Húsz éve már felmerült, hogy inkább a másodpercek alatt bekövetkező szívmegállás, mint a percekig tartó fulladás az oka az óriáskígyó által összeszorított zsákmány halálának, de csak most sikerült ezt bebizonyítani. Pontosabban most születtek meg az első adatok arról, mi történik a szívvel a kígyó halálos szorításában. Kutatók elektródákkal és katéterekkel láttak el egy patkányt, majd odaadták egy éhes óriáskígyónak. Amint a hüllő körülölelte áldozatát és szorítani kezdte, a rágcsáló vérnyomása és szívverése felszökött. A vérkeringés összeomlása volt a fő oka a halálnak, nem a levegő hiánya. A szorítás miatt a patkány vérének káliumszintje is megkétszereződött, ami önmagában elegendő lett volna a szívmegálláshoz. De valószínű, hogy a magas káliumkoncentrációjú és savasabb vér nem jutott el a test minden részébe, mert a kígyó által kifejtett nyomás elszorította az ereket és leállította a vérkeringést. A kutatók szerint egyébként a káliumszint növekedése jól jön a kígyónak. Ha valamilyen oknál fogva a zsákmánynak sikerül is kiszabadulnia, nem jut messzire, mert a mérgező hatású vére miatt úgyis elpusztul.
A kísérlet során 11, érzéstelenített patkány halálát vizsgálták a kutatók. A szorítások átlagos időtartama 6,5 perc volt, de az áldozatok keringése már 6 másodperc után az összeomlás jeleit mutatta.
