Okosabb vagy, mint egy varjú?

Az ok és okozat közötti összefüggés megértése és felhasználása két különböző képesség. Ez elég furcsán hangzik, mert mi, emberek már kisgyerekként is használjuk azt az eszközt, aminek a működési elvét megértettük. De van olyan állat, amelynél a két képesség független. A „tollas majom”-ként is becézett új-kaledón varjú rendkívül ügyes eszközhasználó: gondosan kiválasztott, megfelelő méretű botokkal piszkál ki férgeket a járataikból, képes eszközök kombinálására, és kitalálja, hogyan lehet még sosem látott tárgyakat felhasználni. Logikus feltételezés, hogy az ok és okozat viszonyát is megérti.

Ennek vizsgálatához a kutatók egy olyan, átlátszó dobozt készítettek, amiben volt egy jutalomfalatot tartó henger. Ha a doboz tetején lévő lyukba bedobtak egy kis súlyt, akkor a henger megbillent, és a falat kigurult a dobozból.  A feladat megtanításához először a súlyhoz táplálékot erősítettek. Ha a varjú erre rácsípett, a súly beleesett a lyukba, elindítva az újabb táplálék előbukkanásához vezető folyamatot. Kétéves kisgyerekeknek ez a feladat nem okoz gondot, néhány próba alatt felismerik, mi történik és megszerzik a jutalmat. Nem így a varjak: 100 próba sem volt nekik elég ahhoz, hogy megtanulják a feladatot.

Ez az eredmény meglepő, mert korábbi kísérletek alapján a varjak könnyen megoldanak hasonló helyzeteket. De ez az első olyan vizsgálat, ahol nem régóta fogságban tartott, jól tréningezett madarakkal dolgoztak, hanem vadon befogottakkal. A természetes körülmények között élő emberek és varjak között tehát az egyik lényeges különbség az, hogy míg az előbbiek képesek alkalmazni, amit ok-okozat kapcsolatáról megfigyelnek, az utóbbiak nem.    

Taylor et al., 2014, Proc Roy Soc B 

Az elnyomott dolgozók felemelkedése

Jelentős fizikai és viselkedési változásokkal jár együtt egy ingerületátvivő anyag, a dopamin szintjének változása egy indiai hangyafajnál (Harpegnathos saltator). A változásokat bizonyos gének ki-, mások bekapcsolása okozza, ezért a faj az epigenetikai kutatások kedvelt modellszervezete.

A hangyafaj dolgozói megküzdenek egymással azért, hogy kié legyen a körülbelül tucatnyi „parancsnoki” szerep. Noha a parancsnokok ugyanúgy néznek ki, mint a dolgozók, agyuk a pozíció megszerzése után negyedével összezsugorodik, petefészkük megnő, szaporodóképessé válnak, várható élettartamuk fél évről több évre nő. Dopaminszintjük pedig két-háromszor akkora, mint a dolgozóké.

Mi a szerepe a dopaminnak ezekben a változásokban? Amerikai kutatók egy hangyakolóniából kiemeltek egy csapatnyi dolgozót. A parancsnokaiktól megszabadult hangyák természetesen harcolni kezdtek egymással. A kutatók megvizsgálták a győztesek dopaminszintjét: már ekkor is nagyobb volt, mint a többi dolgozóé. A győzteseket ezután visszatették az eredeti kolóniába, régi parancsnokaik mellé. Domináns viselkedésük itt nem maradt észrevétlen: a parancsnokok hamar elkapták és mozgásképtelenné tették, hosszú időre leszorították őket. Dopaminszintjük egy napon belül visszaállt az eredeti szintre, és ismét átlagos dolgozókká váltak.

E hangyáknál – és feltehetően más szociális rovaroknál is – viselkedésváltozással, a domináns pozíció kivívásával kezdődik az a folyamat, ami a testfelépítést és a szaporodást szabályozó ingerületátvivő anyagok szintjének emelkedésével jár.

Penick et al, 2015, Journal of Experimental Biology