét is szívesen nézték, de minél több volt a látnivaló, annál érdekesebbnek találták, annál nagyobb élményt adott, és annál szívesebben jöttek volna vissza. <br />
A szívműködés mérése nem járt ennyire egyértelmű eredménnyel. Mindhárom esetben, tehát az akvárium berendezettségétől függetlenül, jelentősen esett a vérnyomás és a szívritmus az első öt percben. A szisztolés (a szív összehúzódásakor mért) vérnyomás kisebb volt a félig és a teljesen berendezett akvárium előtt, mint az üresnél, de a diasztolés (a szívverések közötti szünetben mért) csak a félig berendezettnél csökkent. A teljesen berendezett akvárium tehát tulajdonképpen kevésbé hatott csillapítóan a nézőkre, mint a félig berendezett, éppen azért, mert olyan sok volt benne a látnivaló.<br />
Más <a href="https://academic.oup.com/heapro/article/21/1/45/646436">tanulmányok</a> is beszámoltak arról, hogy az emberekre megnyugtató hatással van a természet látványa, még ha épített is, mint az akvárium vagy egy park. Jó stratégia tehát, ha az orvosi váróban van egy akvárium is, ami mérhetően csökkenti a szorongást (<a href="https://www.tandfonline.com/doi/abs/10.2752/089279303786992071?casa_token=kLofXvOKvnMAAAAA%3Aht9iQSHjN73P01og58FN6TNxB71YZU10aImz3PTcv17OfCyoyeoIbXEgUxdS8t4glGkb69i_kHIg&">legalábbis pszichiátriai kezelés alatt álló páciensekben).</a>Alzheimeres betegeknél az ebédlőben elhelyezett akvárium, 8 színes halacskával, <a href="https://habricentral.org/resources/460/download/WJNR_EdwardsBeck_FishAlzheimers.pdf">21 százalékkal növelte a fogyasztást</a>, ami miatt csökkentek a betegek ellátási költségei. Az állatkertek akváriumai pedig a jelek szerint nem csak oktatási célt szolgálhatnak, hanem a városi ember lazítását, relaxációját is. <br />
Mi olyan megnyugtató a víz látványában?<br />
Wallace J. Nichols tengerbiológus a <a href="https://www.washingtonpost.com/opinions/book-review-blue-mind-on-the-benefits-of-being-near-water-by-wallace-j-nichols/2014/08/08/a504c932-02c7-11e4-8fd0-3a663dfa68ac_story.html?utm_term=.c908d10ac570">Kék elme</a> című könyvében arról ír, hogy a víz meditatív állapotba juttat, amit nyugalom, béke, általános boldogság és elégedettség jellemez. Az agy kipihenheti magát a víz ismétlődő, egyszerű hangjától, a víz látványa pedig segíti az összpontosítást, kiélesíti az érzékszerveket. Megszabadít a „vörös elmétől", az urbanizált, technológiafüggő ember stresszes, szorongó állapotától. A hatáshoz az is hozzájárulhat, hogy a kellemes hőmérsékletű vízbe merülés is <a href="https://link.springer.com/article/10.2165/00007256-200636090-00003">11-18 százalékkal csökkenti a szívritmust</a>. A víz láttán talán ez az érzet is felébred bennünk.<br />
<div>
A <a href="https://www.britannica.com/science/biophilia-hypothesis">biofília hipotézis</a> szerint az ember veleszületett hajlama, hogy élőlényekre és életszerű folyamatokra figyeljen, hiszen őseink csak akkor maradhattak életben, ha érzékelték és értették a természet jeleit. Az akváriummal egy darabka természet jelenik meg a szobánkban. Amíg a halak békésen úszkálnak, az elménk pihenhet, hiszen nyugalom van, nincs veszély. A Duna TV-n hosszú éveken át szünetjelhalak közvetítettek "<a href="https://index.hu/kultur/media/dunahalak/">áldást, békességet, nyugalmat, szelídséget</a>" az éjszakai nézőknek. Aki szeretne egy kis kikapcsolódást, vessen <a href="https://www.youtube.com/watch?v=4HRt5Q-JXHE">rájuk egy pillantást</a>.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
<i>Megjelent a Qubit-en, 2019. 03. 04-én.</i><br />
<i>A szerző az ELTE Etológia Tanszék tudományos főmunkatársa, további írásai a Qubiten <a href="https://qubit.hu/author/kubinyie">itt olvashatók</a>. </i></div>
</div>
Kubinyi Enikőhttp://www.blogger.com/profile/04171933214968112714noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-7970420761784228320.post-59092788204305655952019-03-21T03:47:00.000-07:002019-06-25T03:53:47.783-07:00Ígéretes hatóanyagokat fedeztek fel az időskori memóriazavarok javítására<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<a href="https://4cdn.hu/kraken/image/upload/s--5iGH8Y3Y--/7Guryq9c2zgN1Yrlds.jpeg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img height="157" src="https://4cdn.hu/kraken/image/upload/s--Oi1jht3z--/c_limit,w_1160/7Guryq9c2zgN1Yrlds.jpeg" width="320" /></a><br />
Ahogy öregszünk, egyre feledékenyebbek és fáradtabbak leszünk. Mi ennek az oka, és megállítható-e az agy öregedése? Február közepén <a href="https://ib.berkeley.edu/people/faculty/kauferd">Daniela Kaufer</a>, a Kalifornia Egyetem (UC) professzora az öregedéssel együtt járó kognitív hanyatlás eddig kevéssé ismert mechanizmusát mutatta be Washingtonban, a világ egyik legnagyobb <a href="https://aaas.confex.com/aaas/2019/meetingapp.cgi/Paper/23096">tudományos konferenciáján</a>. Sőt, azt állította, hogy a folyamatot akár vissza is lehet fordítani. <br />
Egy 2002-es <a href="https://www.ncbi.nlm.nih.gov/books/NBK316202/">vizsgálat</a> szerint az USA 70 év feletti lakosságának 91,3 százaléka „normális” kognitív funkciójú. Egy más módszertannal, 2014-ben végzett vizsgálat viszont arra jutott, hogy a 65 év felettiek közül csak 78,2 százaléknak nincs biztosan demenciája. Ezek a számok biztatóak, ugyanakkor longitudinális vizsgálatok szerint mindössze 4 év alatt a 70 év felettiek felének enyhén, ötödének jelentősen romlik a kognitív teljesítőképessége (ettől még benne maradhatnak a „normális” tartományban). <br />
Közel tízezer, 65 év feletti nő 15 éven keresztül nyomon követésével az derült ki, hogy csak 9 százalékuknak nem változott a mentális teljesítőképessége. Volna tehát igény olyan gyógyszerekre, amelyek adott esetben kis méretük miatt átjutnak a vér-agy gáton, és így idős korban megfiatalítják az agyat.<br />
<div>
<br />
<b>Mit lehet tenni a vér-agy gát szivárgása ellen?</b><br />
Mivel a konferenciával egyidőben a <a href="https://www.biorxiv.org/content/10.1101/537431v1">közlemény</a> preprint formában is elérhetővé vált, nemcsak a hírekből, hanem részletesen is tudni lehet, mit fedezett fel a Kaufer által vezetett 27 fős kutatócsoport (köztük a feltehetően magyar származású <a href="https://arebeta.berkeley.edu/users/eszter-mihaly">Eszter Mihaly</a>, aki szintén a UC Berkeley-n dolgozik).<br />
A lényeg ezúttal a vér-agy gát, az agyi hajszálerek sejtjei és speciális idegsejtek által alkotott membrán, amely elszigeteli az agyat a vértől, és csak meghatározott tápanyagokat, vérgázokat, valamint apró, főként zsíroldékony molekulákat (például alkoholt) enged át. Ha ez a védelmi vonal megsérül vagy részlegesen áteresztővé válik, a sejtek között megnyíló „lyukakon” keresztül nagyobb méretű molekulák (köztük akár pusztító hatású fehérjék is) átszivároghatnak a vérből az agyba.<br />
Mikroszkópos és MRI-felvételeken látható, hogy idősebb agyaknál megnő a vér-agy gát áteresztőképessége, és emiatt az agyban állandósulnak a gyulladásos folyamatok. A 60 év felettiek fele érintett a vér-agy gát szivárgásában.<br />
Fiatal egereknél öregedésszerű tüneteket idéz elő, ha albumint (a vér egyik legfontosabb szállítófehérjéjét) juttatnak az agyukba, azt imitálva, mintha sérült volna a vér-agy gátjuk. A vér-agy gát áteresztő képessége 20-76 éves emberi, illetve 3-21 hónapos egéragyakban<br />
Az említett kutatócsoport azonban rátalált egy olyan anyagra (IPW-nek nevezik), ami megállítja a gyulladásos folyamatokat, és ezáltal „visszafiatalítja” az egereket. Így az is kiderült, hogy a mesterséges öregedéssel a sejtek nem szűntek meg, csak a gyulladás miatt működtek rosszul. A kutatócsoport most már azt vizsgálja, hogy embereknél is ugyanúgy zajlik-e a folyamat, mint az egereknél. Ha igen, akkor van remény, hogy a kognitív hanyatlás gyógyszer szedésével visszafordítható legyen.<br />
A konferencián egy kanadai kutatócsoport is hasonló <a href="https://www.karger.com/Article/Abstract/496086">eredményről</a>számolt be, csak más megközelítésben. Azokkal az idegsejtekkel foglalkoztak, amelyek különösen sok agyi problémát, köztük memóriaromlást okoznak. Meghibásodásuk esetén az idegsejtek olyan gyenge jeleket adnak ki, hogy szinte láthatatlanná válnak szomszédaik számára.<br />
<a href="http://www.pharmtox.utoronto.ca/faculty-etienne-l-sibille-phd">Etienne Sibille</a>, a Torontói Egyetem professzorának csoportja olyan szercsoportot fedezett fel (benzodiazepin-szerű <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Ligandum_(egy%C3%A9rtelm%C5%B1s%C3%ADt%C5%91_lap)">ligandumokat</a>), ami felerősíti ezeket a gyenge jeleket, így 30 perccel azután, hogy idős egerekbe injekciózták a szert, ők is ugyanolyan fürgén és okosan közlekednek a labirintusban, mint a fiatalok. Napi kezeléssel két hónapon át fenntartható volt ez a hatás. Elképzelhető, hogy a hatóanyagot két év múlva már embereken is kipróbálhatják, de ez még nem jelent garanciát arra, hogy gyógyszer lesz belőle, hiszen az emberi agy sokszor nem úgy reagál a beavatkozásokra, mint a mindössze két évig élő, zsákmányállat rágcsálóké.<br />
<br />
<i>Megjelent a Qubit-en 2019. 02. 21-én.</i><br />
<i>A szerző az ELTE Etológia Tanszék tudományos főmunkatársa. </i></div>
</div>
Kubinyi Enikőhttp://www.blogger.com/profile/04171933214968112714noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-7970420761784228320.post-69836271415371194592018-12-23T03:50:00.000-08:002019-06-25T03:53:34.053-07:00Hányféleképpen lehet megállítani az öregedést? <div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjECxdzrt_o4BaC72c1X6C2R9RCJ1gIADdJtt594tBsD3Zk7mn-avVtp7D9GvLLBrc481v-yi0-zjgs9bklXWaX7j9_Ctrqdp4cavoWjbfEOxXf1r5S_9CTqpdyc6nE1z9kJLbN5fCJg4s/s1600/20160718_193958-1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1047" data-original-width="1600" height="209" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjECxdzrt_o4BaC72c1X6C2R9RCJ1gIADdJtt594tBsD3Zk7mn-avVtp7D9GvLLBrc481v-yi0-zjgs9bklXWaX7j9_Ctrqdp4cavoWjbfEOxXf1r5S_9CTqpdyc6nE1z9kJLbN5fCJg4s/s320/20160718_193958-1.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Fotó: Molnár Attila Dávid</td></tr>
</tbody></table>
