Sok állat párban neveli az utódait, de akárcsak az
embereknél, a párok nem maradnak együtt örökké. A válás és félrelépés meglepően
gyakori. Az, hogy jellemzően melyik fél hagyja el a párját, a felnőttkort elért
nemek arányától függ a madarakban – tárták fel 197 faj összehasonlításával
magyar és brit kutatók. Ahol a szaporodóképes egyedek között több a tojó, ott
gyakoribb a válás, vagyis a párkapcsolat felbomlása. Lehet, hogy a „szingli”
tojók elcsábítják a már párba állt hímeket, de az is előfordulhat, hogy a hímek
aktívan keresik az új partnert, és a sok tojó jelenlétében könnyebben járnak
sikerrel.
Ha viszont a hímek aránya nagyobb a populációban, akkor a hűtlenség
gyakorisága növekszik. Vagy azért, mert a tojók nem tudnak ellenállni a széles
kínálatnak, vagy pedig a pár nélkül maradt hímek megerőszakolják a tojókat.
Akárhogyan is, ha a nemek aránya nem kiegyenlített, akkor a
ritkább nem képviselője nagyobb eséllyel talál új szaporodási partnert. Vagy „megcsalja”
a párját vagy elhagyja egy új társ kedvéért. Végeredményképpen a poligámia – párzás
egynél több partnerrel - mindkét nemnél növekszik.
Még kérdéses, mennyire érvényes a madarak szaporodási
rendszere más állatcsoportoknál. Úgy tűnik azonban, hogy a nemek aránya az
embereknél is hasonlóan hat a
párkapcsolatokra.
