A csípésrend embereknél is számít

Képzeljük el, hogy felcsapunk tojástermelőnek! Egyik első ötletünk biztosan az lesz, hogy a lehető legtöbb tojás termeléséhez a legjobban tojó tyúkokat kell beszereznünk. Igen ám, de ha ezeket a madarakat nem egymástól elkülönítve tartjuk, hanem  csoportban, akkor a teljes tojáshozam messze elmarad majd a várakozásainktól. Történetesen ugyanis a legjobban tojó tyúkok igen versengő természetűek, ezért folytonosan megharcolnak a táplálékért és a pihenőhelyért, a sok stressz és sérülés miatt pedig nem marad energia a tojásrakásra. A tyúkok akkor teljesítenek a legjobban, ha megszilárdul köztük a csípésrend, és így vége szakad a harcias összecsapásoknak.

Meglepő módon olykor az emberi csoportok teljesítőképessége is a tyúkokéhoz hasonlóan működik. Amerikai kutatók azt a feladatot adták egyetemi hallgatóknak, hogy alkossanak szavakat 16 betűből, majd a szavakból mondatokat úgy, hogy minden csoporttagtól szerepeljen bennük egy szó. A feladat tehát nagy összehangoltságot és minden tagtól aktív részvételt kívánt. Kiderült, hogyha  csupa törekvő, domináns emberből állt a csoport, akkor az idő java része elment a vitatkozásra. De az sem volt jobb, ha mindenki beosztottként viselkedett, és nem akadt köztük senki, aki megszervezze a munkát. Azok a csoportok viszont, ahol vezető és beosztott is volt, tehát kialakult a hierarchia, remekül teljesítettek.

Ne feledjük azonban, hogy vannak olyan feladatok is, ahol a csapattagoknak nem kell együttműködniük a jó teljesítményért. Ha  mindenki egymástól függetlenül „termelhet”, mint a tojótyúkok önálló, ketreces tartásban – akkor a csoport jó eredményéhez nincs szükség hierarchiára, csak minél több kiváló munkatársra.

Ronay et al., 2012, Psychological Science