Megduplázódott a várható élettartam a fejlett országokban az utóbbi két évszázadban. Eleinte a csecsemőhalálozás csökkenése miatt növekedett az átlagéletkor, de az 1950-es évektől már nem csak a gyerekkori, hanem a 70 év feletti mortalitás is erősen visszaesett. <br />Különösen hosszú életre számíthatnak az ún. kék zónák lakói, a japán Okinava, az olasz Szardínia egyes részei, a görög Ikaria, a Costa Rica-i Nicoya és a kaliforniai Loma Linda területén élők. Noha a lakosok genetikailag nem különböznek a környező populációktól, életmódjuknak és intenzív szociális kapcsolataiknak köszönhetően sokáig élnek. Az egészséges étkezés, iskolázottság, a fizikai tevékenység hosszú, egészséges élettel jár, de fontos szerepe van a gyerekkori körülményeknek és a szülők egészségének is.<br />A különböző korcsoportok egészségi állapotának javulása egyértelműen örömteli civilizációs vívmány. Vegyük észre azonban, hogy a várható élethosszal (lifespan) <a href="https://www.nature.com/articles/s41586-018-0457-8?dom=prime&src=syn">nem jár kéz a kézben a várható egészséges élettartam</a> (healthspan). 2000 és 2015 között 5 évvel nőtt a várható élethossz, az egészséges élettartam viszont csak 4,6-tal.<br />Egy átlagos ember élete 16-20 százalékában időskori betegségekkel küzd. A nőknél, az alacsony szocioökonómiai státuszú egyéneknél, az elhízottaknál és a kövéreknél nagyobb ez a szám, ők még hosszabb ideig betegek. Mivel az evolúció nem készítette fel fajunkat a hosszú életre, az idős életkor a halálos betegségek, a rák, az ér- és idegrendszeri betegségek legnagyobb rizikótényezője. A hosszabb élet tehát az időskori betegségek elterjedésével is járt a nyugati típusú társadalmakban.<br />Az időskori életminőség javítása, a betegségek visszaszorítása nem elérhetetlen cél. A <a href="https://qubit.hu/2018/07/31/ha-megerted-a-nyolcvanat-mar-tul-vagy-a-nehezen">matuzsálem kort megért emberek</a> sokkal tovább egészségesek, mint mások, csak rá kellene jönnünk, miért, és rábeszélni a többieket is a hasonló életstílusra. Továbbá – laboratóriumi kísérletek tanúsága szerint – a genetikai, környezeti és farmakológiai kezelések is drámaian megnövelhetik az egészséges élettartamot különböző fajokban, például az élesztőgombában, fonálférgekben, gyümölcslegyekben, rágcsálókban. Igaz, hogy a laboratóriumi állatok nem élnek addig, mint az emberek, de a molekuláris öregedés mechanizmusa nem sokat változott az evolúció során.<br />Ikerkutatások és több millió ember adatainak elemzése alapján <a href="https://qubit.hu/2018/11/08/alig-fugg-oroklott-tulajdonsagainktol-hogy-meddig-elunk">a várható élettartam heritabilitása 12-25 százalék</a>, tehát ekkora részben magyarázható genetikai okokkal az egyedek közötti változatosság az élethosszban. A 60 éves koruk előtt meghalt szülők és az utódok várható élettartama között ugyan nincs kapcsolat, e kor fölött viszont minél tovább élnek a szülők, annál hosszabb életre számíthatnak a gyerekek is.<br />Eddig egyetlen gént sikerült azonosítani a kivételesen hosszú életkor hátterében, ez pedig az apolipoprotein E (APOE), amely a koleszterin szállításában játszik szerepet. Azoknál a családoknál, ahol gyakori a hosszú életkor, ritkábban fordul elő szívkoszorúér-betegség, rák és 2-es típusú cukorbetegség, valamint jobban funkcionál az immunrendszerük és az anyagcseréjük. Modellszervezeteknél és matuzsálemkorú embereknél a sejthalálban és autofágiában (sejtes önemésztésben) is szerepet játszó FOXO3A nevű gént hozták kapcsolatba az egészséges öregedéssel.<div>
<br /><b>Az emberi öregedés jellegzetességei és mechanizmusa</b><br />Az emberi mortalitási ráta a kamaszkor körül a legalacsonyabb, utána exponenciálisan emelkedik. Eleinte az öregedésnek nincs klinikailag észlelhető jele. A harmadik X-től csökken a csont-, a porc- és az izomtömeg, és növekszik a hasi zsír aránya. Megváltozik a hormonrendszer és a keringés, a vérnyomás, a vérlipidek aránya. Megváltozhat az is, hogyan reagálnak a szövetek hormonokra, például az inzulinrezisztencia esetében. Rugalmatlanabbá válnak az erek, ami kihat a szív és az agy működésére. Ezek az apróbb változások végül összeadódnak és betegségekhez vezetnek.<br />A 70 év felettiek legalább fele több betegséggel is küzd, és 30 százalékuk öt vagy még több gyógyszert szed. A kórházi beutalók legalább 12 százaléka gyógyszerek (főként véralvadásgátlók, vérnyomáscsökkentők, vércukorszint-szabályozók, nemszteroid gyulladáscsökkentők) mellékhatásaira vezethetők vissza.<br />A dohányzás, a fizikai tétlenség és a magas alkoholfogyasztás (hetente legalább 14 egység nőknél, 21 egység férfiaknál, ami kb. 1,5-2 liter bornak felel meg) átlagosan öt, kettő, illetve fél évvel rövidíti meg az életet.<br />Sok megelőzési módszert (intervenciót) próbáltak már ki az öregedés hatásainak lefékezésére. Cukorbetegségre hajlamosak akár 15 évvel meghosszabbíthatják az életüket helyes diéta és kellő mozgás bevetésével, de a magas vérnyomás és az agy térfogatának csökkenése is mérsékelhető az életmód megváltoztatásával. Hatékonynak bizonyult a kalóriabevitel csökkentése, az időszakos koplalás (böjtölés) és a D-vitamin szedése is.<br />Sajnos azonban nem mindenki reagál egyformán a kezelésekre. A szarkopéniában (izomtömeg-csökkenésben) szenvedő idősek jól reagálhatnak a fehérjében gazdag diétára, míg a középkorúaknál a fehérjében gazdag táplálkozás a rák kialakulásának veszélyét növeli. A keringési zavarok kockázati tényezői megváltoznak, sőt a visszájukra is fordulhatnak az idő haladtával.<br />Az öregedés sejtes, illetve molekuláris szinten visszavezethető DNS- és fehérjekárosodásokra, elöregedett sejtek felhalmozódására egyes szervekben, állandósult stresszválaszra. Ahhoz, hogy egyénre szabott terápiát alakíthassunk ki, jobban meg kell értenünk, hogy életkortól függően milyen öregedési mechanizmusok játszanak szerepet az egyes szövetekben. Ehhez a modellszervezetek vizsgálata jó támpontot nyújthat.<br /><br /><b>Mi lassította le az állatok öregedését?</b>A laboratóriumi állatok jóval tovább élhetnek a védett környezet és a jó ellátás miatt, mint vadon élő társaik, és ma már tudjuk, hogy az öregedésük mechanizmusa hasonló az emberéhez. A csökkent kalóriabevitel figyelemreméltóan kedvező hatásúnak bizonyult a rágcsálóknál, de a rhesusmajmok egészsége is javult: csökkent a plazma trigliceridszintje, a cukorbetegség, érrendszeri problémák, szarkopénia, rák gyakorisága és az agytérfogatvesztés aránya.<br />Bizonyos genetikai bevatkozások is javítottak a laboratóriumi állatok egészségi állapotán. Az inzulinszerű növekedési faktor (IGF) csökkent aktivitása, összefüggésben a sejtek energiaháztartását, fejlődését befolyásoló mTOR (mammalian target of rapamycin) csökkent működésével, növeli az élettartamot élesztőgombákban és egerekben is. Jelenleg családi kutyákon is tesztelik az mTOR működését gátló rapamycin élethossznövelő hatását, a következő lépés már az ember lehet.<br />A kalóriabevitel csökkentése emberi önkénteseken is hatékonynak bizonyult, de az általános elterjedésére nem sok remény van, tekintve, hogy még az enyhe (10 százalékos) kalóriacsökkentést is kevesen hajlandók betartani. Az viszont nem olyan reménytelen, hogy sokan változtassanak a táplálék fehérjetartalmán (például a vegetarianizmus terjedésével).<br />Az evés időzítése is fontos tényező. Az egerek és patkányok élethosszának növekedésében nemcsak a kalóriatartalom csökkentése lényeges, hanem az is, hogy naponta csak egyszer kaptak enni, ezért gyakorlatilag másnapig éheztek. Lehet, hogy érdemes visszatérni tehát a böjtölés szokásához. És valóban, a középkorú emberek éhezést mímelő diétája (fehérjében, szénhidrátban és kalóriában szegény, de telítetlen zsírban gazdag) kedvező hatású az egészséget jelző markerekre, például a vérnyomásra.<br />Az állatkutatások egyre nagyobb jelentőségű iránya <a href="https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S2352396416305242">a már rutinszerűen alkalmazott hatóanyagok átpozicionálása</a>. Az új gyógyszerek fejlesztése az öregedéskutatásban nagyon kockázatos, mert a klinikai tesztelés során egészséges populációt kellene hosszasan kezelni. Az ismert, törzskönyvezett szerek közül ígéretes a már említett rapamycin (más néven szirolimusz), ami eredetileg szervkilökődés ellen adott immunszuppresszáns, valamint a hasonló everolimusz. A cukorbetegség kezelésében alkalmazott metformin és akarbóz is növeli az élethosszt laboratóriumi állatoknál.<br />Az állatkísérletek közül ígéretesek a szöveti öregedést befolyásoló kezelések is. A szövetek újraépítésében, a sérülések begyógyulásában fontos szerepe van az elhasználódott sejtek eltávolításának, amit a makrofágok végeznek. Idős korban viszont az elöregedett sejtek felhalmozódnak a szövetekben, és ezzel hozzájárulnak az öregkori betegségek, például az érelmeszesedés, az oszteoartritisz (degeneratív ízületi gyulladás) és a rák kialakulásához.<br />Az elöregedett sejtek eltávolíthatók, ami egereknél növeli az élethosszt és az egészégesen eltöltött időszakot. Embereknél még nem ismerjük a beavatkozás hosszú távú hatását és mellékhatásait, de átültetendő szerveknél (például a vesénél) már elkezdték ezen a módon javítani a szerv állapotát, és folynak klinikai tesztek az oszteoartritisz, valamint a glaukóma (zöldhályog) kezelésére is. Ígéretesnek tűnik az idős sejtek megfiatalítására az epigenetikai átprogramozás is, egereken már működik az eljárás, és kedvező hatású.<br />Talán ennél is meglepőbb, hogy az emésztőrendszerben élő mikroorganizmusok átültetése is fiatalító hatású lehet. Ha fiatal halakból középkorúakba viszik át ezeket a mikroorganizmusokat, a középkorúak tovább élnek ahhoz képest, mint amikor hasonló korúaktól kapják a mikrobákat. Embereknél az inzulinérzékenység fokozható azzal, ha sovány donorok székletkivonatát anyagcserezavarral küszködő páciensekbe viszik át. A vámpírtörténetek kedvelőinek pedig arra csillanhat fel a szemük, hogy fiatal egerekből idősekbe átvezetett vér sok elöregedett szövet őssejtjeinek működését javította. Az emberi köldözsinórból származó vér, vérplazma, plazmafehérjék pedig javítják idős egerek hippokampuszának működését (ez az agyterület elsősorban az emlékezésben játszik szerepet).<br />A beteg idős emberek egyre növekvő aránya nagyon komoly feladatot ró a társadalomra. Ugyanakkor az időskori betegségek kialakulásának kockázata jelentősen mérsékelhető az egészségügyi mutatók folyamatos monitorozásával. Azok, akik igazán szeretnének tenni az egészségükért, már most megtehetik, hogy a kutatási eredmények tükrében, és az orvosi tanácsoknak megfelelően változtatnak az életmódjukon, étkezési szokásaikon.<div>
<i><br /></i></div>
<div>
<i>Megjelent a Qubit-en 2018. 11. 23-án.<br />A szerző az ELTE etológia tanszék tudományos főmunkatársa.</i></div>
</div>
</div>
Kubinyi Enikőhttp://www.blogger.com/profile/04171933214968112714noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-7970420761784228320.post-37797708722387532852016-02-13T13:34:00.000-08:002018-10-02T01:26:07.734-07:00Búcsú<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh9o3Til9N5us6p7VZyMlYCivMjtHqSWpvNQIxoieQ9tS8LBmXx1A12JQBaGlV-Ucq16653KbkOcIt7YK7m_7_B0-d-1oPkfVFiqEQsSStRZ1remzLpZ5WVOJod4SXzx7OCBrNzoHTg1O0/s1600/K%25C3%25A9pkiv%25C3%25A1g%25C3%25A1s.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh9o3Til9N5us6p7VZyMlYCivMjtHqSWpvNQIxoieQ9tS8LBmXx1A12JQBaGlV-Ucq16653KbkOcIt7YK7m_7_B0-d-1oPkfVFiqEQsSStRZ1remzLpZ5WVOJod4SXzx7OCBrNzoHTg1O0/s1600/K%25C3%25A9pkiv%25C3%25A1g%25C3%25A1s.JPG" /></a></div>
Három év után megválok az Élet és Tudomány Etológia rovatától, megsokasodott kutatói munkám miatt*. Köszönöm a szerkesztőségnek, elsősorban Gózon Ákosnak a heti hasábot, nagyon szerettem ezt a munkát, sokat tanultam belőle és hiányozni fog!<br />
<br />
<a href="http://kutyakutatas.blogspot.com/">Kutyakutatás-Ebológia</a> oldalamon továbbra is folytatom a blogolást és szerkesztem a <a href="https://www.facebook.com/CsaladiKutyaProgram/?ref=br_rs">Családi Kutya Program</a>, <a href="https://www.facebook.com/FamilyDogProject/">Family Dog Project </a>facebook oldalakat.<br />
<div>
<br />
<br /></div>
<i>*</i> A kutatás az ELTE Etológia Tanszékén 2016 májusában indul, és az emberrel együtt élő kutyák öregedésének folyamatát vizsgálja viselkedési, genetikai és idegtudományi szinten. A kutatás
részeként több mint száz idősödő kutya életét követjük négy éven át. Ehhez
várjuk 8 évnél idősebb kutyák gazdáinak jelentkezését, akik rendszeresen részt
