A következő címkéjű bejegyzések mutatása: robot. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: robot. Összes bejegyzés megjelenítése

Csótányrobot

Lehet-e hatékonyabb felderítője a katasztrófaterületeknek, mint egy távirányított csótány? Texasi mérnökök bemutatták legújabb fejlesztésüket: az idegrendszerrel összekapcsolt, háton hordott miniszámítógép segítségével gombnyomással irányba küldhető csótányt. Egy apró videokamera, mikrofon és más szenzorok segítségével a rovar olyan területeket tárhat majd fel, amire máshogy aligha lenne mód. Emellett, megőrizve ősi ösztöneit, képes lesz arra is, hogy ha veszélyt érez, gyorsan menedékbe húzódjon.

A csótány hátizsákja jelenleg 3 g-os, egy újratölthető lítiumakkumulátort tartalmaz és egy számítógépes chipet, ami az idegrendszeren keresztül gátolja a középső láb mozgását egy meghatározott oldalon. Hogy melyiken, azt a rovart irányító ember gombnyomással szabályozza. Egyelőre nem túl pontosan (60%-os a sikeresség), de a kutatók nincsenek elkeseredve a prototípus teljesítményétől. Bíznak benne, hogy megtalálják a módját a pontosabb irányításnak, ahogy annak is, hogyan lehetne többféle járásmódra is rábírni a csótányt. Aggodalomra ad okot, hogy a rovarok egy idő után hozzászokhatnak a számítógép impulzusaihoz. Azon is el kell gondolkodnia a megfelelő szakembereknek, hogy elfogadható-e egy élőlény idegrendszerét adatátvitelre használni, és átvenni a kontrollt saját teste felett.

A hibrid robot kifejlesztéséhez két csótányfajt használtak, az Afrikából származó, 2-4 cm-es amerikai csótányt és a díszállat- eleségként népszerű, 3,5-4,5 cm-es Blaberus discoidalis-t.


Repülő robotraj

Egymás mozgásához igazodó, a madárrajokat modellező robotokat készítettek az ELTE és az MTA kutatói. Ez a világon az első olyan autonóm, külső vezérlés nélkül repülő gépraj, ami biológiai megfigyelések alapján épült, és szabadtéren, nem ideális időjárási körülmények között is működőképes.

Vicsek Tamás kutatócsoportja korábban galambok repülését tanulmányozta a madarak hátára erősített apró GPS készülékekkel. Ekkor jutott eszükbe, hogy az állatok mozgását szabályozó folyamatokat leghatékonyabban robotok segítségével lehet megismerni.

A robotraj jelenleg tizenegy, négyrotoros „multikopterből”, más néven drónból áll, amiket a rájuk szerelt apró számítógépek vezérelnek. Képesek önállóan, emberi beavatkozás nélkül alakzatokban repülni, illetve követni egy vezérgépet, még akkor is, ha esetleg akadályok kerülnek az útjukba. A mozgásukat három fő szempont határozza meg: a csapathoz tartás, az ütközés elkerülése és az egymáshoz igazodás. Ezt a drónokra erősített GPS és az egymás közötti, rádiójeles kommunikáció teszi lehetővé, ami még pontosabb lehet majd, ha a drónok a rájuk szerelt kamerák képe alapján állapítják meg egymás helyzetét.
Az önállóan mozgó robotraj az állatcsoportok mozgásának modellezésén kívül megfigyelő, monitorozó feladatokat láthat el például katasztrófák helyszínein, de akár szállíthat is tárgyakat olyan helyekre, ahová ember nem juthat el. Mivel a rajt sok példány alkotja, a rendszer sokáig ellenáll a veszteségeknek, így nehéz körülmények között is bevethető.