Az elnyomott dolgozók felemelkedése

Jelentős fizikai és viselkedési változásokkal jár együtt egy ingerületátvivő anyag, a dopamin szintjének változása egy indiai hangyafajnál (Harpegnathos saltator). A változásokat bizonyos gének ki-, mások bekapcsolása okozza, ezért a faj az epigenetikai kutatások kedvelt modellszervezete.

A hangyafaj dolgozói megküzdenek egymással azért, hogy kié legyen a körülbelül tucatnyi „parancsnoki” szerep. Noha a parancsnokok ugyanúgy néznek ki, mint a dolgozók, agyuk a pozíció megszerzése után negyedével összezsugorodik, petefészkük megnő, szaporodóképessé válnak, várható élettartamuk fél évről több évre nő. Dopaminszintjük pedig két-háromszor akkora, mint a dolgozóké.

Mi a szerepe a dopaminnak ezekben a változásokban? Amerikai kutatók egy hangyakolóniából kiemeltek egy csapatnyi dolgozót. A parancsnokaiktól megszabadult hangyák természetesen harcolni kezdtek egymással. A kutatók megvizsgálták a győztesek dopaminszintjét: már ekkor is nagyobb volt, mint a többi dolgozóé. A győzteseket ezután visszatették az eredeti kolóniába, régi parancsnokaik mellé. Domináns viselkedésük itt nem maradt észrevétlen: a parancsnokok hamar elkapták és mozgásképtelenné tették, hosszú időre leszorították őket. Dopaminszintjük egy napon belül visszaállt az eredeti szintre, és ismét átlagos dolgozókká váltak.
E hangyáknál – és feltehetően más szociális rovaroknál is – viselkedésváltozással, a domináns pozíció kivívásával kezdődik az a folyamat, ami a testfelépítést és a szaporodást szabályozó ingerületátvivő anyagok szintjének emelkedésével jár.