vennének a Szenior Családi Kutya Program vizsgálataiban. E-mail: <a href="mailto:seniorfamilydogproject@gmail.com">seniorfamilydogproject@gmail.com</a><br />
<br />
A kutatásról bővebben a <a href="http://kutyaetologia.elte.hu/wordpress/index.php/szenior-csaladi-kutya-program/">Családi Kutya Program oldalán</a>.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjh98Spp5uzzfkVJyVWuo4TwFqxYGusapYK7hhZn3uJbPPA8kPnFgKPfjjXDc65n4F2flkcjyJihpLdAOG8-g12yc_tywyILLSgungIE1QtVq6Iot8vy7bTO-HoGgC2H4WtibnblbSLmnc/s1600/IMG_9388.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjh98Spp5uzzfkVJyVWuo4TwFqxYGusapYK7hhZn3uJbPPA8kPnFgKPfjjXDc65n4F2flkcjyJihpLdAOG8-g12yc_tywyILLSgungIE1QtVq6Iot8vy7bTO-HoGgC2H4WtibnblbSLmnc/s400/IMG_9388.JPG" width="266" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU"><br /></span></div>
</div>
Kubinyi Enikőhttp://www.blogger.com/profile/04171933214968112714noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-7970420761784228320.post-81673601441462708702016-01-29T09:53:00.000-08:002016-02-06T11:07:56.543-08:00Nincs határ<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 18.0pt;">
<b>Aki azt mondja, hogy azért nem ír, mert nem ér rá, az hazudik - vallja <span lang="HU">Csányi Vilmos professzor,
akiről a Nagykutya csillagképben csillagot neveztek el ismeretterjesztő
munkájának elismeréseként. Ő szabadságként és egyfajta ajándékként élte meg azt, hogy
kutatóként jelentős időt töltött mások munkáinak megismertetésével. </span></b><b><span lang="HU">A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat <a href="http://eletestudomany.hu/ismeretterjeszto_lapok_kozossegeinek_negyedszazada_a_tit-ben">konferenciájára</a> készülve kerestem meg. </span></b><br />
<b><span lang="HU"><br /></span></b>
<span lang="HU"><i>Minden kutató szembesül azzal a dilemmával, hogy kizárólag saját szakmai cikkeinek megírására összpontosítson, vagy szánjon időt arra is, hogy a tudományos publikációkat a szakmán kívül is megismertesse. </i></span><i><span lang="HU">Kötelessége egy kutatónak,
hogy ismeretterjesztéssel foglalkozzon?</span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 18.0pt;">
<span lang="HU"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 18.0pt;">
<span lang="HU">Miután a társadalom eltartja a kutatót, ezért az viszonzásul elvárhatja,
hogy elmesélje, mit csinált.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 18.0pt;">
<i><span lang="HU"><br /></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 18.0pt;">
<i><span lang="HU">De hol a határ?<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 18.0pt;">
<span lang="HU"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 18.0pt;">
<span lang="HU">Nincs határ. Egyéni megfontolások szerint dől el, ki mit bír. Van, akinek
könnyebb írni, előadni, van, akinek nem megy, rosszul érzi magát. Nem hazafias
kötelesség ismeretet terjeszteni, hanem ez jár a társadalomnak. Kényszerítés
nélkül, aki erre alkalmas, csinálja, mindenki egyéni sajátosságai szerint. Nem
lehet előírni, mint kötelességet. Mikor a Straub laborban dolgoztam, kaptunk
egyszer egy olyan feladatot, hogy mindenki írjon a saját munkájáról. Ezért is
engem utáltak persze. A vége az lett, hogy „ezek nem tudnak írni, írja meg
maga!”. Ennek köszönhettem a szabadságomat. A Sejtbiológia című könyvem előtt
Straub azt akarta, hogy fehérjékről kutassak apró dolgokat. Ettől én irtóztam.
A könyv kéziratának elolvasása után azt mondta: <i>„Belátom, hogy tévedtem.
Magának nem szabad specializálódnia, mert képes sok mindennel átfogóan foglalkozni.”</i><o:p></o:p></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhyabb8F1ro08S7811wBTZz3126VE1jQE8HPbEL7esF-B_bOnXWAHTmLvurpSeOji7r8eEqvJZoCPLl1SKbAwfNGsZnMg_8qKKC6XLpMR_r5DLe0juD8HfBeXBGjPN4dUHFK7hLRvIhPEo/s1600/eloadason5.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhyabb8F1ro08S7811wBTZz3126VE1jQE8HPbEL7esF-B_bOnXWAHTmLvurpSeOji7r8eEqvJZoCPLl1SKbAwfNGsZnMg_8qKKC6XLpMR_r5DLe0juD8HfBeXBGjPN4dUHFK7hLRvIhPEo/s320/eloadason5.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 18.0pt;">
<span lang="HU"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 18.0pt;">
<i><span lang="HU">Ezek szerint Önnek
szabadságot adott az ismeretterjesztés?</span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 18.0pt;">
<span lang="HU"></span><br />
<a name='more'></a><span lang="HU"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 18.0pt;">
<span lang="HU">Nem csak ezt. Tanítás közben az ember felülvizsgálhatja, mit ért. Ez csak
akkor derül ki igazán, ha valakinek el kell magyarázni. Kiderül, mi az, amit
nem tudok, és azzal, hogy utánanézek és megértem, bőségesen visszakapom a
befektetett munkát. A Straub-laborba vegyészként kerültem, de a kémiát nem
tudtam jól. Annyi mindent kellett tanulni az egyetemen, persze, hogy nem
emlékeztem egy csomó részletre. A gyakorlaton azután hamar kiderült, hogy nem
tudom, mi az a pH. Mikor a hallgatóknak kellett elmagyaráznom, akkor
utánanéztem, és egy hónap múlva már biztos voltam abban, mit tudok kémiából. A
népszerűsítésben is ez a fontos. Lehet halandzsázni vagy pedig tisztességesen
utánanézni annak, ami túlnyúlik a saját munkámon. Mindenki, aki ezt teszi,
profitál. De hozzátartozik, hogy a végtermék jó-e. Persze mindenkinek joga van
saját magának írni ismeretterjesztő cikkeket, amik sehol nem jelennek meg. <br />
Nekem például annak idején nagyon sokat segített az Élet és Tudomány
szerkesztője abban, hogy megfelelő színvonalon írjak, tudjam, hogy az
egyszerűsítésben hol a határ. Mert a kollégák is olvasnak! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 18.0pt;">
<i><span lang="HU"><br /></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 18.0pt;">
<i><span lang="HU">Sosem érezte azt, hogy túl
sok időt vesz el a kutatástól az ismeretterjesztő munka? <o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 18.0pt;">
<span lang="HU"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 18.0pt;">
<span lang="HU">Nem. A laborban az ember 12 órát tölt naponta. Ehhez képest havonta 1-2
alkalommal pár óra, amíg az ember előadást tart valahol vagy megír egy cikket,
nem sok. Aki azt mondja, hogy erre nincs ideje, az hazudik. Nagyon ritka az az
ember, akinek percre pontosan be van osztva az ideje. Egyetlen olyan embert
ismertem, aki nyugodtan mondhatta volna, hogy nem ér rá, Klein Györgyöt,
rákkutatással foglalkozott. Ő reggel hétre bement a laborba, egy órát kocogott,
ilyenkor diktálta a titkárnőjének a könyvét. Ezután lezuhanyozott és attól kezdve percre pontosan mentek be hozzá a munkatársak, vendégek egész nap. Őrület volt
vele dolgozni. De a legtöbb embernek bőven van ideje mindenre, amit igazán
szeretne. Nekem akkor lesznek a legjobb gondolataim, amikor Jankával sétálok
másfél órát, olyan helyen, ahol nem kell attól félnem, hogy beledugja az orrát
a szembejövő babakocsiba. Amikor senki nem nyitja rám az ajtót, senki nem szól
hozzám, akkor egyszer csak elkezdenek áramlani a gondolatok. <o:p></o:p></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhsNPtMcAVqqpn0_txhE83ecXPB1I-YZbPkDJKj_cO4mPflb4MGpeAabdkHkZx-eQjqRFCHQIX0DzqdNCsPovkeg_Hy2jZfn-KjviZVCkq4ihCp1IWsL-6YPpkly6pS9PRxmwebIMJh27w/s1600/Jankaval.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhsNPtMcAVqqpn0_txhE83ecXPB1I-YZbPkDJKj_cO4mPflb4MGpeAabdkHkZx-eQjqRFCHQIX0DzqdNCsPovkeg_Hy2jZfn-KjviZVCkq4ihCp1IWsL-6YPpkly6pS9PRxmwebIMJh27w/s320/Jankaval.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 18.0pt;">
<span lang="HU"><br /></span></div>
</div>
Kubinyi Enikőhttp://www.blogger.com/profile/04171933214968112714noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-7970420761784228320.post-69958666340038575072016-01-22T10:35:00.000-08:002016-02-06T10:36:32.062-08:00Miért tűri jobban néhány vadállat az emberek közelségét, mint mások?<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg_oqkvVumPpC4Cpc46FWq2yU5YHYO54xt78six-P25J6h5odUhchgjG6TNJpJ6X4AEjPyLGLNwn2X7JwKN0_o4pV3XPaloolCF_7nw_QPUU9jG3LgbF4QtPVbhaRHXXNZiS4lWkKU3gGU/s1600/bull-moose-at-the-front-door-1.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg_oqkvVumPpC4Cpc46FWq2yU5YHYO54xt78six-P25J6h5odUhchgjG6TNJpJ6X4AEjPyLGLNwn2X7JwKN0_o4pV3XPaloolCF_7nw_QPUU9jG3LgbF4QtPVbhaRHXXNZiS4lWkKU3gGU/s320/bull-moose-at-the-front-door-1.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
Milyen fajok
tűnnek el ott, ahol sok az ember? Mi történik az állatokkal a sűrűn és a
kevésbé lakott területeken? 212 faj vizsgálata szerint a nagy termetű madarak,
pelikánok, sirályok, sokkal jobban tűrik
az emberi zavarást, mint a kisebbek, például a kolibrik.</div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">Amikor egy
vadállat először találkozik emberrel, úgy reagál, mintha ragadozóval került
volna szembe, vagyis elmenekül. De ha rendszeresen találkozik emberekkel, akkor
van rá esély, hogy hozzászokik a jelenlétükhöz. Ám a fajok tűrőképessége nem
egyforma. Sok kutató közreadta már a megfigyeléseit arról, hogy a különböző
területeken élő állatok hány méterre engedik magukhoz közel az embereket,
mielőtt elmenekülnének. Ezeknek az összegzésével az a nem meglepő eredmény
adódott, hogy a városi környezetben élő emlősök, madarak és gyíkok jobban
elviselik az emberek közelségét, mint a vidékiek. Azt viszont senki nem
sejtette, hogy a madaraknál a méretnek is jelentős a szerepe. Sőt, épp az a
közismert, hogy a nagy méretű állatokat gyakrabban megzavarják az emberek, mint
a kicsiket. Ez így is van, de csak a ritkán lakott területeken. A városokban,
ahol az ember-állat interakciók többnyire barátságosak vagy semlegesek, a nagy
méretű állatok végül megtanulják, hogy az emberek nem veszélyesek. A nagy madárfajokat
tehát, épp a toleranciájuk miatt, nem annyira kell félteni az emberek
jelenlététől, mint azt korábban hittük, és valószínűleg az ökoturizmus sem
jelent számukra veszélyt. A kisebb madarak fennmaradásához viszont nagyon fontos
az emberi zavarástól mentes területek megóvása.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU"><br /></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU"><a href="http://www.nature.com/ncomms/2015/151116/ncomms9877/full/ncomms9877.html">Samia
et al., 2015, Nature Communications</a><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<a href="https://gohunt-assets.s3.amazonaws.com/styles/gallery/s3/bull-moose-at-the-front-door-1.jpg?itok=wfIdzAcl">kép</a></div>
</div>
Kubinyi Enikőhttp://www.blogger.com/profile/04171933214968112714noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-7970420761784228320.post-86447803014248184172015-12-11T10:31:00.000-08:002016-02-06T10:32:34.922-08:00A tintahalak elektromosan álcázzák magukat<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEihwbMQkmTztc5ssIlGaCoYF2ye7C1AkeSH2oGsJVhxeQM6yPTb2ggFsUh_o5Dj4LOrxuANXNVxD-Z61omAaN5ota0FFvKF0wdXYoHUCJ19qxvklKg1KrMH2cphjXZ8u3Wb0hJ4WpkKSvA/s1600/Sepia_officinalis_%2528aquarium%2529.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEihwbMQkmTztc5ssIlGaCoYF2ye7C1AkeSH2oGsJVhxeQM6yPTb2ggFsUh_o5Dj4LOrxuANXNVxD-Z61omAaN5ota0FFvKF0wdXYoHUCJ19qxvklKg1KrMH2cphjXZ8u3Wb0hJ4WpkKSvA/s320/Sepia_officinalis_%2528aquarium%2529.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">A lábasfejűek, és
ezen belül a tintahalak híresek álcázási és predátor-elkerülési viselkedésükről.
