Hogyan gondolkodnak a kutyák?

Az emberek fegyelmezetten, mozdulatlanul fekszenek az agyműködést vizsgáló fMRI (funkcionális mágneses rezonancia) készülék asztalán, de az állatokat általában csak bódítva vagy leszíjazva lehetett vizsgálni. Ennek oka az, hogy a legkisebb, pár milliméteres fejmozdulat is tönkreteszi a mérést. Az ELTE és az MTA kutatói azonban kifejlesztettek egy olyan kiképzési módszert, amellyel a kutyák is rávehetők arra, hogy önként, sőt szívesen feküdjenek akár hat percen át az erősen kattogó, első pillantásra meglehetősen ijesztő gépben.
11 kiképzett kutya és 22 ember összehasonlító vizsgálatával kiderült, hogy a kutya agyában is létezik egy olyan terület, ami speciálisan a fajtársak hangjára érzékeny. Ez arra utal, hogy már legalább 100 millió éve, vagyis a kutya és az ember legutolsó közös őse óta jellemzi az emlősök hangfeldolgozását a fajtársak hangja iránti érzékenység. A kutatók emellett azt is feltárták, hogy a kutya agyában is ugyanaz a korai hallókérgi terület reagál erősebben a pozitívabb hangokra, mint az emberében, ráadásul ez a reakció mindkét fajban független attól, hogy az érzelmet közvetítő hangot kutya vagy ember adta.
Érdekes különbség, hogy a kutya hallókérgének sokkal nagyobb része (48%-a) mutat erősebb aktivitást a nem élőlénytől származó zajokra, míg az emberé szinte kizárólag emberhangokra optimalizálódott.
A kutatás új távlatokat nyit a kutya agyműködésének megértésében. Az eredmények nem támasztják alá azt az elméletet, hogy a háziasításnak köszönhetően a kutya fajtársnak tekintené az embert, de hamarosan talán megérthetjük, mire vezethető vissza a két faj közötti különleges kapcsolat, hogyan gondolkodik az emberről a kutya. 

Még több fotó: http://bit.ly/1lroAWN

Jobban hall, aki nem lát?

A látás ideiglenes vagy végleges elvesztése növelheti a zenei fogékonyságot. Nem csak Ray Charles és Stevie Wonder példája utal erre, hanem az is, hogy sötétben tartott egerek hallása kiélesedik, és érzékenyebb lesz a frekvencia- és hangmagasság különbségeire is. Az érzékelésben tapasztalható változás az idegsejtek közötti kapcsolatok megerősödésével is együtt jár, ami azért érdekes, mert ez egyébként csak az egyedfejlődés korai szakaszában jellemző.
Kísérleteik során amerikai kutatók egy héten át tartottak egereket sötétben. Különböző frekvenciájú és intenzitású hangokat játszottak le nekik, és közben mérték a hallókéreg idegsejtjeinek aktivitását. A vizuális ingerektől megvont állatok az agyi aktivitásuk alapján sokkal jobban megkülönböztették a hangokat, mint a természetes fényviszonyok között tartott példányok. Későbbi vizsgálatok pedig azt is kimutatták, hogy az idegsejtek közötti kapcsolatok száma jelentősen megnőtt.
A látó- és hallórendszerek tehát nincsenek elszigetelve egymástól, ami főként akkor derül ki, ha az egyik érzékszerv működésképtelenné válik. Ha az emberi agy hallórendszere is az egerekéhez hasonlóan reagál a látás kiesésére (amire egyelőre nincs bizonyíték), akkor ez új perspektívát nyit siket felnőtteknek. Gyerekeknél sikeresen alkalmazzák a hallást javító cochleáris (belső fülbe ültetett) implantátumot, de a felnőttek hallórendszere már nem alkalmazkodik ehhez az eszközhöz. Az egerek eredményei viszont azt sugallják, hogy a szem néhány hetes letakarásával átalakíthatók a hallókéreg idegsejtjei közötti kapcsolatok.

Odanézz!

A kapcsolt figyelem képessége – például mikor elnézünk abba az irányba, amelyikbe a társunk, illetve követjük mutatása irányát – jelentős részben öröklődik a csimpánzoknál. Mivel a kapcsolt figyelem a társas érintkezés fontos eleme, genetikai hátterének megismerése az autizmus rizikófaktorainak azonosításában is jelentős.
Meglepően nagy számú, összesen 232, fogságban élő csimpánzt sikerült bevonni a vizsgálatba. A kapcsolt figyelem teszteléséhez egy kutató először magára vonta az tesztelt állat figyelmét, majd 5 másodpercig egy, a csimpánz feje mögötti  pontra szegezte a tekintetét. Ha az állat ekkor nem reagált, kis idővel később mutatással, majd az állat nevének kimondásával megismételte az akciót.
A kutatók mindegyik csimpánztól DNS mintát vettek, és megvizsgálták, hogy a vazopresszin hormon receptorfehérje-gén szabályozó régiójának milyen változatait hordozzák. Préripockok és emberek vizsgálata alapján már gyanították, hogy ez a génhely hímekben kapcsolatban áll a társas viselkedéssel. És valóban, a hím csimpánzok közül azok, amelyek a gén egy hosszabb változatát is hordozták, hajlamosabbak voltak a kapcsolt figyelemre, tehát a kutató tekintetének vagy mutatásának követésére, mint azok, akik csak a rövidebb változattal rendelkeztek. Ezek az állatok emellett dominánsabbak is voltak a csoportjukban, ami szintén arra utal, hogy jobbak a társas készségeik, ügyesebben értelmezik mások kommunikációs jeleit. Mivel a csimpánz és az ember genetikailag közel álló fajok, a vizsgálat az emberek kommunikációs képességeinek biológiai hátterét is segít megérteni.

A szerelem a levegőben van

Az ugrómakifélék egyik faja, a Coquerel-szifaka ivartájéki mirigyei több mint 250 szagkomponenst tartalmaznak – derül ki amerikai kutatók gázkromatográfiás vizsgálatából. A párba állt egyedek mirigyváladékának összetétele szaporodás után hasonlóbb lesz. De ezt megelőzi egy viselkedési szinkronizálódás: ha az egyik szagnyomot hagy vagy mások szagjeleinek szimatolásába kezd, akkor a párja is így tesz.  A kutatók szerint ez egyfajta „ismerkedési időszak”, ami megalapozza az utódvállalást, összetartóbbá teszi a párokat. Feltehetően ennek során ismeri meg a hím a nőstény ivarzásra jellemző illatanyagait is. A kölykök megszületése után a jelölési és szimatolási kedv a pár mindkét tagjánál alábbhagy, de az eddigre kialakuló, csak kettejükre jellemző sajátos szag továbbra is összeköti őket.

A közös szagot valószínűleg a párzáskor és más testkontaktuskor átadott szagképző baktériumok okozzák. A pontos szerepe még nem ismert. Amellett, hogy a területvédelmet is segítheti, ha a pár tagjai hasonló szaggal jelölik meg a határokat, a riválisokat is távol tarthatja a szaporodási partnertől. A hangok hasonló funkcióját már sokan vizsgálták, de a szagok szinkronizáló és összetartozást, kötődést hirdető szerepéről jóval kevesebbet tudunk. Ez az első tanulmány, ami szerint a szociális kapcsolat minősége tükröződhet a szagjelölő viselkedésben, sőt a szag összetételében is.