Az ok és okozat közötti összefüggés megértése és
felhasználása két különböző képesség. Ez elég furcsán hangzik, mert mi, emberek
már kisgyerekként is használjuk azt az eszközt, aminek a működési elvét
megértettük. De van olyan állat, amelynél a két képesség független. A „tollas
majom”-ként is becézett új-kaledón varjú rendkívül ügyes eszközhasználó: gondosan
kiválasztott, megfelelő méretű botokkal piszkál ki férgeket a járataikból,
képes eszközök kombinálására, és kitalálja, hogyan lehet még sosem látott
tárgyakat felhasználni. Logikus feltételezés, hogy az ok és okozat viszonyát is
megérti.
Ennek vizsgálatához a kutatók egy olyan, átlátszó dobozt
készítettek, amiben volt egy jutalomfalatot tartó henger. Ha a doboz tetején lévő
lyukba bedobtak egy kis súlyt, akkor a henger megbillent, és a falat kigurult a
dobozból. A feladat megtanításához először
a súlyhoz táplálékot erősítettek. Ha a varjú erre rácsípett, a súly beleesett a
lyukba, elindítva az újabb táplálék előbukkanásához vezető folyamatot. Kétéves
kisgyerekeknek ez a feladat nem okoz gondot, néhány próba alatt felismerik, mi
történik és megszerzik a jutalmat. Nem így a varjak: 100 próba sem volt nekik
elég ahhoz, hogy megtanulják a feladatot.
Ez az eredmény meglepő, mert korábbi kísérletek alapján a
varjak könnyen megoldanak hasonló helyzeteket. De ez az első olyan vizsgálat,
ahol nem régóta fogságban tartott, jól tréningezett madarakkal dolgoztak, hanem
vadon befogottakkal. A természetes körülmények között élő emberek és varjak
között tehát az egyik lényeges különbség az, hogy míg az előbbiek képesek alkalmazni,
amit ok-okozat kapcsolatáról megfigyelnek, az utóbbiak nem.