Puha testük, fizikai védőeszközök hiánya miatt különösen sérülékenyek, ezért
létfontosságú számukra, hogy megelőzzék a támadásokat. Ennek egyik módja a
dermedés. Ragadozó közeledésére a tintahal mozdulatlanná válik, fogókarjaival bezárja
a szájnyílását, leáll a légzéssel. A kutatók sokáig úgy vélték, hogy mindez
csak a vizuális álcázást segíti, de egy új tanulmány szerint van más funkciója
is. Amint lelassul a víz áramlása a kopoltyúkon, 80%-kal csökken az állat
elektromos erőterének feszültsége. Ez pedig megtéveszti a ragadozókat. Valódi
cápákat elektromos készülékkel tesztelve a kutatók úgy találták, hogy a pihenő
tintahalra jellemző feszültség esetén a cápák 20 centiméterről észlelték a
műtintahalat, és az esetek 62%-ában támadtak rá. A dermedt tintahalt
feszültségét kibocsátó készüléket viszont csak 5 centiméterrel közelebbről
vették észre, és jóval ritkábban, 30%-ban lendültek támadásba. A menekülő
tintahalat szimuláló készülékre viszont átlagosan 38 cm-ről reagáltak, és szinte
mindig (94%-ban) utánalódultak. Az elektromos mező megváltoztatása mellett a
szájnyílás letakarása azt is elősegíti, hogy megszűnjenek a víz ki- és
beáramlása által keltett apró nyomáshullámok, amik szintén felkeltenék a
ragadozók figyelmét. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU"><a href="http://rspb.royalsocietypublishing.org/content/282/1820/20151886">Bedore
és mtsai, 2015</a><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<a href="https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/4/4b/Sepia_officinalis_(aquarium).jpg">kép</a></div>
</div>
Kubinyi Enikőhttp://www.blogger.com/profile/04171933214968112714noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-7970420761784228320.post-57025146834348019922015-12-04T15:05:00.000-08:002015-12-04T15:05:00.957-08:00A sebességtől függ, ki lesz a vezető, és a vezetői szereptől függ, ki hogyan tájékozódik a házigalambok közül <div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhc5tHhOa2xtegIpshXhTwGknTIhFzPETX_2JlEu9x37NsRbpDlXOTQRq-6LBu6Txb2tk1zq81z8GaZusnhv1tqbcTyapjHijMDJxAH1mdzTyvlWVLFWPKFxPp_sQm8QUKVBi1jYWAsdyE/s1600/56558974f3d33.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="192" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhc5tHhOa2xtegIpshXhTwGknTIhFzPETX_2JlEu9x37NsRbpDlXOTQRq-6LBu6Txb2tk1zq81z8GaZusnhv1tqbcTyapjHijMDJxAH1mdzTyvlWVLFWPKFxPp_sQm8QUKVBi1jYWAsdyE/s320/56558974f3d33.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">A galambrajokban
nem véletlenszerű, melyik egyed vezet, ezt <a href="http://www.nature.com/nature/journal/v464/n7290/full/nature08891.html">2010 óta tudjuk</a> magyar kutatóknak
köszönhetően. Nem azok az egyedek döntenek a repülési irányról, amelyek
dominánsak a dúcon belül, és leginkább hozzáférnek az etetőhöz – ezt <a href="http://etologiablog.blogspot.hu/2013/08/a-helyzettol-fugg-ki-fonok.html">2013-ban publikálta a kutatócsoport</a>, egy képfeldolgozáson alapuló, egyedi felismerőrendszer
alkalmazásával. De akkor mégis hogyan dől el, ki lesz a vezető? A most
megjelent publikáció szerint az egyedek gyorsasága a döntő tényező. A hazafelé
repülő rajban a leggyorsabb egyedek mögé sorolódnak be a többiek. Ilyenkor
persze senki nem marad le, hiszen a rajnak fontos, hogy összetartson. Viszont
egyértelműen kiderült, melyik példány a leggyorsabb, amikor a kutatók egyenként
engedték el a madarakat és megmérték, milyen sebességgel, milyen útvonalon
repülnek haza. Mivel a kísérletsorozat elején és végén is megvizsgálták a
madarak egyéni repülését, kiderült az is, hogy a gyorsabbak tájékozódásban is
többet fejlődtek, mint a társaik, hiszen a vezető pozíció miatt nekik kellett
meghozni az irányváltási döntéseket. A repülési sebességük miatt egy kognitív
képességük, a navigációjuk is javult. Hasonlóan ahhoz, ahogy egy autó vezetőjének
oda kell figyelnie az útra, az utasnak viszont nem, ezért sokszor fogalma sincs
arról, merre jártak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">A kutatócsoport a
madarakról megszerzett ismereteket egy <a href="http://etologiablog.blogspot.hu/2014/03/repulo-robotraj.html">robotrepülőgép-raj</a> viselkedésének
kialakításában is hasznosítani szeretné. Emellett nem csak madarak, hanem
emlősök kollektív mozgását is vizsgálják. Itt eltérő szempontok érvényesülhetnek.
Például egy kutyacsoportban a sebességnél sokkal fontosabb szempont a kor és az
ezzel összefüggő tapasztalat a <a href="http://kutyakutatas.blogspot.hu/2014/01/a-vezeto-szerep-dominancia-es.html">vezető szerep kialakulásában</a>.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<a href="http://www.cell.com/current-biology/abstract/S0960-9822%2815%2901307-X">Pettit
és mtsai, 2015, Current Biology</a></div>
<div class="MsoNormal">
<a href="http://cdn.phys.org/newman/csz/news/800/2015/56558974f3d33.jpg">Kép</a></div>
</div>
Kubinyi Enikőhttp://www.blogger.com/profile/04171933214968112714noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-7970420761784228320.post-24838406714004347392015-11-27T02:45:00.000-08:002015-11-29T02:47:40.520-08:00Miért fulladnak meg a seregélyek csapatosan?<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEifpWYnf0Qdw8raQ2lVPltHd6xlulbiENCE0GKRkeFh4SUre28sC3xTHrKLLJP0gnIUuvLX7C9UcO0k9sHL4YSUlvawpuZUoIjvTjKDZgjQX37865UrpoA_pzxupp-zJSIG0QZY7FewL8Y/s1600/Starling-Class4.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="179" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEifpWYnf0Qdw8raQ2lVPltHd6xlulbiENCE0GKRkeFh4SUre28sC3xTHrKLLJP0gnIUuvLX7C9UcO0k9sHL4YSUlvawpuZUoIjvTjKDZgjQX37865UrpoA_pzxupp-zJSIG0QZY7FewL8Y/s320/Starling-Class4.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">1993 és 2013
között Angliában és Walesben tizenkét olyan esetről készült feljegyzés, ahol
több – akár 80 - seregély fulladt meg egyszerre. A vadon élő madarak közt, ha olykor
előfordul fulladás, akkor is csak egy-egy példány esik áldozatul. Az
eseménysorozat tehát igazán különös. Mi lehet az ok? Halálos vírus, műtrágya,
méreg? Trauma autóbaleset, villanyvezeték, szélvihar, ragadozó támadása,
esetleg tűzijáték miatt? A boncolások szerint a madarak egészséges, fiatal
példányok voltak, a halálesetek pedig tavasszal, kora nyáron történtek,
betegség, környezetszennyezés, sokk kizárva. De az bizonyos, hogy a seregélyekkel
valami nem stimmel, a fulladás sokkal gyakoribb közöttük, mint például a
feketerigóknál. Egyéb okok elvetése után a kutatók nem találtak egyéb
magyarázatot a jelenségre, mint a viselkedést. A madarak csapatostul járnak az
itató- és fürdőhelyekhez, és úgy tűnik, a fiatalok nem jól mérik fel a
veszélyt, mivel jár az, ha eláznak a tollaik vagy kiszalad a lábuk alól a
talaj. <o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">A fulladásos
halál persze nem olyan gyakori, hogy emiatt aggódnunk kellene a seregélyekért.
