A szerelem a levegőben van

Az ugrómakifélék egyik faja, a Coquerel-szifaka ivartájéki mirigyei több mint 250 szagkomponenst tartalmaznak – derül ki amerikai kutatók gázkromatográfiás vizsgálatából. A párba állt egyedek mirigyváladékának összetétele szaporodás után hasonlóbb lesz. De ezt megelőzi egy viselkedési szinkronizálódás: ha az egyik szagnyomot hagy vagy mások szagjeleinek szimatolásába kezd, akkor a párja is így tesz.  A kutatók szerint ez egyfajta „ismerkedési időszak”, ami megalapozza az utódvállalást, összetartóbbá teszi a párokat. Feltehetően ennek során ismeri meg a hím a nőstény ivarzásra jellemző illatanyagait is. A kölykök megszületése után a jelölési és szimatolási kedv a pár mindkét tagjánál alábbhagy, de az eddigre kialakuló, csak kettejükre jellemző sajátos szag továbbra is összeköti őket.

A közös szagot valószínűleg a párzáskor és más testkontaktuskor átadott szagképző baktériumok okozzák. A pontos szerepe még nem ismert. Amellett, hogy a területvédelmet is segítheti, ha a pár tagjai hasonló szaggal jelölik meg a határokat, a riválisokat is távol tarthatja a szaporodási partnertől. A hangok hasonló funkcióját már sokan vizsgálták, de a szagok szinkronizáló és összetartozást, kötődést hirdető szerepéről jóval kevesebbet tudunk. Ez az első tanulmány, ami szerint a szociális kapcsolat minősége tükröződhet a szagjelölő viselkedésben, sőt a szag összetételében is.