A fájdalom csökkenti a nőstény egerek libidóját

„Ma ne, drágám, mert fáj a fejem” – akár egy egér szájából is elhangozhatna ez a mondat kanadai kutatók vizsgálatai szerint. Gyulladásból eredő fájdalom nagymértékben csökkenti az ivarzó nőstény egerek párzási kedvét – a hímekét viszont nem.

Az egereket egy olyan eszközben tesztelték, ahol a két nemet a hím számára áthatolhatatlan fal választotta el. A nőstény viszont átbújhatott a hímhez, ha akart. A fájdalmat a genitáliákba vagy más testrészekbe (hátsó lábba, farokba, pofába) adott gyulladáskeltő injekciókkal idézték elő a kutatók. Bárhová kapták az injekciót a nőstények, jelentősen csökkent a párzási hajlandóságuk. Fájdalomcsillapító vagy vágyfokozó szer hatására újra megnőtt a libidójuk. A hímek viszont fordított esetben a fájdalom ellenére is keresték az ivarzó nőstények közelségét.

Régóta ismert, és persze nem csak tudományos körökben, hogy a nők szexuális vágya sokkal erősebben helyzetfüggő, mint a férfiaké. De nehéz megítélni, hogy ennek biológiai vagy kulturális, neveltetésbeli gyökerei vannak. Az, hogy egereknél is az emberekéhez hasonló reakciót találtak, arra utal, hogy a nők nemi vágyának csökkenése fájdalom hatására ősi emlősörökség, és erre rakódnak rá a kulturális hatások.

Testvéri támogatás

A hangyákat és méheket kivéve rovarokat ritkán tanulmányoznak a kooperáció evolúciójának kutatói. Pedig érdemes: német kutatók fülbemászó testvérek között fedeztek fel meglepően szoros együttműködést.
A különböző állatfajok nagyon változatos csoportokat alkothatnak egyedek időleges tömörülésétől a munkamegosztáson alapuló államalkotásig. Az evolúcióbiológusok számára izgalmas kérdés az, hogyan alakultak ki összehangolt együttműködésre épülő csoportok az egyedek közötti konfliktusok és versengés ellenére. E kérdés megválaszolásához újabb adalékot jelent a fülbemászók
ivadékgondozási rendszere, ami sokban emlékeztet egy család működésére. A nőstény ősszel 40-45 petét rak, és egész télen mellettük marad, tisztogatja és emelgeti őket. A petéből kikelő lárvák, a nimfák néhány hétig még az anyjuk mellett maradnak, holott nélküle is életképesek lennének. Vajon miért nem mennek el? Milyen előnye van a családi életnek?
Egy kis virágpor adagolása segített megvilágítani a választ. A kutatók ámulatára a testvérek megosztoztak a táplálékon, leggyakrabban akkor, ha az anyjukkal nem voltak közvetlen kapcsolatban. Feltehetően a táplálékmegosztás az egyik oka annak, amiért sokáig együtt maradnak. Az eddig méltatlanul elhanyagolt jelenség, a testvérek közötti kooperáció kulcsfontosságú lehet a társas életmód felé vezető evolúciós úton.

Muslica-manőverek

Egy muslica másodpercenként kétszázszor csap a szárnyával, és ha veszélyt érez, gyakorlatilag egyetlen szárnycsapás alatt képes 90 fokos irányváltásra. A gyors menekülés érdekében úgy fordul a hátára, akár egy vadászrepülőgép. Ötször gyorsabb irányváltásra és sokkal változatosabb szárnymozgásra képes, mint amit eddig feltételeztek róla.
Amerikai kutatók három nagysebességű kamerát hangoltak össze, hogy megörökíthessék a szempillantás ötvenedrésze alatt lezajló irányváltási folyamatot. A különleges kamerák akár 40 képet rögzíthetnek a legyek egyetlen szárnycsapásáról. De nem csak a kamerák összehangolása, hanem az ideális fényviszonyok megteremtése is komoly fejtörést okozott a mérnököknek. A kamerák megfelelő teljesítményéhez ugyanis olyan erős megvilágításra lett volna szükség, ami megvakítja az apró legyeket. Vakon viszont elveszítik a tájékozódási képességüket, és a veszélyt jelentő árnyakra sem reagálnak. A megoldást az infravörös megvilágítás jelentette, amit sem a muslicák, sem az emberek nem érzékelnek, de a kamerák igen. 
Hogyan képes egy rovar sószemcse nagyságú agya irányítani ezt a bonyolult mozgássort? Ez a kutatók következő kutatásának kérdése.