Ennél sokkal nagyobb probléma a fészkelőhelyek hiánya és az egyre kevesebb
rovar: az utóbbi 35 évben, 50-ről 3,4 millióra zuhant a seregélyek száma Nagy
Britanniában. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU"></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU"><a href="http://www.nature.com/articles/srep17020">Lawson és mtsai, 2015,
Scientific Report</a><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<a href="http://www.thewildbeat.com/wp-content/uploads/2013/06/Starling-Class4.jpg">Kép</a></div>
</div>
Kubinyi Enikőhttp://www.blogger.com/profile/04171933214968112714noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-7970420761784228320.post-37706551762597307472015-11-20T02:43:00.000-08:002015-11-29T02:44:21.636-08:00A madaraknál a gének döntik el, hogyan udvarolnak<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjH1Num3MU3DhPlz6yHRfXDr8FxCYoqNdu3hMj1Nzf8pWlry5k1eB9E1dalOQH_lACtRo1nqC7MNedhCq9ZLdy5qolK9WO2qwQEPRWc6g7vGAEQ3KZm77YxQQ1DydR8jTgVD6e36QOPrQE/s1600/canko.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="162" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjH1Num3MU3DhPlz6yHRfXDr8FxCYoqNdu3hMj1Nzf8pWlry5k1eB9E1dalOQH_lACtRo1nqC7MNedhCq9ZLdy5qolK9WO2qwQEPRWc6g7vGAEQ3KZm77YxQQ1DydR8jTgVD6e36QOPrQE/s320/canko.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">A mocsaras
területeket kedvelő pajzsos cankó hímje jóval nagyobb a tojónál. Nászidőszakban
színes tollak nőnek a fején, begye megfeketedik, pofája narancssárga lesz,
nyaka körül fekete gallér alakul ki. A hímek egy dürgőhelyen versengenek a
tojók kegyeiért. A tojó a fészekhagyó fiókákat egyedül költi ki és neveli fel. Van
azonban a cankóhímeknek két másik típusa is. A fehér gallérú „szatellitek” fő
célja az, hogy elcsábítsák a tojókat a dürgő, szaporodási helyüket védő
hímektől. Még meglepőbb, hogy van olyan, ritkább változat is, aminek színe
megegyezik a tojóéval. Természetesen ugyanabban mesterkednek, mint a
szatellitek, de őket sokkal nehezebb észrevenni a tojók között. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">Egy új genetikai
vizsgálat szerint a hímek közötti jelentős különbségért egy „szupergén” felel:
egy olyan kromoszómarész, ami száznál több gént tartalmaz. A szupergén több
millió éve alakult ki egy kromoszómarész 180 fokos fordulatával. A fordulat
miatt ez a régió nem vesz részt az ivarsejtek kialakulásakor lezajló
géncserében, így a génvariációk együtt maradtak, és az általuk kódolt
sajátosságok közösen öröklődnek. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">Később a
szupergén egyes szakaszai ismét megfordultak, így alakult ki a tojót elcsábító
fehérgalléros típus. A kutatók szerint a fajok és a nemek kialakulásában is szerepet
játszhattak hasonló genetikai folyamatok. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU"><a href="http://www.nature.com/ng/journal/vaop/ncurrent/full/ng.3443.html">Küpper
és mtsai, 2015, Nature Genetics</a><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<a href="http://www.nature.com/polopoly_fs/7.31472.1447698827!/image/supergene%202.jpg_gen/derivatives/landscape_630/supergene%202.jpg">Kép</a></div>
</div>
Kubinyi Enikőhttp://www.blogger.com/profile/04171933214968112714noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-7970420761784228320.post-19692057511444974922015-11-13T02:40:00.000-08:002015-11-29T02:41:55.109-08:00Magukra hagyatva<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgtuxJ65khJKJm_l_JYY8nQ4Klt75-bn5Dypj9slcc6lSV6mzzvwPpQ2C2bHP2o41xYNVcFPxqjKkvPJNHUXy8qHBh1nerWO0sFD9ikG3fRwNqLBz8oby1HQzY6nu-J1rbHZrtfcsKeWKo/s1600/molothrus_ater_2.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgtuxJ65khJKJm_l_JYY8nQ4Klt75-bn5Dypj9slcc6lSV6mzzvwPpQ2C2bHP2o41xYNVcFPxqjKkvPJNHUXy8qHBh1nerWO0sFD9ikG3fRwNqLBz8oby1HQzY6nu-J1rbHZrtfcsKeWKo/s320/molothrus_ater_2.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">A fiatal gulyajáró
madarak szürkületkor megszöknek a nevelőszüleiktől, és az éjszakát a közeli földeken
töltik. Csak pirkadatkor térnek vissza. Ez a viselkedés valószínűleg szerepet
játszik abban, hogy a kakukkhoz hasonlóan fészekparazita gulyajárók ne a
nevelőszülőikre hasonlító madarak közt keressenek párt maguknak később. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">Ez létező veszély
egyébként. Ha például két cinegefaj fiókáit felcserélik a kutatók, akkor a
fiókák nem csak a nevelőszülő énekét veszik át, hanem a viselkedését is,
ivaréretten pedig szívesebben párosodnak a nevelőszülő fajához tartozó
madarakkal, mint a sajátjukéval. Fogságban a gulyajárókkal is ez történik,
rejtély volt eddig, hogy szabadban miért nem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">A nevelőszülőknek
sokszor teljesen mások a szokásaik és az élőhelyük, mint a fészekparazitáké. A
poszáták például erdőben élnek, rovarokat, hernyókat fogyasztanak. A fészkükbe
csempészett tojásból kikelő gulyajárók viszont a nyílt, füves területeket
kedvelik, és a rovaroknál sokkal több magot esznek. A kutatók feltételezték,
hogy talán a gulyajárók anyja tanítja meg a fiókákat arra, mit kell enni, mert
az egyértelmű, hogy sokszor látható a környéken, és olykor hanggal is felel a
fiókák csivitelésére. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">A fiókákra és a
felnőtt gulyajárókra is rádiós jeladókat helyeztek, valamint vért vettek tőlük,
hogy megállapítsák a rokonsági viszonyaikat. Kiderült, hogy a fiókák nem az
anyjukat követik, hanem teljesen egyedül hagyják el éjszakára a fészket. Ebből
még nem derül ki, hogyan sajátítják el a fajukra jellemző viselkedést
felnőttkorukra, de az igen, hogy sokkal különlegesebb a viselkedésük, mint
ahogy azt eddig sejtettük. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">Louder és mtsai,
2015. </span><strong><span style="background: white; color: #333333; font-family: "helvetica" , "sans-serif"; font-size: 10.5pt; font-weight: normal; line-height: 115%; mso-bidi-font-weight: bold;"><a href="http://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S0003347215003401">Out on their
own: a test of adult-assisted dispersal in fledgling brood parasites reveals
solitary departures from hosts<b>.</b></a> </span></strong><span lang="HU">Animal Behaviour<o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU"><a href="https://pookaride.files.wordpress.com/2014/05/molothrus_ater_2.jpg">Kép</a><o:p></o:p></span></div>
</div>
Kubinyi Enikőhttp://www.blogger.com/profile/04171933214968112714noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-7970420761784228320.post-91428333482356545962015-11-06T12:26:00.000-08:002015-11-10T07:38:26.946-08:00A szőrzetszín és a viselkedés kapcsolata<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh2_uw0duignXZj7BPW0D_-v_GN1eb0Cv02oPD7cVaekMvkho1ZwzwZ8oPFhp9lX3oViNzUc602zZZPmJVinhaOzpF_bCSui5-T9R0mHqVigUqIahQzwVvHnL1myCtbjImPDybxXiIvxt0/s1600/400px-Calico_cat%252C_washing.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh2_uw0duignXZj7BPW0D_-v_GN1eb0Cv02oPD7cVaekMvkho1ZwzwZ8oPFhp9lX3oViNzUc602zZZPmJVinhaOzpF_bCSui5-T9R0mHqVigUqIahQzwVvHnL1myCtbjImPDybxXiIvxt0/s320/400px-Calico_cat%252C_washing.jpg" width="213" /></a></div>
Vörös foltos (teknőctarka, kalikó és torbie), fekete-fehér és fekete-szürke macskák kissé agresszívabbak az emberekkel, saját gazdáik bevallása szerint. Bárki, aki ismer macskákat, fel tud sorolni kivételt, ami nem is csoda, hiszen az agresszió számtalan tényező hatására alakul ki, beleértve a nevelést is. Ugyanakkor egyértelmű, hogy a szőrzet színe és a viselkedés között sok állatfajnál jól érzékelhető a kapcsolat, ami genetikai okokra vezethető vissza. Van, amikor érzékszervi problémák állnak a háttérben. A fehér szín például nagyon gyakran jár együtt veleszületett süketséggel, és ennek megfelelően viselkedésváltozással is kutyákban és macskákban egyaránt. Az ezüstszínű izlandi lovaknak gyakran rossz a látásuk. <br />
<br />
Érzékszervi problémák nélkül sem ritka, hogy más a viselkedése a különböző színű állatoknak. A szelídségre szelektálás nem csak a viselkedés megváltozásával jár ezüstrókákban, hanem egyúttal a szőrzetben is fehér foltok jelennek meg. Aranyszínű cocker spánielek általában agresszívabbak, mint a foltosak, a koreai jindo kutyák közül pedig rendszerint a fehérek félénkebbek, mint a vörösek.<br />
<br />
Mi az összefüggések háttere? Többféle oka lehet. A szőrszínt különböző melanin pigmentek eloszlása és koncentrációja határozza meg. A melanin termelődését az agyalapi mirigy elülső és középső lebenyének melanocitaserkentő hormonjai szabályozzák. Ugyanakkor ezek a hormonok az agyban az étvágyra és a szexuális viselkedésre is hatnak. Emellett a fekete és barna eumelanin termelődése egy ponton közös egy fontos viselkedésszabályozó rendszerével, ezért az eumelanin koncentrációja a viselkedést is módosíthatja. Másrészt a színt és a viselkedést szabályozó gének olykor kapcsoltan öröklődnek, ami szintén ahhoz vezet, hogy a szőrzetszín egyben a viselkedésre is utal. <br />
<br />
Visszatérve a macskákhoz: a tanulmány szerzői felhívják a figyelmet arra, hogy vizsgálatuk 1274 egyede között kevés volt a narancs cirmos, a fehér és szürke színű, ami miatt az eredményeket mindenképpen további vizsgálatokkal kell igazolni.<br />
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">Kép: <a href="https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/5/57/Calico_cat%2C_washing.jpg">Wikimedia Commons</a><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: x-small;">Stelow és mtsai, 2015. <a href="http://www.tandfonline.com/doi/abs/10.1080/10888705.2015.1081820">The
Relationship Between Coat Color and Aggressive Behaviors in the Domestic Cat</a>.
J. Appl. Anim. Welfare<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: x-small;">Brunberg és mtsai, 2013. <a href="http://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S0168159113001019">Icelandic
horses with the Silver coat colour show altered behaviour in a fear reaction
test.</a> Appl. Anim. Behav. Sci.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: x-small;">Pérez-Guisado és mtsai, 2006. <a href="http://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S0168159105003667">Heritability
of dominant–aggressive behaviour in English Cocker Spaniels</a>, Appl. Anim.
