Mindez nem teljesen önkéntes alapon megy. A domináns nőstény
szurikáták vemhességük vége felé fúriává alakulnak, folyamatosan zaklatják az
alárendelt nőstényeket és gyakran megölik ezek kölykeit. Az elmenekülő
alárendeltek kis idő múltán visszatérnek, és újult erővel igyekeznek megnyerni
a kolónia úrnőjének kegyeit. Ennek egyik eszköze az, hogy beállnak szoptatós
dajkának.
Cambridge-i kutatók 1996 és 2011 között gyűjtött adatok
elemzése után jutottak arra a következtetésre, hogy minden második szurikáta alom
mellett szoptatós dajkák segédkeznek – általában idősebb, maguk is vemhes vagy
nemrégen szült nőstények, sokszor a domináns közeli rokonai. Elválasztás után
skorpiókkal és más gerinctelenekkel etetik a kölyköket, olykor pedig akár egész
nap őrködnek a kicsik felett – nyelve az éhkoppot. A dajkaság tehát sok
fáradsággal jár, de a kutatók szerint még így is megéri, hiszen az alárendeltek
amellett, hogy rokonaik gondozásával saját génjeik továbbadását is segítik, a
csoporton kívül szinte biztosan pusztulásra lennének ítélve.
