Sokszor váratlan események adnak új irányt egy kutatásnak. Amerikai
kutatók a pápaszemes lombjáró mozgásáról gyűjtöttek rádiótelemetriás adatokat,
és egyszer csak észrevették, hogy a madarak éjszaka is aktívak, holott nappali
életmódot folytatnak, a sötétben tehát elvileg pihenniük kellene. Vajon mi
készteti őket arra, hogy az éj leple alatt elhagyják a fészkeiket? Aligha
járnak táplálék után, mert nem látnak jobban nálunk, embereknél. Eleinte
semmiféle ésszerű magyarázatot nem találtak a kutatók. Hamarosan azonban
felfigyeltek rá, hogy a tojók csak a fogamzóképes napjaikon hagyják el a
területüket, egyébként a fészken vagy a közelében ülnek. Úgy tűnik tehát, így
próbálnak észrevétlenül „félrelépni”, vagyis más partnerrel is párosodni a
párjukon kívül. Mivel a termékeny napok alatt a hím féltékenyen őrzi párját, a
tojónak csak éjjel van esélye arra, hogy ne bukjon le. A tojókkal ellentétben a
hímek két-három alvóhelyet is fenntartanak, de ezek annyira távol esnek a
fészektől, hogy nem vehetik észre, ha a tojó elrepül. Persze a hímeket sem kell
félteni. A néhány napos őrködést leszámítva ők a teljes szaporodási időszakban
aktívak éjszaka, és sűrűn felkeresik a szomszédos területeket, pontosabban
szomszédasszonyaikat.
Honnan tudja a tojó, hol talál rá a hímre éjszaka? A hím
„szerenádot” ad, és az ének hallatán a tojó már tudja, hová kell repülnie.
Előfordul, hogy nem sokat kell keresgélnie, mert a hímek – a kutatók
szavajárásával - egy „nightclub”-ban gyűlnek össze, más tojók társaságában. Egy-egy
ilyen mozgalmas, átvirrasztott éjszaka után nem csoda, ha másnap a mérések
alapján egyértelműen kevésbé mozgékonyak a madarak.