Behav. Sci.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: x-small;">Melanin <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Melanin">Wikipedia</a><o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: x-small;">MSH <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Melanocyte-stimulating_hormone">Wikipedia</a></span><o:p></o:p></div>
Kubinyi Enikőhttp://www.blogger.com/profile/04171933214968112714noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-7970420761784228320.post-59942063538140303392015-10-30T12:21:00.000-07:002015-10-30T12:21:00.220-07:00Újabb verzió a kutyák eredetére<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgBHos8tRzdPkSwUy-V8gOMtTYbXmpstsPPsrYzYLIa191pKSOYE5ro_V7MfE5Vc5MifRPB7EwTEPZPhduXoUvpeL7PYjwE_fDxeAIrSMjKF5maBQ1Ir-0CMD8E4Wd9VCvIyENhF0zxWiA/s1600/Bulau_Bulau_Aboriginal_Village.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgBHos8tRzdPkSwUy-V8gOMtTYbXmpstsPPsrYzYLIa191pKSOYE5ro_V7MfE5Vc5MifRPB7EwTEPZPhduXoUvpeL7PYjwE_fDxeAIrSMjKF5maBQ1Ir-0CMD8E4Wd9VCvIyENhF0zxWiA/s320/Bulau_Bulau_Aboriginal_Village.jpg" width="320" /></a></div>
Szabadon élő kutyák örökítőanyagának elemzése alapján első háziállatunk őshazája Közép-Ázsia, pontosabban India vagy Nepál. A vizsgálat pikantériáját az adja, hogy ez volt eddig nagyjából az egyetlen régió Eurázsiában, amint még nem hoztak hírbe a kutya háziasításával kapcsolatban. A korábbi genetikai vizsgálatok szerint őshaza lehetett Európa, Közel-Kelet, Szibéria és Kína is.<br /><br />A legrégibb, biztosan kutyaként azonosítható régészeti leletek tizenötezer évesek, Nyugat-Európából és Szibériából származnak. A genetikai elemzések viszont annyiféle eredményt adnak, ahány megközelítést alkalmaznak. A DNS ̶ anyagi okok és kapcsolati háló mentén ̶ begyűjthető élő állatokból, fosszíliákból, különböző területekről, elemezhető a teljes genom, csak bizonyos részei, esetleg kizárólag az apától örökölhető Y kromoszóma vagy az anyától származó mitokondrális DNS. Minden kutatói döntés és lehetőség befolyásolja az eredményt. Emiatt az utóbbi két évtizedben számos lehetőség felmerült a kutyák eredetével kapcsolatban, és még messze vagyunk attól, hogy megegyezés szülessen a kérdésben.<br /><br />Az új vizsgálat előnye a korábbiakkal szemben az, hogy 5392 alanya között 549 falusi, gazdátlan, szaporodásában nem korlátozott eb is szerepelt 38 országból. Így lehetőség nyílt egy, a kutyás eredetvizsgálatokban eddig nem alkalmazott módszerre, amely génváltozatok együttes vagy független öröklődéséből következtet a populáció korára. Ez a módszer fajtatiszta kutyáknál nem alkalmazható, mert a genetikai elszigeteltség és a beltenyésztés erősen befolyásolja a génváltozatok kapcsolt öröklődését.<br /><br /><div class="MsoNormal">
<span lang="HU"><a href="http://www.pnas.org/content/early/2015/10/14/1516215112">Shannon és
mtsai, 2015, PNAS</a><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
Kép: <a href="https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/d/de/Bulau_Bulau_Aboriginal_Village.jpg">Wikimedia Commons</a></div>
Kubinyi Enikőhttp://www.blogger.com/profile/04171933214968112714noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-7970420761784228320.post-23671700906190570122015-10-23T12:17:00.000-07:002015-10-29T12:24:24.463-07:00A fészkelésre is hat a fényszennyezés*<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg0L7ilEMasfn3aatYdSd446pZDr_y3bNb1PyUru2CeQ9NDhakgLJaoVgKzUS0q5ImJYVJFK30kQlVZivcRBpT9cTd5576BbEcsKyOtmtNjBaZOLSE2L3O5hrKgLlSDEHuOxBP9T8zPVqE/s1600/1024px-Parus_major_Luc_Viatour.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg0L7ilEMasfn3aatYdSd446pZDr_y3bNb1PyUru2CeQ9NDhakgLJaoVgKzUS0q5ImJYVJFK30kQlVZivcRBpT9cTd5576BbEcsKyOtmtNjBaZOLSE2L3O5hrKgLlSDEHuOxBP9T8zPVqE/s320/1024px-Parus_major_Luc_Viatour.jpg" width="320" /></a></div>
A fehér fényű utcai lámpák alatt fészkelő énekesmadaraknak magas a stresszhormon (kortikoszteron) szintjük. A magasabb stresszhormon szint miatt nagyobb az esélye, hogy a madarak idő előtt elhagyják a fészküket, benne a tojásokkal vagy fiókákkal. De a lámpafény színének megváltoztatásával ez a hatás csökkenthető: kísérleti célból felállított vörös és zöld fényű lámpák körül fészkelő széncinegék vérplazmájának kortikoszteron szintje hasonló a sötétben fészkelőkéhez. A vizsgálatot vezető holland kutatók szerint nem csak a madarak, hanem az emberek miatt is érdemes vizsgálni az utcai lámpák fényének élettani hatásait. A kék fény például gátolja a biológiai óránkat szabályozó melatonin termelődését. Nappal jó hatású a hangulatunkra, fokozza a figyelmet, az éjszakai fény viszont egészségi problémákhoz vezethet. <br />
<br />
A fényszennyezés egyre nagyobb probléma az élővilág számára. Az éjszakai sötétséget, amihez az élőlények évmilliók során alkalmazkodtak, egyre több helyen felváltja az éjszakai mesterséges fény. Egyre több a bizonyíték arra, hogy az éjszakai fények megzavarják az állatok biológiai óráját, megváltoztatják a viselkedését, csökkenti a populációk egyedszámát. Ehhez még arra sincs szükség, hogy a városban lakjanak. Frissen kikelt teknősök a szárazföld felé veszik az irányt, ahelyett, hogy a tengerhez sietnének; a rovarok rövid életidejükből rengeteg időt töltenek azzal, hogy lámpák körül keringenek; az énekesmadarak hamarabb kezdenek énekelni; a vándormadarak eltévednek.<br />
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<a href="http://rsbl.royalsocietypublishing.org/content/11/8/20150517.abstract">Ouyang
és mtsai, 2015, Biology Letters</a></div>
<div class="MsoNormal">
Kép: <a href="https://commons.wikimedia.org/wiki/Parus_major#/media/File:Parus_major_Luc_Viatour.jpg">Wikimedia Commons</a></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
* Ez a poszt felkérésre készült, mivel 2015 a fény éve</div>
Kubinyi Enikőhttp://www.blogger.com/profile/04171933214968112714noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-7970420761784228320.post-60368539376402319962015-10-16T15:50:00.000-07:002015-10-16T15:50:00.572-07:00Virtuális kerítés bölényeknek<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjYusU4zAXiiJC6RUNtJ7nhJLnhpvsTt6QCfCFZwvd9HShRtEa5zIjaz2FMrEn6I0GuE51Bcc86XyeOEW3buixYRgyu6lids0AgkXg7HW1dk8H0QnSiTfaZ9VAXIsVkzOAKhC8DZIL9hug/s1600/European_bisons.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjYusU4zAXiiJC6RUNtJ7nhJLnhpvsTt6QCfCFZwvd9HShRtEa5zIjaz2FMrEn6I0GuE51Bcc86XyeOEW3buixYRgyu6lids0AgkXg7HW1dk8H0QnSiTfaZ9VAXIsVkzOAKhC8DZIL9hug/s320/European_bisons.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">Az európai
bölények csordáját nem egyetlen egyed vezeti, hanem több felnőtt nőstény. <br />
Európa ma élő, legnagyobb testű szárazföldi emlősének testhossza elérheti és a
3,5 métert, tömege az egy tonnát. Vadászata Mátyás király korában gyakori
esemény volt, de mára a vadon élő állomány teljesen kipusztult.
Lengyelországban, Ukrajnában, Romániában és még néhány országban
visszatelepített állományai élnek, de sokan aggódnak, hogy a nagy testű
növényevők tönkreteszik az élőhelyüket. Ezért is fontos megismerni, mikor és merre
mozognak. Kutatók egy francia csorda 43 egyedére GPS készülékeket erősítettek,
amivel naponta négy órán át követték az állatok mozgását. Az eredmények szerint
a csapatot több példány is mozgásra bírhatja, elegendő, ha 20 lépést megtesz
megállás, legelés nélkül. Nem meglepő módon akkor a legnagyobb az esélye arra,
hogy a többiek követik, ha épp felé néznek. Leggyakrabban a felnőtt tehenek
indultak útnak, valószínűleg azért, mert a vemhesség és szoptatás miatt nekik
van szükségük a legjobb minőségű táplálékra. A kutatók ezért azt javasolják a
természetvédelmi szakembereknek, hogy ha szeretnék kontrollálni az állatok
mozgását, akkor tegyenek a legelfogadottabb vezetőkre GPS nyakörvet, és ha
rossz irányba mennek, térítsék el őket enyhe elektromos áramütésekkel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU"><a href="http://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S0003347215003139">Ramos
és mtsai, Animal Behaviour, 2015</a><o:p></o:p></span></div>
Kubinyi Enikőhttp://www.blogger.com/profile/04171933214968112714noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-7970420761784228320.post-50178242948562527752015-10-09T15:49:00.000-07:002015-10-13T15:49:45.732-07:00A csimpánzok személyisége kiolvasható az agyuk anatómiájából<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj62CnVh0hYXFsDWmh70FxCi1X5GBGUtNkWyEf3SdQaf4rk1Eg9831HH84t_36zP76ziJmtg0W6AhPYP6OqMSEv0PNIeqSMVRj5sfNod-MJKUUKKRFH3KX5fVqHYt5uvBKcuZPMPKL0tRM/s1600/150929092738_1_900x600.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj62CnVh0hYXFsDWmh70FxCi1X5GBGUtNkWyEf3SdQaf4rk1Eg9831HH84t_36zP76ziJmtg0W6AhPYP6OqMSEv0PNIeqSMVRj5sfNod-MJKUUKKRFH3KX5fVqHYt5uvBKcuZPMPKL0tRM/s320/150929092738_1_900x600.jpg" width="320" /></a></div>
Mutasd meg az agyad, megmondom, ki vagy. Amerikai és dán kutatók 107 csimpánz agyát vizsgálták meg mágneses rezonancia képalkotó eljárással (MRI), emellett a személyiségüket is feltérképezték egy 41 kérdésből álló kérdőívvel. A nyitottabb (kíváncsibb) és extravertáltabb (magabiztosabb) csimpánzok elülső cinguláris agykérge nagyobb térfogatúnak bizonyult mindkét agyféltekében. A dominánsabb, illetve reaktívabb állatok agya a prefrontális kéregben mutatott eltéréseket. Ezek az agyterületek tehát valószínűleg fontos szerepet játszanak a személyiségjegyek kialakulásában.<br /><br />Az agy szkennelését rutin állatorvosi vizsgálatokkal kötötték össze. A kérdőíveket az állatokat jól ismerő gondozók töltötték ki. Egy-egy viselkedési elemről kellett megítélniük, hogy mennyire jellemző az adott egyedre. A kérdőív összesen öt személyiségjegyet értékelt: extraverzió, nyitottság, együttműködés (barátságosság), dominancia és reaktivitás. Az emberek személyisége is öt dimenzió mentén írható le, de a dominancia helyett neuroticitásról (szorongásról), reaktivitás helyett pedig lelkiismeretességről (komolyságról, alaposságról) beszélnek a kutatók. Az már korábban is ismert volt, hogy a két faj személyiségstruktúrája hasonló, de az ennek hátterében álló neuroanatómiai jellegzetességeket most mérték fel először emberszabású majmokban.<br /><div class="MsoNormal">
<br /></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU"><a href="http://dx.doi.org/10.1016/j.neuroimage.2015.08.041">Latzman és mtsai,
2015, Neuroimaging</a><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<a href="http://images.sciencedaily.com/2015/09/150929092738_1_900x600.jpg">Kép</a></div>
Kubinyi Enikőhttp://www.blogger.com/profile/04171933214968112714noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-7970420761784228320.post-15410889076235295782015-10-02T08:31:00.000-07:002015-10-02T08:31:00.069-07:00Varjak reakciói fajtársaik tetemére<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjVBdWioOPXBMFWEiSwCdrfJbzo8RKpAqzW3bOpQ3wZtEHLrCTaChtxjP-E7xz0SGXTvFb-eeXqusuYWKd1_vsQn3M4S7LKSnQvsi6mcAmQ-kniHeeZkcg2hneYZvJGTHALgMe-pukyvho/s1600/3177645376_16087ab598.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="226" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjVBdWioOPXBMFWEiSwCdrfJbzo8RKpAqzW3bOpQ3wZtEHLrCTaChtxjP-E7xz0SGXTvFb-eeXqusuYWKd1_vsQn3M4S7LKSnQvsi6mcAmQ-kniHeeZkcg2hneYZvJGTHALgMe-pukyvho/s320/3177645376_16087ab598.jpg" width="320" /></a></div>
