Intelligenciateszt madaraknak

Melyik a legintelligensebb állat? Erre a kérdésre nem lehet egy fajnévvel válaszolni. Minden faj más szelekciós nyomáshoz alkalmazkodott, és pusztán azzal, hogy létezik, igazolja azt, hogy kellően sok egyede alkalmas az életében felmerülő problémák megoldására. Ezek a problémák minden fajnál másfélék, ezért erőltetett olyan közös nevezőt találni, ami mentén összehasonlíthatók lennének. Az viszont jogos felvetés, hogy ha az embereknél mérhető az „általános intelligencia”, akkor az állatoknál is így kell lennie. Persze, még a legokosabb lovak, kutyák és csimpánzok se ültethetők le egy asztalhoz, hogy kitöltsenek egy intelligenciatesztet. Meg kell találni azokat a nemverbális teszteket, amivel mérhetővé válik az egyedek mentális teljesítménye. Ezután azt is el kell érni, hogy minden egyed egyformán szívesen vegyen részt a feladatmegoldásban. Úgy tűnik, egy kutatócsoportnak sikerült új-zélandi cinegelégykapók számára összeállítani egy megfelelő, hat epizódból álló tesztsorozatot. Például táplálékot tartalmazó tartályok különböző színű vagy különböző szimbólummal megjelölt fedelét kellett felemelniük. A 20 vizsgált madár nagyon változatos teljesítményt nyújtott, de azok az egyedek, amelyik jól teljesítettek az egyik tesztben, ügyesebbek voltak a többiben is. A kutatók szerint egy általános intelligencia faktor 34-45%-ban felel a madarak teljesítményéért. Ez a szám az embereknél is hasonló: 40%, ami arra utal, hogy az emlősöktől függetlenül a madarakban is kialakult az intelligencia.

Shaw és mtsai, 2015, Animal Behaviour

A trópusi énekesmadarak fészekalja kisebb

Miért nőnek lassabban, élnek hosszabb ideig és nevelnek kevesebb utódot a trópusi madarak, mint a közeli rokon mérsékelt égöviek? A kutatók évtizedeken át próbálták predációs nyomásra, táplálékellátottságra és egyedek közötti versengésre visszavezetni a jelenséget, de hiába – önmagában egyik tényező sem nyújtott kielégítő magyarázatot. Végül, rengeteg adat elemzése után a Montana Egyetem egyik kutatója arra jutott, hogy a növekedési ütemben igazából nincs is eltérés – a trópusi madaraknak kizárólag a szárnyuk fejlődik gyorsabban és lesz hosszabb, mint a mérsékelt égövieké. Ennek köszönhetően kevesebb időt kell a fészekben tölteniük, és így ritkábban esnek ragadozók áldozatául. Emellett a trópusokon több a táplálék, így a kis fészekaljakban minden utód bőséges ellátást kap a szülőktől. Összességében a kirepülő fiókák jóval nagyobb arányban maradnak életben, minden a hidegebb égövben élő rokonaik. Utóbbiak a magas mortalitást nagy számú, de rosszabb „minőségű” utóddal ellensúlyozzák.

Az ökológusok számára nagyon jelentős az a felismerés, hogy a fióka-, a kirepülés- és a felnőttkori mortalitási kockázat miatt komplex interakció alakul ki a szülői befektetés és az utódok száma, állapota között. Ez a magyarázat a különböző élőhelyeken megfigyelhető eltérő életmenet-stratégiákra. Évtizedek óta tartó vitasorozat zárult most le a Science-ben megjelent publikációval.

KUBINYI ENIKŐ

Kép

Martin, 2015, Science

Válás és hűtlenség

Sok állat párban neveli az utódait, de akárcsak az embereknél, a párok nem maradnak együtt örökké. A válás és félrelépés meglepően gyakori. Az, hogy jellemzően melyik fél hagyja el a párját, a felnőttkort elért nemek arányától függ a madarakban – tárták fel 197 faj összehasonlításával magyar és brit kutatók. Ahol a szaporodóképes egyedek között több a tojó, ott gyakoribb a válás, vagyis a párkapcsolat felbomlása. Lehet, hogy a „szingli” tojók elcsábítják a már párba állt hímeket, de az is előfordulhat, hogy a hímek aktívan keresik az új partnert, és a sok tojó jelenlétében könnyebben járnak sikerrel.

Ha viszont a hímek aránya nagyobb a populációban, akkor a hűtlenség gyakorisága növekszik. Vagy azért, mert a tojók nem tudnak ellenállni a széles kínálatnak, vagy pedig a pár nélkül maradt hímek megerőszakolják a tojókat.

Akárhogyan is, ha a nemek aránya nem kiegyenlített, akkor a ritkább nem képviselője nagyobb eséllyel talál új szaporodási partnert. Vagy „megcsalja” a párját vagy elhagyja egy új társ kedvéért. Végeredményképpen a poligámia – párzás egynél több partnerrel - mindkét nemnél növekszik.

Még kérdéses, mennyire érvényes a madarak szaporodási rendszere más állatcsoportoknál. Úgy tűnik azonban, hogy a nemek aránya az embereknél  is hasonlóan hat a párkapcsolatokra. 

Liker et al., 2014, Current Biology