Hogyan lett a vadmacskából házicica?

Forrás
A vadmacska és a cirmos házimacska gyakorlatilag csak a viselkedésében tér el egymástól. Teljes genomjuk összehasonlításával sikerült azonosítani, mely génjeik változtak meg a háziasítás során, mik állnak a szelídebb, alkalmazkodóbb viselkedés hátterében.
A macskák körülbelül 9500 éve kerültek az ember közelébe, nem sokkal a földművelés megindulása után. A gabonatárolókat elözönlő rágcsálók ellen hatásos védelmet nyújtottak a vadonból a falvakba költöző macskák. Itt valószínűleg ugyanaz a szelekciós tényező hatott rájuk, mint korábban a kutyákra: azzal, hogy az embertől legkevésbé rettegő, leginkább barátságos egyedek jutottak több élelemhez és lett több leszármazottjuk, generációról-generációra szelídebbé váltak. Közben némileg csökkent a méretük és megváltozott a bundájuk színe-hossza. A háziállatok jellemzően ugyanezeken a változásokon estek át. Korábban írtunk róla, hogy egy új hipotézis az idegrendszer fejlődésekor megjelenő velőléc sejtjeihez köti a domesztikációs szindróma névvel összefoglalt változásokat. A mostani adatok alátámasztják ezt a felvetést, hiszen tényleg különböznek a vad- és a házimacskában olyan gének, amik kapcsolódnak a velőléc sejtjeinek vándorlásához. Más gének a félelmi válaszokhoz és a tanulékonysághoz köthetők, tehát olyan viselkedésformákhoz, amik jelentősen segítik a szociális kapcsolatok kialakulását. A vizsgálatnak nemcsak a macskák szempontjából van jelentősége, hiszen valószínűleg minden fajnál, ami szelídebbé vált az evolúciója során – ilyen az ember is -, hasonló szerepű gének módosultak leginkább.


Nász előtt féreghajtás

Párzási időszakban gyakran esznek a hím túzokok mérgező bogarakat, különböző nünükeféléket. Egyes nünükék olyan sok kantaridint tartalmaznak, ami akár egy lovat is megöl. Kisebb mennyiségben ugyanakkor féreghajtó hatású és elpusztít szexuálisan terjedő betegségeket okozó baktériumokat is. Az, hogy a hímek több nünükét fogyasztanak a tojóknál, arra utal, hogy ezzel számottevően növekszik az ellenkező nemre gyakorolt csáberejük. Ez magyarázatot ad arra a madaraknál egyébként szokatlan viselkedésre, hogy párzás előtt a tojó alaposan szemrevételezi a hím kloákáját, ami nem csak ürítésre, hanem párzásra használatos szerv is. A hím túzokok udvarláskor násztáncot járnak, eközben felborzolják hófehér tollaikat a kloáka körül. Ha a tánclépések során a hím hátat fordít, a tojó egészen közelről megvizsgálja udvarlója nemi szervének tájékát. Párzásra való hajlandóságát feltehetően fokozza, ha a kloáka környéki tollak tiszták, se hasmenés, se paraziták nyomát nem viseli. A túzokhímek tehát valószínűleg azért mérgezik magukat, hogy növeljék párzási sikerességüket.
A túzok legnagyobb egybefüggő élőhelye Magyarországon van Dévaványa közelében, de a kutatás Spanyolországban, Madrid környékén zajlott, ahol két évtizede tanulmányoznak egy körülbelül 1500 egyedből álló populációt.