A csimpánzok és a zene

Tara, a kísérlet egyik alanya
A zene iránti rajongásunk evolúciós gyökereit legegyszerűbben úgy tárhatjuk fel, ha megvizsgáljuk, hogyan reagálnak a zenére legközelebbi rokonaink, az emberszabású majmok. Az már kiderült, hogy a csimpánzok jobban szeretik a csöndet a nyugati (európai) zene helyett, de ez még nem jelenti azt, hogy általánosságban elutasítanák a zenét. Noha a pop, a blues és a klasszikus zene különbözőnek tűnik, valójában hasonló akusztikus mintázatot követnek, ritmikailag egyszerűek: ütemen belül egyenletesen erős hangsúlyok jellemzik őket, és lehet, hogy ez nem tetszik a csimpánzoknak. Talán fenyegetésnek, kihívásnak érzékelik, mert a csoportbéli rangsorrendet gyakran ritmusos hangokkal, tárgyak ütögetésével, tapsolással, dobogással fejezik ki. Ahhoz, hogy kiderüljön, milyen akusztikus paramétereket kedvelnek az emberszabásúak, más kultúrák zenéit kell lejátszani nekik.
Az afrikai és az indiai zene ütemformái bonyolultabbak az európainál, az ütemen belüli hangsúlyozás nem egyenletes. A japán viszont hasonló a nyugatihoz. Egy kísérletben tizenhat kifejlett csimpánznak afrikai (akan), indiai (rága) vagy japán (taiko) zenét játszottak le amerikai kutatók. Az afrikai és indiai zenénél a csimpánzok több időt töltöttek a hangszóróhoz közel, a japánnál viszont a kifutó legcsendesebb részeire húzódtak. Érdemes volt tehát a kutatóknak kilépni a saját kultúrkörükből, hiszen kiderült, hogy a (bonyolult ütemformájú) zene szeretete nagyon ősi jellegzetességünk lehet.


Fertőtlenítés büdös bankáéknál

Más madárfajokkal ellentétben a búbos banka szülők nem távolítják el a fiókák ürülékét a fészekből, így az utódok ürülék dobálásával riaszthatják el támadóikat.  Innen ered a „büdös banka” vagy „ganajmadár” népi nevük. Tojásaik eredetileg kékesfehérek, de hamar barna színt öltenek. Logikusnak tűnik, hogy az ürülék szennyezi be őket, de a közelmúltban sikerült lefilmezni, hogy a tojó festi át őket a farktőmirigyének váladékával.
A költési időszakban a tojó búbos banka farktőmirigye megduzzad, és rothadó hús szagú, barna, baktériumban és antibiotikumban gazdag folyadékot tartalmaz. Tollászkodáskor a tollakra kerülő mirigyváladék az antibotikumok miatt védelmet nyújt a káros baktériumok ellen. Ugyanez lehet a szerepe a tojások védelmében is.
Az olajos mirigyváladék rendszerint nem tapad meg a madártojások falán, de a búbos banka tojása kivétel. Elektronmikroszkópos felvételeken jól látható, hogy apró lyukak borítják, ami ideális lakóhelyet nyújt a baktériumoknak. Mire a fiókák kikelnek, a lyukakat közel 90%-ban Enterococcus baktériumban gazdag anyag tömi el. Minél nagyobb a tojáshéjon a baktériumsűrűség, annál nagyobb a fióka kikelésének esélye. A tojó farktőmirigy-váladéka tehát valószínűleg védi az embriót a fertőzések ellen. A bankák egyedülállóan lyukacsos tojásaikkal kellemes közeget nyújtanak a védő hatású mikrobák tenyészéséhez, így egy ürülékkupac tetején is egészségesen tölthetik életük első heteit.


Dajka legyek vagy katona?

