Csoki vagy életmentés?

Hétköznapi szóhasználatban a „patkány alak” az, aki először száll le a süllyedő hajóról, vagyis simán cserbenhagyja a barátait. A valódi patkányok azonban igazi hősök.

Japán kutatók két patkányt helyeztek egy olyan dobozba, amit kettéválasztott egy átlátszó fal, rajta egy kis ajtóval. A fal egyik oldalán a patkány egy emelvényen, szárazon ült. A doboz másik felébe helyezett állatok testét viszont elborította a víz, ami igencsak megviselte őket. De nem kellett sokáig taposniuk a vizet, mert a száraz oldalon lévő patkányok sorra kinyitották az ajtót, és kiszabadították őket a kényelmetlen helyzetből. Helycsere után azok a jószágok, akik már átestek a fürdőzési procedúrán, még gyorsabban nyitották ki az ajtót – lehet, hogy még inkább átérezték, mit él át a társuk.

Felmerül a kérdés, hátha a patkányok csak azért teszik szabaddá a nyílást, mert nem szeretnek egyedül lenni. Könnyű válaszolni erre a kérdésre: mindent meg kell ismételni, anélkül, hogy a fél dobozt elárasztanák vízzel. Így a fal mindkét oldalán zavartalanul ücsöröghetnek a rágcsálók. Ebben az esetben nyolcból csak egy patkány nyitott ajtót. Úgy tűnik tehát, hogy a stressznek fontos szerepe van az áldozatos viselkedés kiváltásában.

A végső tesztben a segítő patkány figyelmét egy ízletes jutalomfalattal próbálták elterelni a kutatók. Meglepetésükre, a patkányok előbb segítettek a bajba jutott társuknak, és csak utána láttak neki az evésnek. A kutatók szerint mindez azt bizonyítja, hogy a patkányok képesek empátiára, vagyis átérzik mások érzéseit és megértik a vágyaikat. Az, hogy az empátia állatoknál is előfordul, arra utal, hogy az emberek segítőkészségének biológiai gyökerei vannak.

KUBINYI ENIKŐ

Sato et al., 2015, Animal Cognition

A patkányok is felismerik a fájdalmat

A patkányok és az emberek fájdalmas arckifejezései nagyon hasonlóak. Meg is jelent egy fényképes útmutató, ami segít megítélni, mekkora fájdalmat érez a tesztalany patkánykísérletek során. Az emberek számára tehát egy patkányt figyelve meglehetősen egyértelmű, mit élhet át az állat, de azt nem lehetett tudni, hogy a patkányok világában is hordoznak-e jelentést a fájdalomgrimaszok, vagy egyszerűen fiziológiai reakciók eredményét látjuk. Vajon hogyan reagálnak a patkányok fajtársuk fájdalmára? – ezt a kérdést vizsgálták meg japán kutatók.

Lefényképeztek három patkányt semleges helyzetben, majd készült fotó róluk enyhe elektromos áramütés után is. Utóbbi képeken jól látszott az összehúzódott testtartás és a jellegzetes fájdalomgrimasz. 104 hím patkányt letesztelve a kétféle fotóval egyértelművé vált, hogy a patkányok is felismerik a fájdalmat, hiszen ha választhattak, inkább a semleges fotók közelében üldögéltek. De az is kiderült, hogy a patkányoknak valószínűleg nem elég csak a fejet vagy csak a testet látniuk a fájdalom felismeréséhez, mivel nem reagáltak elkerüléssel a részben elhomályosított fotókra.

A vizsgálatban természetesen inkább az lett volna a meglepő, ha a patkányok nem reagálnak fájdalom kifejeződésére, hiszen az emberek érzelemfelismerő-képességének nyilván vannak evolúciós gyökerei. A hasonló vizsgálatok azonban lehetőséget adnak arra, hogy átgondoljuk, mikor etikus állatkísérleteket végezni. Az bizonyos, hogy a fájdalom kutatása fontos, de embereken kísérletesen nem vizsgálható, a sejttenyészetek és számítógépes szimulációk pedig erre alkalmatlanok, így az állatkísérletek bizonyos helyzetekben nem helyettesíthetők.

Nakashima et al., 2015, Royal Society Open Science