Csikkekkel az élősködők ellen

A város sajátos élőhely, de a madarak felveszik a kesztyűt: hangosabban, magasabb frekvencián  énekelnek, hogy az autózaj ellenére is elérjék fajtársaikat; kihasználják az éjjeli lámpák fényét, így jóval több ideig ehetnek, mint vidéki rokonaik; és hasznos segítői a köztisztasági vállalatnak a cigarettacsikkek újrahasznosításával. Mivel a városi madár száraz növényi szárat, mohát aránylag keveset talál, de szemetet annál inkább, azzal béleli ki a fészkét. A szétszálazott füstszűrő puha és meleg fészekanyag, de mint arra mexikói kutatók rámutattak: a parazitákat is távoltartja. A paraziták gyakori és kellemetlen vendégei a fészkeknek, a madarak pedig rendszerint különböző, aromás illóolajokat tartalmazó növények beépítésével próbálják csökkenteni a számukat. A városokban, ahol hiányoznak ezek a növények, viszont sok a szemetelő dohányos, remek praktika lehet a cigaretta rovarölő összetevőinek (úgymint nikotin, kátrány, hidrogén-cianid, arzén, fenol, ammónia…) bevetése. A kutatók először is igazolták, hogy a paraziták valóban kerülik a használt füstszűrőt. Majd 28 házi veréb és 29 házi pirók fészek átvizsgálásával megállapították, hogy minél több volt a csikkanyag a fészekben, annál kevesebb az élősködő. A történet végére persze itt még nem kerülhet pont, hiszen nem tudjuk, hogy az új lakberendezési divat valóban a fiókák javára válik. Lehet, hogy a szülőket csak a puha fészakanyag csábította el, a cigaretta méreganyagai pedig többet ártanak a család egészségének, mint a paraziták. De ha mégis a rovarölő hatás az elsődleges, akkor le a kalappal: íme, az alkalmazkodás egy újabb ragyogó példája.

Suarez-Rodriguez et al., 2012, Biology Letters

A csípésrend embereknél is számít

Képzeljük el, hogy felcsapunk tojástermelőnek! Egyik első ötletünk biztosan az lesz, hogy a lehető legtöbb tojás termeléséhez a legjobban tojó tyúkokat kell beszereznünk. Igen ám, de ha ezeket a madarakat nem egymástól elkülönítve tartjuk, hanem  csoportban, akkor a teljes tojáshozam messze elmarad majd a várakozásainktól. Történetesen ugyanis a legjobban tojó tyúkok igen versengő természetűek, ezért folytonosan megharcolnak a táplálékért és a pihenőhelyért, a sok stressz és sérülés miatt pedig nem marad energia a tojásrakásra. A tyúkok akkor teljesítenek a legjobban, ha megszilárdul köztük a csípésrend, és így vége szakad a harcias összecsapásoknak.
Meglepő módon olykor az emberi csoportok teljesítőképessége is a tyúkokéhoz hasonlóan működik. Amerikai kutatók azt a feladatot adták egyetemi hallgatóknak, hogy alkossanak szavakat 16 betűből, majd a szavakból mondatokat úgy, hogy minden csoporttagtól szerepeljen bennük egy szó. A feladat tehát nagy összehangoltságot és minden tagtól aktív részvételt kívánt. Kiderült, hogyha  csupa törekvő, domináns emberből állt a csoport, akkor az idő java része elment a vitatkozásra. De az sem volt jobb, ha mindenki beosztottként viselkedett, és nem akadt köztük senki, aki megszervezze a munkát. Azok a csoportok viszont, ahol vezető és beosztott is volt, tehát kialakult a hierarchia, remekül teljesítettek.
Ne feledjük azonban, hogy vannak olyan feladatok is, ahol a csapattagoknak nem kell együttműködniük a jó teljesítményért. Ha  mindenki egymástól függetlenül „termelhet”, mint a tojótyúkok önálló, ketreces tartásban – akkor a csoport jó eredményéhez nincs szükség hierarchiára, csak minél több kiváló munkatársra.

Ronay et al., 2012, Psychological Science