A macskák Obsessiont vennének

Afrikai szafari előtt eszünkbe ne jusson befújni magunkat Calvin Klein Obsession for Men parfümmel - hacsak nem akarunk egészen közelről megismerkedni a vadon élő nagymacskákkal. Pat Thomas, a Bronxi Állatkert kutatója fedezte fel elsőként, hogy két, fogságban élő gepárdjuk ellenállhatatlannak találja az illatszert: az egyik 8, a másik 14 percen csak ezzel foglalkozott. Ezután még két tucat parfümöt próbált ki az állatokkal, de a legtöbb csak néhány másodpercre kötötte le a figyelmüket.

Sokáig gondolkodtak a biológusok, hogy nyilvánosságra hozzák-e, mennyire vonzó az Obsession a macskaféléknek, nehogy az orvvadászok is hasznot húzzanak belőle. De végül belátták, hogy ez az információ sokkal értékesebb a fajmegóvással foglalkozó kutatóknak. Az illat a mozgásérzékelő kameracsapdák elé csalogatja a vadon élő macskaféléket, így könnyebben meg lehet becsülni, hány egyed él egy adott területen. Az illat ráadásul dörgölődzésre készteti az állatokat, a kihulló szőr hagymája pedig ideális genetikai vizsgálatokhoz.

Azóta a jaguárok, oroszlánok és a halászmacskák vizsgálatánál is bevált az illatszer – számtalan kutató figyeli az árleszállításokat. Az állatkertek is szeretettel fogadják a parfümadományokat, mert az illattal ingergazdagabbá tehetik a macskafélék kifutóját.

Mi lehet a szer titka? Valószínűleg az, hogy civetont tartalmaz, amit régen a cibetmacskák végbélmirigyének váladékából vontak ki, de ma már szerencsére szintetikusan is előállítják. Hasonló hatást vált ki, mint a terület jelzésére használt mirigyváladék. Persze lehet, hogy a vaníliaillat is tetszik nekik...

Thomas et al,, 2005. Animal Keeper's Forum

Folyamatos szárnyalás – 200 napon át

A rájuk erősített adatgyűjtő sem akadályozta meg a havasi sarlósfecskéket abban, hogy több mint fél évet a levegőben töltsenek. Nem kizárt, hogy ez idő alatt néhányszor leszálltak, de azt biztos, hogy nagyon ritkán és soha nem több időre néhány percnél. Ez azt jelenti, hogy közel hét hónapon át a levegőben ettek, és ami még meglepőbb, aludtak.

A svájci Ornitológiai Intézet munkatársai gyorsulás- és fénymérővel látták el a madarakat. A készülék négy percenként kapcsolt be 3 mp-re. Szabadon bocsátásuk után a madarak elrepültek Délnyugat-Afrikába telelni. Következő tavasszal három madár készülékét sikerült visszagyűjteni.

Az adatok azt mutatták, hogy költőhelyükön, Svájcban, illetve vándorlás közben a madarak jellemzően nappal repültek, éjszaka fákon vagy sziklákon pihentek. De amint elérték afrikai telelőhelyüket, megváltozott a viselkedésük. A nappali és az éjszakai viselkedésmintázat teljesen egyforma lett, a pihenő szakasz megszűnt.

A havasi fecskék nem kicsik, a szárnyfesztávuk akár 57 cm. Hogyan képesek folyamatosan olyasmire, mint a nagy energiafelhasználású repülés? Hogyan alszanak? Miért nem szállnak le? Egyelőre csak találgathatunk. Talán a delfinekhez hasonlóan képesek váltogatni, melyik agyféltekéjük aludjon. Lehet, hogy így elkerülhetik a ragadozókat vagy nem érik el őket a maláriaszúnyogok. Ami viszont bizonyos, az az, hogy mostantól a havasi sarlósfecske tartja a megszakítás nélküli szárnyalás rekordját. Még a híresen hosszútávrepülő sarki csér is leszáll a vízre pihenni.

Liechti et al, 2013, Nature Communications 

A szurikáták anyatejjel fizetnek a főnök jóindulatáért

A nőstény szurikáták gyakran dajkának állnak azért, hogy a csoportban maradhassanak. Legtöbbször saját kölykeik elvesztése vagy ideiglenes száműzetés után ajánlják fel szolgálataikat a domináns nősténynek.

Mindez nem teljesen önkéntes alapon megy. A domináns nőstény szurikáták vemhességük vége felé fúriává alakulnak, folyamatosan zaklatják az alárendelt nőstényeket és gyakran megölik ezek kölykeit. Az elmenekülő alárendeltek kis idő múltán visszatérnek, és újult erővel igyekeznek megnyerni a kolónia úrnőjének kegyeit. Ennek egyik eszköze az, hogy beállnak szoptatós dajkának.

Cambridge-i kutatók 1996 és 2011 között gyűjtött adatok elemzése után jutottak arra a következtetésre, hogy minden második szurikáta alom mellett szoptatós dajkák segédkeznek – általában idősebb, maguk is vemhes vagy nemrégen szült nőstények, sokszor a domináns közeli rokonai. Elválasztás után skorpiókkal és más gerinctelenekkel etetik a kölyköket, olykor pedig akár egész nap őrködnek a kicsik felett – nyelve az éhkoppot. A dajkaság tehát sok fáradsággal jár, de a kutatók szerint még így is megéri, hiszen az alárendeltek amellett, hogy rokonaik gondozásával saját génjeik továbbadását is segítik, a csoporton kívül szinte biztosan pusztulásra lennének ítélve.

MacLeod et al, 2013. Animal Behaviour