A madárijesztők egyik fajtája az elriasztani kívánt állatfaj egy elhullott példányát teszi közszemlére. Innen ered a „Láttam én már karón varjút” mondás, ami annyit tesz, hogy nem ijedek meg a fenyegetéstől. A varjak azonban tényleg megijednek ̶ a népi tapasztalatok szerint elkerülik azt a területet, ahol fajtársuk teteme hever. Amerikai kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy a ragadozók elkerülésére is alkalmas-e a módszer. A rövid válasz: igen. Varjútetem jelenlétében szabadon élő rövidcsőrű varjak, ahogy várható volt nem, vagy jóval később közelítették meg a kihelyezett élelmet, és megtámadták az idegen embereket, illetve a kutatók által kihelyezett kitömött rőtfarkú ölyvet is. Az elpusztult fajtárs tehát erős vészjel a varjak számára. Ugyanakkor egy másik fajú tetem nem riasztja meg őket: egy szintén városi, tehát jól ismert madár, a szirti galamb teteme nem váltott ki a varjakból reakciókat. Érdekes aspektusa a vizsgálatnak, hogy a varjak személy szerint megjegyezték, és legalább hat hétig emlékeztek rá, hogy kit láttak a halott fajtársuk mellett. Nem véletlenül írja Fekete István a Lutrában: „Ha Miklós, a vadász fényes csövű puskájával felkéretőzik valamelyik kocsira, messzire elkerülik [a varjak] a kocsit”. A szerzők azt is megjegyzik, hogy érdemes a varjútetemeket eltávolító embereknek álcázniuk magukat, különösen városi környezetben, ahol a varjak agresszívabbak lehetnek.<br />
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
<a href="http://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S0003347215003188?np=y">Swift és mtsai, 2015, Animal Behaviour</a></div>
<div class="MsoNormal">
<a href="https://c2.staticflickr.com/4/3118/3177645376_16087ab598.jpg">Kép</a></div>
Kubinyi Enikőhttp://www.blogger.com/profile/04171933214968112714noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-7970420761784228320.post-65134338051345559942015-09-25T02:45:00.000-07:002015-10-01T02:59:56.370-07:00Intelligenciateszt madaraknak<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgdH1wawTtlx4fYh3q2i6Eg6sjlPSAOkhfXH7lmGMNkVESI5o8ruq7VDhVLlwfaUMxC3fon_k6BSlYnMdnMcAChTDw9QL6yx1Zq-KLzSl02RD28dteX_iPGrvjRrtujgJh3tZVo82Sa0pM/s1600/North_Island_Robin-edit.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgdH1wawTtlx4fYh3q2i6Eg6sjlPSAOkhfXH7lmGMNkVESI5o8ruq7VDhVLlwfaUMxC3fon_k6BSlYnMdnMcAChTDw9QL6yx1Zq-KLzSl02RD28dteX_iPGrvjRrtujgJh3tZVo82Sa0pM/s320/North_Island_Robin-edit.jpg" width="239" /></a></div>
Melyik a legintelligensebb állat? Erre a kérdésre nem lehet egy fajnévvel válaszolni. Minden faj más szelekciós nyomáshoz alkalmazkodott, és pusztán azzal, hogy létezik, igazolja azt, hogy kellően sok egyede alkalmas az életében felmerülő problémák megoldására. Ezek a problémák minden fajnál másfélék, ezért erőltetett olyan közös nevezőt találni, ami mentén összehasonlíthatók lennének. Az viszont jogos felvetés, hogy ha az embereknél mérhető az „általános intelligencia”, akkor az állatoknál is így kell lennie. Persze, még a legokosabb lovak, kutyák és csimpánzok se ültethetők le egy asztalhoz, hogy kitöltsenek egy intelligenciatesztet. Meg kell találni azokat a nemverbális teszteket, amivel mérhetővé válik az egyedek mentális teljesítménye. Ezután azt is el kell érni, hogy minden egyed egyformán szívesen vegyen részt a feladatmegoldásban. Úgy tűnik, egy kutatócsoportnak sikerült új-zélandi cinegelégykapók számára összeállítani egy megfelelő, hat epizódból álló tesztsorozatot. Például táplálékot tartalmazó tartályok különböző színű vagy különböző szimbólummal megjelölt fedelét kellett felemelniük. A 20 vizsgált madár nagyon változatos teljesítményt nyújtott, de azok az egyedek, amelyik jól teljesítettek az egyik tesztben, ügyesebbek voltak a többiben is. A kutatók szerint egy általános intelligencia faktor 34-45%-ban felel a madarak teljesítményéért. Ez a szám az embereknél is hasonló: 40%, ami arra utal, hogy az emlősöktől függetlenül a madarakban is kialakult az intelligencia.<br />
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<div class="MsoNormal">
<a href="http://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S0003347215002948">Shaw
és mtsai, 2015, Animal Behaviour</a><o:p></o:p></div>
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
Kubinyi Enikőhttp://www.blogger.com/profile/04171933214968112714noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-7970420761784228320.post-20647963297372841502015-09-18T01:38:00.000-07:002015-09-21T01:40:08.229-07:00Monogámia egy életen át – évi pár hónap együttléttel<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj1lkwXq-850NED9Gy836J3d4zZgADyYAxPeYtE42IdiUeM6pkBNnZW85zseXG3yMl6KmrjaHudxefRpzCeEwp4y-QReGJc-RmTV57bhpdglL6buxyUnR156T3tJN51HrtMNL-hx2RwvHA/s1600/398px-Falkland_Islands_Penguins_74.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj1lkwXq-850NED9Gy836J3d4zZgADyYAxPeYtE42IdiUeM6pkBNnZW85zseXG3yMl6KmrjaHudxefRpzCeEwp4y-QReGJc-RmTV57bhpdglL6buxyUnR156T3tJN51HrtMNL-hx2RwvHA/s320/398px-Falkland_Islands_Penguins_74.jpg" width="212" /></a></div>
Az aranytollú (más néven sziklaugró) pingvin 15-20 évig él, és minden évben ugyanazzal a partnerrel költ. Ennek ellenére a pár tagjai nem sok időt töltenek együtt: 20-30 napot tojásrakásig, 2-3 napot kotláskor és körülbelül 70 éjszakát fiókaneveléskor. A lábra helyezett rendkívül könnyű GPS-ek tanúsága szerint költési időszakon kívül a tojók és hímek általában 600 km-re vannak egymástól, de még az is előfordul, hogy 2500 km a köztük lévő távolság. <br />
<br />
Meglepő, hiszen azt várnánk, hogy az együtt költő madarak nem tévesztik szem elől a társukat. Esetleg a tojók máshol szeretnek telelni, mint a hímek? Hiszen ismerünk olyan fajokat, ahol a két nem más szélességi körön telel. Az erdei pintyet például azért nevezte el Carl Linnaeus Fringilla coelebs-nek, vagyis „agglegény pinty”-nek, mert telente csak hímekkel találkozott, a tojók délebbre költöztek. De az aranytollú pingvineknél nem ez a helyzet: a hímek és tojók ugyanazon a területen úszkálnak télen is. Úgy tűnik, csak azért kerülnek távol egymástól, mert a tojók fiókanevelés után hamarabb visszatérnek a tengerbe, mint a hímek. Néhány nappal később pedig a hímnek már semmi esélye, hogy a végtelen térben megtalálja 50 centis, 3 kg-os párját. Várnia kell ehhez a következő költési szezonig.<br />
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<a href="https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Falkland_Islands_Penguins_74.jpg">Kép</a><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
<a href="http://rsbl.royalsocietypublishing.org/content/11/9/20150429">Thiebot és
mtsai, 2015, Biology Letters</a><o:p></o:p></div>
Kubinyi Enikőhttp://www.blogger.com/profile/04171933214968112714noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-7970420761784228320.post-61919665632630417872015-09-11T01:33:00.000-07:002015-09-21T01:34:08.361-07:00A trópusi énekesmadarak fészekalja kisebb<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj5hXS1ak4rd4Lo6Kqvt6KA57PZDiFXlChmfgnMeKDf79QTHQTPmxeSNJcNllwUWpKnazCmiw30xo9y5FXEuylPncxIOjZoP9mF1NbLMQ6k_482zwVSjLV1eQkLHiR6vChkCpAkZpsCIrg/s1600/7a341cf9-05ab-4455-a9a7-c5bab9dd8e0d-1020x612.jpeg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="192" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj5hXS1ak4rd4Lo6Kqvt6KA57PZDiFXlChmfgnMeKDf79QTHQTPmxeSNJcNllwUWpKnazCmiw30xo9y5FXEuylPncxIOjZoP9mF1NbLMQ6k_482zwVSjLV1eQkLHiR6vChkCpAkZpsCIrg/s320/7a341cf9-05ab-4455-a9a7-c5bab9dd8e0d-1020x612.jpeg" width="320" /></a></div>
Miért nőnek lassabban, élnek hosszabb ideig és nevelnek kevesebb utódot a trópusi madarak, mint a közeli rokon mérsékelt égöviek? A kutatók évtizedeken át próbálták predációs nyomásra, táplálékellátottságra és egyedek közötti versengésre visszavezetni a jelenséget, de hiába – önmagában egyik tényező sem nyújtott kielégítő magyarázatot. Végül, rengeteg adat elemzése után a Montana Egyetem egyik kutatója arra jutott, hogy a növekedési ütemben igazából nincs is eltérés – a trópusi madaraknak kizárólag a szárnyuk fejlődik gyorsabban és lesz hosszabb, mint a mérsékelt égövieké. Ennek köszönhetően kevesebb időt kell a fészekben tölteniük, és így ritkábban esnek ragadozók áldozatául. Emellett a trópusokon több a táplálék, így a kis fészekaljakban minden utód bőséges ellátást kap a szülőktől. Összességében a kirepülő fiókák jóval nagyobb arányban maradnak életben, minden a hidegebb égövben élő rokonaik. Utóbbiak a magas mortalitást nagy számú, de rosszabb „minőségű” utóddal ellensúlyozzák. <br /><br />Az ökológusok számára nagyon jelentős az a felismerés, hogy a fióka-, a kirepülés- és a felnőttkori mortalitási kockázat miatt komplex interakció alakul ki a szülői befektetés és az utódok száma, állapota között. Ez a magyarázat a különböző élőhelyeken megfigyelhető eltérő életmenet-stratégiákra. Évtizedek óta tartó vitasorozat zárult most le a Science-ben megjelent publikációval.<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
KUBINYI ENIKŐ<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<a href="http://www.theguardian.com/science/grrlscientist/2015/aug/27/life-history-trade-offs-why-tropical-songbirds-have-fewer-chicks#img-1">Kép</a><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
<a href="http://www.sciencemag.org/content/349/6251/966.short">Martin, 2015,
Science</a><o:p></o:p></div>
Kubinyi Enikőhttp://www.blogger.com/profile/04171933214968112714noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-7970420761784228320.post-40798093986152356102015-09-04T01:29:00.000-07:002015-10-02T04:03:43.924-07:00Így tudhatja meg, hogyan öregedik a kutyája<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj0XknPAmgLqXMXeYe8A9eIOnZQyyJF11lnaiJWEE_GH9zKqMy5iQTccgN6vYwaxU591JYn7RS8G-yOaYK9EyTvk8TM8wgMQOVNJloOj4UlNX3wY8Dg34m56OZRnMPSVd5PDC3LT3QjdB4/s1600/iStock_000015480081Medium.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj0XknPAmgLqXMXeYe8A9eIOnZQyyJF11lnaiJWEE_GH9zKqMy5iQTccgN6vYwaxU591JYn7RS8G-yOaYK9EyTvk8TM8wgMQOVNJloOj4UlNX3wY8Dg34m56OZRnMPSVd5PDC3LT3QjdB4/s320/iStock_000015480081Medium.jpg" width="320" /></a></div>
Egyre több az idős kutya a javuló életkörülmények és állatorvosi ellátás miatt. De akárcsak az embereket, a kutyákat is utolérik az öregedéssel sokszor együtt járó kellemetlenségek: memória- és tájékozódási zavarok, a társas kapcsolatok megváltozása, szobatisztasági problémák, az alvás-ébrenlét ciklus egyensúlyának megborulása. Az embereknél általában a „Mini Mental Teszt”-tel diagnosztizálják, ki hol tart az öregedési folyamatban, de kutyáknál csak most jelent meg az első megbízható kérdőív. Ennek használatával szlovák kutatók úgy találták, hogy a 8-16,5 éves, orvosi szempontból egészséges ebek körülbelül negyede problémamentesen öregedik, se az állatorvos, se a gazda nem vett észre aggasztó jeleket. 37%-nál enyhe mentális romlást találtak a kutatók, amit a gazda gyakorlatilag alig észlelt. Kicsit megváltozott a kapcsolatuk a gazdával, háziállatokkal, nappal csökkent az aktivitásuk, éjszaka viszont nőtt, és néha gondjuk akadt a szobatisztasággal. A többi idős kutya viszont komoly gondozásra szorult. A helyzet ráadásul rendszerint igen hamar, az embereknél jellemző értéknél ötször gyorsabban romlik. Fél év alatt a korábban problémamentes kutyák 42%-a már mutatta az enyhe zavarok jeleit, újabb fél év elteltével pedig a 71%-uk. Elsősorban a társas kapcsolatok (előfordul, hogy a kutya nem ismeri fel a családtagokat) és az alvás-ébrenlét ciklus sínylette meg az öregedést.<br />
<br />
Egy tapasztalt állatorvos mindössze húsz perc alatt megállapíthatja a kérdőív segítségével, hogy a vizsgálatra behozott kutya melyik öregedési típusba sorolható, és ennek megfelelően milyen kezelést érdemes alkalmazni.<br />
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
<a href="http://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S0168159115002373">Madar és mtsai, 2015, AABS</a><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<a href="https://artemisvess.com/wp-content/uploads/2014/05/iStock_000015480081Medium.jpg">Kép</a><br />
<br />
