Világító rejtély

Néhány éve egy természetfotós zölden fénylő pontokra lett figyelmes a perui esőerdő egyik partfalában. Idén rovarszakértőkkel tért vissza, hogy kiderüljön, honnan származik a fény.
Sokféle élőlény világít, többnyire a luciferin nevű pigment oxidációja révén. A rovarok közül közismertek a szentjánosbogár-félék, amik a szaporodási partnert hívogatják fényjelekkel. Tőlük függetlenül a parázsbogarak lárváinak és nőstényeinek is van világítószervük. Utóbbiaknál nyugodt körülmények között csak a fejen található két vörös pont világít, de ha megzavarják őket, a testen végighúzódó tizenegy pár zöld pont is felvillan. A hengeres lárvák ilyenkor úgy festenek, mint egy vonat, ezért angol nyelvterületen vonatkukacnak is hívják őket. A fényjelenség valószínűleg arra szolgál, hogy elriassza a ragadozókat. Mások, például a termeszvárak falában élő pattanóbogarak lárvái a zsákmány csalogatására használnak fényt. A lárvák olyan falánkak, hogy egy perc alatt akár nyolc termeszt is bekebeleznek.
Valószínűleg pattanóbogár-lárvák ülnek a perui földbe fúrt járatokban is. A lárvák csak a fejükkel kukucskálnak ki a járatokból, és tágra nyitott szájszervvel várják gyanútlan, a fény által odacsalt áldozataikat. Egyelőre nem sikerült azonosítani, hogy a tízezer pattanóbogár faj közül melyikhez tartoznak. A kutatók abban bíznak, hogy az interneten közzétett fotók alapján segítséget kapnak a meghatározáshoz. Ha ez nem sikerül, molekuláris vizsgálatok következnek.
Ha a most felfedezett rovar kiléte még nem is egyértelmű, az viszont igen, hogy az amazonasi esőerdő még a XXI. században is komoly meglepetéseket tartogat a kutatóknak.

(2015 a fény éve)