Kutyák és farkasok

Mi változott meg a háziasítás során a kutyában? Világszerte több kutatócsoport keresi a választ. Van aki csak a genom sajátosságait hasonlítja össze, akár régészeti leletek felhasználásával is, mások viszont ma élő kutyák és farkasok viselkedésében keresnek különbségeket. Magyarországon az ELTE Etológia Tanszékén 2001-ben indultak meg az ilyen jellegű vizsgálatok. Az itteni tapasztalatok alapján Virányi Zsófia és még két kollégája 2009-ben Ausztriában nyitotta meg a Wolf Science Centert. A ma Ernstbrunnben, Bécstől körülbelül 40 kilométerre, egy vadasparkban működő központban nemzetközi csoport vizsgálja igen intenzíven, miben tér el ugyanúgy emberek által csoportban nevelt, majd elválasztás után kifutóban tartott timber farkasok és keverék kutyák viselkedése.

Egyik legutóbbi vizsgálatsorozatuk - amit teljes egészében egyelőre csak konferenciákon mutattak be – jelentős visszhangot váltott ki a külföldi tudományos ismeretterjesztő sajtóban. Az újságírók felkapták azt a kijelentést, hogy a háziasítás során valami elveszett a kutyából. Kevésbé kooperál fajtársaival, nem annyira figyel rájuk, esetenként jóval agresszívabb is, mint a farkasok. De vajon valóban arra utalnak a kísérleti eredmények, hogy a háziasítás során a kutya figyelmetlen és együttműködésre képtelen faj lett? Mi állhat a jelenségek hátterében?

Az előadásokon több vizsgálat eredményét összegezték a kutatók. Ugyanabban a falkában élő állatok elé táplálékot helyeznek, és hagyják őket enni. Meglepő módon, míg a farkasok többnyire békésen esznek egymás mellett, a kutyák közül a szubmisszív (alárendelt) nem mer enni a domináns társaságában. Egyenként tesztelve őket egy szobában kiderül, hogy míg a kutyáknál képes egy ember megvédeni a sajátjának nyilvánított táplálékát (egy székre helyezett húsdarabot), a farkasok addig trükköznek, amíg az embert megkerülve és kiabálását figyelmen kívül hagyva megkaparintják azt.
Néhány hetes korukban ugyanezek a farkasok hevesen tiltakoztak, ha egy ember megpróbált tőlük elvenni egy darab húst, a kutyák viszont békésen tűrték, hogy kihúzzák a szájukból a falatot.
Más jellegű tesztek eredményei szerint a kutyák jobban követik emberek gesztikuláris jeleit, mint a farkasok, utóbbiak azonban ügyesebbek, ha a jeleket ember helyett egy kutyáról kell leolvasni. A farkasok akkor is jobban teljesítenek, ha egy feladat megoldását egy kutyától lehet ellesni.


Összességében tehát úgy tűnik, a farkasok jobban odafigyelnek egymásra, ugyanakkor megvédik táplálékukat, sőt, igyekeznek megszerezni másét. A kutyák viszont kevésbé figyelnek oda más kutyákra, és ha magukénál erősebb akarattal találkoznak táplálékkal kapcsolatos helyzetekben, visszahúzódnak. Vajon ez azt jelenti, hogy a farkasok együttműködőbbek és falkatársaikkal toleránsabbak? Aligha. Inkább arról van szó, hogy a háziasítás során az ember a leginkább irányítható, gátolható egyedek kiválogatásával és továbbszaporításával olyan fajt hozott létre, amelynek egyedei jellemzően alárendeltként viselkednek társas helyzetekben. Így a falkában domináns farkasok azt tanulták meg, hogy – bármennyire szeretnék - nem képesek kisajátítani a táplálékot, mert a többiek mindent megtesznek azért, hogy szintén megszerezzék, amire vágynak. A domináns kutya viszont néhány próbálkozás után rájött, hogy a hatalma nagy, falkatársai félnek a közelébe jönni evés közben, ha kellően agresszívnak mutatkozik. (A Wolf Science Centerben nem szóltak rá ezért a kutatók, de átlagos kutyatartók természetesen hamar elrendezik az ilyen hatalmi villongásokat.) A háziasítás során beépített gátolhatóság következtében a kutyák, ellentétben a farkasokkal, már nem képesek falkaként közös élelemszerzésre, vagyis táplálékellátásukban az emberre vannak utalva (még a kóbor kutyák is többnyire hulladékon élnek.) Megjelenésük is jelentősen megváltozott, a lógó fülek, rövid farkak, hosszú, egyszínű vagy foltos bunda nehezebbé teszi a vizuális kommunikációt; nem csoda, ha kevésbé olvasnak egymás testjelzéseiből, mint a farkasok. Alárendeltségre való hajlamuk miatt amúgy is sokkal inkább igazodnak a domináns egyed elvárásaihoz. Szocializációjuk idején feltehetően az ember válik számukra legfőbb igazodási ponttá, ez is szerepet játszhat abban, hogy jobban figyelnek rá kommunikációs helyzetben, mint a farkasok.