<b>A CADES (CAnine DEmentia Scale) kérdőív <br />(Table 1 az eredeti cikkben):</b><br />
<b><br /></b>
Az események előfordulásának gyakoriságát 5 fokozatú skálán jelölik: 0: még soha nem észlelték: 2: az elmúlt hat hónapban legalább 1x észlelték, 3: havonta legalább 1x észlelték, 4: havonta többször észlelték, 5: hetente többször észlelték<br />
1, disorientation in a familiar environment (inside/outside)<br />
2, to recognise familiar people and animals inside or outside the<br />
house/apartment<br />
3, abnormally respond to familiar objects (a chair, a wastebasket) 8, response to commands and ability to learn new task<br />
4, aimlessly wandering (motorically restless during day) 9, irritable<br />
5, a reduced ability to do previously learned task<br />
6, changes in interaction a man/dog, dog/other dog (playing, petting,<br />
welcoming)<br />
7, changes in individual behaviour of dog (exploration behaviour,<br />
play, performance)<br />
8, response to commands and ability to learn new task<br />
9, irritable<br />
10, expression of aggression<br />
11, abnormally responds in night (wandering, vocalization,<br />
motorically restless)<br />
12, switch over from insomnia to hypersomnia<br />
13, eliminate at home at random locations<br />
14, eliminate in its kennel or sleeping area<br />
15, changes in signalisation for elimination activity<br />
16, eliminate indoors after a recent walk outside<br />
17, eliminate at uncommon locations (grass, concrete)</div>
Kubinyi Enikőhttp://www.blogger.com/profile/04171933214968112714noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-7970420761784228320.post-26914209034903194832015-08-28T01:23:00.000-07:002015-09-21T01:27:52.478-07:00Az öregedés kezdete<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiLPJa7gnufRFbq9XNUJTj-QeqXneqy5UvboDC4LPuz4RJxZ2OlEqX-vh8qKSLN_N1KY-Fy3wHk0CKYWGZxXj-ss0mzflKb9-D0nmUR9w4tc-NGDFqAr8IshLrzgo1BhfEwxGIl5oMak4Q/s1600/screen-shot-2015-02-14-at-12-10-52-pm.jpeg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="201" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiLPJa7gnufRFbq9XNUJTj-QeqXneqy5UvboDC4LPuz4RJxZ2OlEqX-vh8qKSLN_N1KY-Fy3wHk0CKYWGZxXj-ss0mzflKb9-D0nmUR9w4tc-NGDFqAr8IshLrzgo1BhfEwxGIl5oMak4Q/s320/screen-shot-2015-02-14-at-12-10-52-pm.jpeg" width="320" /></a></div>
Az öregedés apró eseményekből álló hosszú folyamat vagy hirtelen bekövetkező, nagy lépéshez köthető? A C. elegans nevű 1 mm-es, talajlakó fonalféreg sejtjeinek tanulmányozása alapján a második válasz a helyes: egy genetikai váltással indul az öregedés fiatal felnőttkorban. Miután az állat szaporodóképes lesz, tehát petesejtek és hímivarsejtek termelésével biztosítja a faj fennmaradását, ivari őssejtjei küldenek egy jelet a test szöveteinek arról, hogy kapcsolják ki a sejtvédő mechanizmusokat. A C. elegansban ezután mindössze négy óra alatt jelentősen hanyatlik a védő funkciójú hősokk-válasz, ami nélkülözhetetlen a fehérjék megfelelő előállításához és a sejtek egészségéhez. Az állat viselkedése továbbra is változatlan, de a sejtekben zajló molekuláris változások egyértelműek. <br />
<br />
Noha a fonalféreg törzsfejlődéstanilag távol áll az embertől, a mechanizmus egyetemleges. Így egy napon az is kiderülhet, hogyan lehetne jobb formában tartani saját sejtjeinket, és késleltetni az öregedéshez kapcsolódó degeneratív folyamatokat. A genetikai váltás visszafelé is működhetne, és így az idősödő sejtek is könnyebben megbirkóznának a stresszel. <br />
<br />
Egy kísérletben a kutatók megakadályozták az ősivarsejtek öregedést beindító jelének kibocsátását. Ekkor a testi sejtek hibás fehérjéket kijavító mechanizmusa a felnőtt állatokban is megmaradt. Máris sikerült olyan célpontot találniuk, ami biztató kilátásokat nyújt az egészséges öregedés eléréséhez.<br />
<br />
<div class="MsoNormal">
<a href="http://dx.doi.org/10.1016/j.molcel.2015.06.027">Labbadia
és Morimoto, 2015. Molecular Cell</a><br />
<br />
<a href="http://www.publimetro.com.mx/_internal/gxml!0/2qijkhn0ctpwx8acoz5fxkpvtmr4nbh$gubd44bm3x8mxwejvmgdmgsd6id7fuq/screen-shot-2015-02-14-at-12-10-52-pm.jpeg">Kép</a></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
Kubinyi Enikőhttp://www.blogger.com/profile/04171933214968112714noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-7970420761784228320.post-41204095633270498972015-08-21T12:07:00.000-07:002015-09-21T01:25:51.884-07:00A kígyók nem fojtással ölnek<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhNZRMsyh1hD133UQbsrthaYDoC59Snnh-qlRDhpUyuKknKk5JKaeEAsPVq7MVFfgewAXKHvGUTm1D15TutuCN_Cx_PfLbeFEt3yGvl3YKQ8uvg6T-B_dyqrEVP_YrVZXqNqG_tW9naxPk/s1600/_57915571_constriction_bl.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="179" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhNZRMsyh1hD133UQbsrthaYDoC59Snnh-qlRDhpUyuKknKk5JKaeEAsPVq7MVFfgewAXKHvGUTm1D15TutuCN_Cx_PfLbeFEt3yGvl3YKQ8uvg6T-B_dyqrEVP_YrVZXqNqG_tW9naxPk/s320/_57915571_constriction_bl.jpg" width="320" /></a></div>
Sokáig tartotta magát a tévhit, hogy az óriáskígyók megfojtják áldozatukat. Eszerint a kígyó minden kilégzés után szorosabbra vonja az ölelést áldozata körül, míg végül az képtelen levegőhöz jutni, és megfullad. Legalábbis eddig így gondoltuk. <br />
Húsz éve már felmerült, hogy inkább a másodpercek alatt bekövetkező szívmegállás, mint a percekig tartó fulladás az oka az óriáskígyó által összeszorított zsákmány halálának, de csak most sikerült ezt bebizonyítani. Pontosabban most születtek meg az első adatok arról, mi történik a szívvel a kígyó halálos szorításában. Kutatók elektródákkal és katéterekkel láttak el egy patkányt, majd odaadták egy éhes óriáskígyónak. Amint a hüllő körülölelte áldozatát és szorítani kezdte, a rágcsáló vérnyomása és szívverése felszökött. A vérkeringés összeomlása volt a fő oka a halálnak, nem a levegő hiánya. A szorítás miatt a patkány vérének káliumszintje is megkétszereződött, ami önmagában elegendő lett volna a szívmegálláshoz. De valószínű, hogy a magas káliumkoncentrációjú és savasabb vér nem jutott el a test minden részébe, mert a kígyó által kifejtett nyomás elszorította az ereket és leállította a vérkeringést. A kutatók szerint egyébként a káliumszint növekedése jól jön a kígyónak. Ha valamilyen oknál fogva a zsákmánynak sikerül is kiszabadulnia, nem jut messzire, mert a mérgező hatású vére miatt úgyis elpusztul.<br />
A kísérlet során 11, érzéstelenített patkány halálát vizsgálták a kutatók. A szorítások átlagos időtartama 6,5 perc volt, de az áldozatok keringése már 6 másodperc után az összeomlás jeleit mutatta.<br />
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
<a href="http://jeb.biologists.org/content/218/14/2279">Boback
és mtsai, 2015, The Journal of Experimental Biology</a><o:p></o:p></div>
Kubinyi Enikőhttp://www.blogger.com/profile/04171933214968112714noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-7970420761784228320.post-13958041255799965152015-08-14T12:04:00.000-07:002015-08-14T12:04:00.047-07:00Nem úgy eszik, mint egy disznó<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEipL7tQdh7pnUqzNis2xugF3mrk6Nwi8YeIBasK2HqzVBUZ8GFNAUvycwC1Z4vOx3DQ2Is4O087H_-fxq8XGxDAPc1M5E6PLysTfRmorHW_ttnULCjZzlwR0agIVXXobtsduj37nO9TGAQ/s1600/wildschwein_02_1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEipL7tQdh7pnUqzNis2xugF3mrk6Nwi8YeIBasK2HqzVBUZ8GFNAUvycwC1Z4vOx3DQ2Is4O087H_-fxq8XGxDAPc1M5E6PLysTfRmorHW_ttnULCjZzlwR0agIVXXobtsduj37nO9TGAQ/s320/wildschwein_02_1.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Basel Zoo</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal">
Sok állatcsoport képviselőinél: madaraknál, majmoknál,
mosómedvéknél is megfigyelték, hogy táplálékukat elfogyasztás előtt a vízhez
viszik, megmerítik. Hogy erre a viselkedésre miért kerül sor, sokszor nem egészen
egyértelmű. Van, amikor az állatok egyszerűen megnedvesítik a táplálékot,
máskor viszont megtisztogatják. Ez utóbbira akkor van szükség, ha sok homok
vagy egyéb szennyeződés tapadt a falatra. Ezek eltávolítása azonban tudatosságot
követelő feladat. Egyrészt fel kell ismerni, melyik falatnál van szükség
mosásra és melyik ehető meg azonnal. Másrészt késleltetni kell az evést, oda
kell vinni a táplálékot a vízhez, és ott addig mosogatni, amíg tiszta nem lesz.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A vaddisznóról talán kevesen gondolnák, hogy képes minderre.
A Basel Zoo-ban élő kondánál is csak véletlenül vették észre, hogy minden
felnőtt és néhány fiatal állat a félbevágott, homokos almaszeleteket a kifutóban
csörgedező patakhoz viszi, és orrával addig taszigálja a vízben a gyümölcsöt,
amíg a homok lepereg róla. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A vaddisznók tehát annál is okosabbak, mint ahogy eddig
gondoltuk. Felismerik, melyik gyümölcs koszos, és ismerik a megoldást is a
problémára. Az, hogy erre minden állat egyedül jött rá, vagy egymástól lesték
el a fogásokat, egyelőre nem világos a kutatók számára.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
<a href="http://link.springer.com/article/10.1007%2Fs10071-015-0903-z">Sommer et
al., 2015, Animal Cognition</a><o:p></o:p></div>
Kubinyi Enikőhttp://www.blogger.com/profile/04171933214968112714noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-7970420761784228320.post-17044915593136912402015-08-14T06:55:00.000-07:002015-08-14T06:55:00.095-07:00Mi a közös egy napozó gyerekben és egy poloskapetében?<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhP6kWfvkcCLN6q2nevHgep0k2WErl8quQGk4afH0w8sjzskaY8Dr7vkbUmBXq2sMNcHB-vK01CarLDKlXmA11IbEio9iEzSHhy-t9WJ1O2OQTVm0mk4mOS9TFd3GgRFfMzsnlo6XFmqEk/s1600/sn-stinkbugs.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhP6kWfvkcCLN6q2nevHgep0k2WErl8quQGk4afH0w8sjzskaY8Dr7vkbUmBXq2sMNcHB-vK01CarLDKlXmA11IbEio9iEzSHhy-t9WJ1O2OQTVm0mk4mOS9TFd3GgRFfMzsnlo6XFmqEk/s320/sn-stinkbugs.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
Mindkettőt ellátja az anyukája nap elleni védelemmel. Ahogy
az embereket a fényvédő krém, úgy védi egy sötét pigment a ragadozó büdöspoloska
(<i>Podisus maculiventris</i>) petéit.
Utóbbi felfedezés a poloskakutatók praktikus szokására vezethető vissza. A
rovarok ládáit újságpapírral almozzák a laboratóriumokban. Egy kanadai
doktorandusznak takarítás közben feltűnt, hogy egy keresztrejtvény fekete-fehér
négyzeteire lerakott poloskapeték eltérő színűek. A fekete négyzeteken
sötétebbek a peték, a fehéreken világosabbak. Ez megragadta a képzeletét, és utánajárt
a jelenségnek, hiszen eddig senki nem hallott arról, hogy egy állat képes
szelektíven kontrollálni a petéi színét. Kiderült, hogy nem rejtőzködés okozza
a színváltást, ahogy elsőre gondolnánk, hanem az, hogy a petézéshez kiszemelt
felszín mennyire veri vissza a fényt. Ha kevésbé, akkor az anya sötét színű
pigmenttel látja el a peték felszínét. A pigment elnyeli az UV sugárzást, ami
feltehetően védi a petében fejlődő embriót, ugyanúgy, ahogy a napkrém a
bőrünket.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A természetben a poloskák levelekre petéznek. A napfénynek
kitett részeken a peték sötétek, az árnyékos levélfonákon viszont feleannyi
pigmentet tartalmaznak. A pigment összetétele ma még pontosan nem ismert, de az
biztos, hogy nem melanin. Embereknél elsősorban ez a festékanyag adja a bőr, a
haj és a szem színét.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
<a href="http://www.cell.com/current-biology/abstract/S0960-9822(15)00675-2">Abram
és mtsai, 2015, Current Biology</a><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<a href="http://news.sciencemag.org/sites/default/files/styles/thumb_article_l/public/sn-stinkbugs.jpg?itok=HZh5u7dc">Kép</a></div>
Kubinyi Enikőhttp://www.blogger.com/profile/04171933214968112714noreply@blogger.com