Egy ázsiai elefántbika akár öt tonnás is lehet, és ha feldühödik,
semmi sem állja útját. Ha pedig nem az elefánt dühös, akkor az a gazdálkodó,
akinek naponta 150 kg veteményét falja fel a hatalmas ormányos. Srí Lankán, az
Indiától délre fekvő szigeten a hatezer elefántból évente kétszáz, a 17 millió
lakosból pedig ötven veszti életét a súlyos konfliktusok miatt. Mivel az
elefántok megmaradt élőhelyének
mindössze 16%-a védett, gyakran keresztezik az emberek útját. A természetvédők kilövés
helyett a problémás elefántok áttelepítését javasolják nemzeti parkokba. De
vajon sikerül-e beilleszkedniük az állatoknak az új élőhelyen? Erre kereste a
választ Prithiviraj Fernando és három munkatársa. A kutatók 12, GPS nyakörvvel felszerelt elefántbika
mozgását követték nyomon az áttelepítést követő három évben. Emellett
ugyanennyi, helyben maradó jószágot is elláttak GPS nyakörvvel, ezek adataival
vették össze az áttelepítettekét.
A természetvédők javaslata jónak tűnt, de mint kiderült, nem
vált be. Dacára az elektromos kerítéseknek, a bikák valamennyien elhagyták a
számukra kijelölt parkot, és sokkal több bajt okoztak, mint azelőtt. Míg a 12
helyben maradó elefánt átlagosan 282 négyzetkilométeres területen mozgott, az
áttelepítettek négyszer ekkorán. Hárman hazafelé indultak, öten hosszas
barangolásba kezdtek, mindössze négy maradt a környéken. Volt, amelyik
nagyvárosban okozott káoszt, autókat és házakat rongált meg, embereket
ölt. A károk miatt öt bikát lőttek ki.
Noha az áttelepítés az elefántok életben maradását szolgálta, valójában
drasztikusan csökkentette a túlélési esélyeiket.
Fernando et al., 2012, PLOS One
.jpg/800px-Elephas_maximus_(Bandipur).jpg)
