A hangyákat és méheket kivéve rovarokat ritkán
tanulmányoznak a kooperáció evolúciójának kutatói. Pedig érdemes: német kutatók
fülbemászó testvérek között fedeztek fel meglepően szoros együttműködést.
A különböző állatfajok nagyon változatos csoportokat
alkothatnak egyedek időleges tömörülésétől a munkamegosztáson alapuló
államalkotásig. Az evolúcióbiológusok számára izgalmas kérdés az, hogyan
alakultak ki összehangolt együttműködésre épülő csoportok az egyedek közötti
konfliktusok és versengés ellenére. E kérdés megválaszolásához újabb adalékot
jelent a fülbemászók
ivadékgondozási rendszere, ami sokban emlékeztet egy család
működésére. A nőstény ősszel 40-45 petét rak, és egész télen mellettük marad,
tisztogatja és emelgeti őket. A petéből kikelő lárvák, a nimfák néhány hétig
még az anyjuk mellett maradnak, holott nélküle is életképesek lennének. Vajon
miért nem mennek el? Milyen előnye van a családi életnek?
Egy kis virágpor adagolása segített megvilágítani a választ.
A kutatók ámulatára a testvérek megosztoztak a táplálékon, leggyakrabban akkor,
ha az anyjukkal nem voltak közvetlen kapcsolatban. Feltehetően a
táplálékmegosztás az egyik oka annak, amiért sokáig együtt maradnak. Az eddig
méltatlanul elhanyagolt jelenség, a testvérek közötti kooperáció kulcsfontosságú
lehet a társas életmód felé vezető evolúciós úton.
