Télen hófehér, nyáron szürkésbarna a sarki nyúl – így próbálja elkerülni a ragadozók tekintetét. De a klímaváltozás miatt egyre bizonytalanabb, hogy mikor olvad el vagy hullik le a hó, amit úgy tűnik, a nyulak képtelenek követni.
Amerikai kutatók 50 sarki nyulat jelöltek meg rádiónyakörvvel a Sziklás hegységben. A nyulakat ezután hetente felkeresték, lefényképezték őket és megvizsgálták, mennyire tűnnek ki tíz méteres sugarú környezetükből. Ha a bunda színe legalább 60%-ban elütött a környezettől, a nyúl igencsak szembetűnő lett, vagyis a ragadozók könnyen észrevehették.
Ezzel a módszerrel azt is meg lehetett állapítani, hogy a nyulak az időjárással összhangban vagy attól függetlenül vedlenek-e. 2010-ben a tél szokatlanul meleg volt a Sziklás-hegységben, így 160 napon át borította hó a tájat. A következő évben viszont 30 nappal később olvadt el a hó. Ennek ellenére a nyulak minden évben ugyanakkor, október 10-e és április 10-e körül kezdték a körülbelül negyven napos vedlést. Ugyan képesek voltak valamennyire lassítani vagy gyorsítani az ütemén, de ez nem elég ahhoz, hogy lépést tartsanak a klímaváltozással. A kutatók modelljei szerint ugyanis 2050-ben egy hónappal, az évszázad végén viszont két hónappal rövidebb lesz a tél, mint most. Ez azt jelenti, hogy a nyulak vedlése 1-2 hónappal lemarad majd a tél kezdetétől és végétől.
Ha hófehér bundában üldögélnek a fekete talajon, sokukat elkapják majd a ragadozók, de elképzelhető az is, hogy felgyorsul az evolúciójuk, és képesek lesznek alkalmazkodni a rövidebb télhez a nyulak. Az ország más pontjain már most is eltérő időpontban vedlenek, van, ahol egész évben megtartják a téli bundájukat.
A sarki nyulak, épp a színük miatt, szembeötlően mutatják, hogyan hat a klímaváltozás az élővilágra. A tápláléklánc révén viszont nehezebben megjósolható hatásokkal is számolni kell. David Mech professzor 1986 óta követi a kanadai Ellesmere-sziget sarki farkasainak életét. A klímaváltozás itt is egyre változékonyabbá tette az időjárást, ami azt jelentette, hogy a nyári, hómentes időszak egyes években akár a felére csökkent. A sarki nyulak és a pézsmatulkok – a farkasok zsákmányállatai – viszont nyáron halmozzák fel azt a zsírkészletet, amivel átvészelhetik a telet. 1997-ben és 2000-ben, amikor még augusztusban is megmaradt a hó – ez a meteorológiai mérések szerint 1990 előtt soha nem fordult elő – a nyulak és a pézsmatulkok száma harmadára, illetve huszadára csökkent. A rövid nyarat követő években a kutatók egyetlen farkast sem láttak, holott korábban minden évben találkoztak legalább hárommal, de olykor tizenhárommal is. A sarkvidéken a nyári hónapokban is fagypont körüli az átlagos hőmérséklet, ezért a legcsekélyebb hőmérsékletváltozás is felboríthatja az élőhelyek kényes egyensúlyát.