Új mélymerülési rekord

Egy Cuvier-féle csőröscet 2992 méteres eredményével megdöntötte az emlősök eddigi mélymerülési rekordját. 600 méterrel úszott mélyebbre az eddigi, egy déli elefántfóka által felállított csúcsnál.

Ez a cetfaj szívesen merül mélyre, távol a partoktól, ezért a megfigyelése rendkívül nehéz. Mindeddig csak néhány órányi időtartamon át sikerült adatot gyűjteni a viselkedésükről. 2010 és 2012 között azonban amerikai kutatók nyolc cetre erősítettek műholdas jeladót, amelyek akár 3 hónapon át szolgáltatott adatot a dél-kaliforniai partok mentén élő állatokról. Az elemzések során nem csak a merülés mélységének rekordja dőlt meg, hanem a hossza is. Az egyik cet 137,5 perces merülésével 18 perccel tovább tartózkodott a víz alatt, mint az eddigi csúcstartó elefántfóka.

A kutatók szerint a csúcsdöntő merülések mélysége és hossza egyáltalán nem jellemző ezekre a cetekre. A mélymerüléseik átlagosan 67 percesek és 1400 méter mélységűek. Valószínűleg a tengerészeti  szonárok zavarták meg az állatok tájékozódását. Erre utal az is, hogy leggyakrabban Cuvier-féle csőrös cetek vetődnek partra a katonai középfrekvenciájú szonárhasználat miatt. A vizsgált állatok meglepő módon mégis gyakran tartózkodtak a haditengerészet gyakorlóterepén, vagyis bizonyos fokig alkalmazkodtak a szonárok keltette hangzavarhoz.

A kecskéknek kitűnő a memóriájuk

File:Goats in Southern Israel.jpgGyorsan megtanulnak egy bonyolult feladatot és még tíz hónappal később is emlékeznek a megoldásra a kecskék. Svájci és brit kutatók vizsgálatában átlagosan 12 próba alatt tanulták meg, hogy egy problémadobozból hogyan lehet táplálékot szerezni: előbb egy kart meg kellett húzni a szájukkal, majd felemelni ahhoz, hogy hozzáférhessenek a jutalomhoz. Egy, majd tíz hónap múlva még mindig kiválóan emlékeztek a műveletek sorrendjére és két percen belül megoldották a feladatot. Semmit nem számított az, hogy egy társuk megmutatta-e nekik, hogyan kell a dobozt használni – önállóan is nagyon gyorsan rájöttek a helyes megoldásra. A kecskék életének kihívásai – a nehezen megszerezhető táplálék – tehát hasonlóan kiemelkedő elmeműködéshez vezetnek, mint más fajoknál a komplex társas életmód.  

Az, hogy a kecskék találékonyak és remek a memóriájuk, valószínűleg nem lepi meg azokat, akik jól ismerik a kecskéket. E tulajdonságok biztosan hozzájárulnak ahhoz, hogy a kecskék igen zord körülmények között is megélnek. Az annál inkább meglepő, hogy ez az első tanulmány, amiből egyaránt következtetni lehet a kecskék fizikai és szociális kogníciójára, vagyis arra, hogy egy feladatot fizikai törvényszerűségek felismerése révén, önállóan oldanak meg vagy inkább mások megfigyelése útján. A kecskék az előbbit választották, ami arra utal, hogy nem minden fajnál indikátora a fejlett kognitív képességeknek a szociális tanulás. A kecskék és talán más patások elmeműködését lehet, hogy erősebben formálja a táplálék szűkössége, nehéz elérhetősége, mint a társas élet kihívásai.