Nem sokat törik a fejüket a fiatal Anelosimus studiosus póklányok azon, mihez kezdjenek felnőtt korukban. A harciasabbak vadásznak, biztonsági őrnek és szövőnőnek állnak, míg a szelídebbek a kicsinyeket gondozzák. És jól teszik, hiszen a szelídeknél az agresszívak kétszer hatékonyabbak a zsákmányolásban, nyolcszor ügyesebbek a betolakodók hatástalanításában, a hálóik pedig 64%-kal tovább tartanak. A szelídek ugyanakkor gondosan őrzik a petéket, majd felöklendezett táplálékkal etetik a kicsiket. Gyámságuk alatt kétszer annyi kispók növekszik fel, mint a táplálékot féltékenyen őrző, sőt az utódokat tápláléknak tekintő agresszívek mellett.

Az Észak és Dél-Amerikában is elterjedt pókfaj akár 50 egyedből álló kolóniákban él. Az együttes erővel szőtt hálóval sokkal nagyobb zsákmányt is elkaphatnak, mint egyedül. A kolónia tagjai egyformán néznek ki, de a viselkedésük eltérő. Ha két egyedet beteszünk egy dobozba és másnap megnézzük, mi történt velük, a következőt láthatjuk: ha az egyik sarokban hálót találunk, akkor mindkét egyed szelíd. Ha legalább egyikük agresszív, akkor két ellentétes sarokba húzódnak; ilyenkor egy már ismert szelíddel külön letesztelve őket meggyőződhetünk róla, melyikük agresszív.

Az A. studiosusnál tehát hasonló a munkamegosztás a kolónián belül a hangyákéhoz, de velük ellentétben a külsejük nem, kizárólag a viselkedésük tér el egymástól. Az ma még nem világos, hogy a két eltérő személyiségű csoport ténylegesen segíti-e egymást, vagyis a szelídek gondozzák-e az agresszívak utódait és az agresszívak megosztják-e a zsákmányt a szelídekkel. Az viszont biztos, hogy a tanulmány új utat mutat az állatközösségek struktúrájának vizsgálatához, jelezve, hogy fizikai különbségek nélkül, csak a viselkedés alapján is kialakulhatnak „kasztok”.


Kapcsolódó bejegyzés: A szelídség evolúciós zsákutca?

Hogyan nyugtassunk meg egy szorongó rákot?

A folyami rákok stressz-szintjét csökkenti az emberek szorongásoldására használt hatóanyag. Ez arra utal, hogy a gerincteleneknek is vannak komplex, az emlősökéhez hasonló érzelmeik.
A rákok alapvetően a sötétet kedvelik, de ha egy akváriumban választhatnak az árnyékos és világos részek között, a világosba is kimerészkednek. Sorozatos áramütések hatására viszont szinte teljesen elkerülik a megvilágított területeket. Ezzel párhuzamosan az egyik, emberekben is a szorongással kapcsolatban álló ingerületátvivő anyag, a szerotonin szintje megemelkedik az agyukban. A szerotonin és a szorongás kapcsolata olyan erős, hogy egy szerotonin-injekció önmagában, áramütések nélkül is növeli az állatok szorongását, vagyis fénykerülő viselkedését. Némi humán szorongásoldó készítmény (chlordiazepoxide) viszont ismét meghozza a kedvüket ahhoz, hogy kiússzanak a világos területekre.
Halakról és más alacsonyabbrendű gerincesekről már tudható, hogy szorongásuk alapjaiban hasonló az emberéhez, de gerincteleneknél ez az eddigi legmeggyőzőbb eredmény. Valószínű, hogy ez az érzelmi állapot igen hamar megjelent az evolúció során.
Ezek után szabad-e a szakácsoknak elevenen megfőzni a rákokat? Mivel még nem sikerült feltárni az ízeltlábúak fájdalomérzetének idegrendszeri hátterét, erre a kérdésre egyelőre nincs precíz tudományos válasz; ki-ki döntsön a saját érzelmei alapján.