A következő címkéjű bejegyzések mutatása: evolúció. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: evolúció. Összes bejegyzés megjelenítése

A különleges papagájagy

Néhány papagáj bámulatos pontossággal tanul meg akár több száz szót és kifejezést. Egy újonnan azonosított agyi struktúra megmagyarázhatja, hogyan képesek erre.
A jó hangutánzó madárfajok agyában van egy mag, amely az éneklés és énektanulás során szinkronizálódó idegsejtekből áll. De a különböző kutatások más-más méretűnek írják le ezt a magot. Egy új vizsgálat úgy találta, hogy a mag mérete és felépítése összefügg az imitáló képességgel. A jól imitáló papagájfajok és a rosszabb képességű énekesmadarak, kolibrik agyi magja ugyanis jelentősen különbözik: előbbiek énekrendszere egy másik énekrendszer része. Az énekesmadarak és kolibrik agyi magvához hasonló magot egy héj veszi körül, hasonlóan az M&M cukor színes mázához. Ez csak a papagájok agyára jellemző, viszont már a kea, egy új-zélandi, nagytermetű és viszonylag rossz utánzóképességű papagáj agyában is megtalálható, ami azt jelenti, hogy legalább 29 millió évvel ezelőtt megjelent. Minél vastagabb a héj, annál jobb hangutánzó képességgel jár együtt, tehát valószínűleg a bonyolult vokális imitációt teszi lehetővé. A természetben ennek a szaporodásban, vészjelzésekben, területvédelemben és az egyedek azonosításában, helyi nyelvjárások kialakulásában van szerepe. Feltehetően úgy alakult ki, hogy az eredeti mag megduplázódott, majd új funkciót kapott. A kutatók abban bíznak, hogy ha ez valóban így van, akkor a papagájok vokális imitációjáért felelős agyi mag további tanulmányozása bizonyos emberi agyi struktúrák kialakulását is megmagyarázhatja.

Chakraborty és mtsai, 2015, PLOS One

Mi kell a főzéshez?

A főzés megjelenése, körülbelül négyszázezer évvel ezelőtt, mérföldkő lehetett az emberek fejlődéstörténetében. Nemcsak azért, mert emészthetőbbé tette például a húsféléket, hanem azért is, mert semlegesítette az azokban élő sokféle káros organizmust.
Az emberek és a csimpánzok közös őse öt-hétmillió éve élt. Vajon már ő is rendelkezett azokkal a képességekkel – önkontrollal, tervezéssel, ok-okozati viszonyok felismerésével ̶ , amik szükségesek a főzés (sőt, a művészetek, a nyelv és a technológiai fejlesztés) kialakulásához?
Az őst már aligha tudjuk megvizsgálni ebből a szempontból, de legközelebbi rokonainkat igen. A csimpánzok persze nem tudnak főzni, erre hiába várnánk. Viszont világosan megértenek olyan folyamatokat, amik szükségesek a főzéshez. Jobban szeretik a főtt ételt a nyersnél, képesek várni addig, amíg egy étel megfő, és raktározzák, majd átadják a nyers ételt abban az esetben, ha cserébe megfőve kapják vissza. A főzéstől tehát alapvetően csak két tényező tartja őket vissza. Egyrészt nem képesek kontrollálni a tüzet, másrészt a szakács nem bízhat abban, hogy társai az összegyűjtött táplálékot nem lopják el, amint ő hátat fordít. A különböző mentális képességek mellett a társakba vetett bizalom is elengedhetetlen része a főzésnek.

KUBINYI ENIKŐ