Mi a közös egy napozó gyerekben és egy poloskapetében?

Mindkettőt ellátja az anyukája nap elleni védelemmel. Ahogy az embereket a fényvédő krém, úgy védi egy sötét pigment a ragadozó büdöspoloska (Podisus maculiventris) petéit. Utóbbi felfedezés a poloskakutatók praktikus szokására vezethető vissza. A rovarok ládáit újságpapírral almozzák a laboratóriumokban. Egy kanadai doktorandusznak takarítás közben feltűnt, hogy egy keresztrejtvény fekete-fehér négyzeteire lerakott poloskapeték eltérő színűek. A fekete négyzeteken sötétebbek a peték, a fehéreken világosabbak. Ez megragadta a képzeletét, és utánajárt a jelenségnek, hiszen eddig senki nem hallott arról, hogy egy állat képes szelektíven kontrollálni a petéi színét. Kiderült, hogy nem rejtőzködés okozza a színváltást, ahogy elsőre gondolnánk, hanem az, hogy a petézéshez kiszemelt felszín mennyire veri vissza a fényt. Ha kevésbé, akkor az anya sötét színű pigmenttel látja el a peték felszínét. A pigment elnyeli az UV sugárzást, ami feltehetően védi a petében fejlődő embriót, ugyanúgy, ahogy a napkrém a bőrünket.

A természetben a poloskák levelekre petéznek. A napfénynek kitett részeken a peték sötétek, az árnyékos levélfonákon viszont feleannyi pigmentet tartalmaznak. A pigment összetétele ma még pontosan nem ismert, de az biztos, hogy nem melanin. Embereknél elsősorban ez a festékanyag adja a bőr, a haj és a szem színét.

Abram és mtsai, 2015, Current Biology

Kép

Szaporodási taktikák

A gyakrabban párosodó hímek bizonytalanabbak a saját szociális helyzetükben – legalábbis a feketecsápú dögbogaraknál.  Érzékenyebben reagálnak ellenfeleik méretére, mint a ritkábban párosodók, vagyis sokkal könnyebben feladják a harcot, ha náluk termetesebb ellenféllel kerülnek szembe, de rámenősebbek, ha a rivális kisebb.

A dögbogár állati tetemekbe vagy a közelükbe helyezi petéit. Azért vált népszerű kísérleti állattá, mert rovaroknál szokatlan módon gondozza, eteti az utódait.

Ha egy hím dögbogár rátalál egy tetemre, feromonokkal csalogatja magához a nőstényeket. De nem csak nőstények érkeznek ilyenkor, hanem rivális hímek is, amik megpróbálják elorozni tőle a leendő lárvabölcsőt. Rendszerint a legnagyobb hím győz, ő és a párja lesz a tetem birtokosa, ők számíthatnak a legtöbb utódra.

Az alárendeltek azonban nem tűnnek el a helyszínről, hanem taktikát váltanak. Többé már nem harcolnak, de a nőstények azért titokban lerakják a petéiket, a hímek pedig megpróbálnak minél gyakrabban és minél több nősténnyel párosodni. Külön tenyésztve a gyakran, illetve a ritkán párosodó bogarakat kiderült, hogy rivális hímek összecsapásainál a gyakrabban párosodó vérvonalra erősebben hat az ellenfél mérete, vagyis könnyebben feladják domináns pozíciójukat, ha a kihívó nagyobb náluk.

Gyakori, hogy a változó szociális környezethez gyors alkalmazkodást mutatnak az állatok, de arról még keveset tudunk, hogy ez hogyan történik. Ebben jelent előrelépést a dögbogaras-vizsgálat, amely szerint a szociális érzékenység erősen összefügghet a párosodási viselkedéssel.

Carter et al., 2015, Evolution