A svájci Ornitológiai Intézet munkatársai gyorsulás- és
fénymérővel látták el a madarakat. A készülék négy percenként kapcsolt be 3
mp-re. Szabadon bocsátásuk után a madarak elrepültek Délnyugat-Afrikába telelni.
Következő tavasszal három madár készülékét sikerült visszagyűjteni.
Az adatok azt mutatták, hogy költőhelyükön, Svájcban,
illetve vándorlás közben a madarak jellemzően nappal repültek, éjszaka fákon
vagy sziklákon pihentek. De amint elérték afrikai telelőhelyüket, megváltozott
a viselkedésük. A nappali és az éjszakai viselkedésmintázat teljesen egyforma
lett, a pihenő szakasz megszűnt.
A havasi fecskék nem kicsik, a szárnyfesztávuk akár 57 cm.
Hogyan képesek folyamatosan olyasmire, mint a nagy energiafelhasználású
repülés? Hogyan alszanak? Miért nem szállnak le? Egyelőre csak találgathatunk.
Talán a delfinekhez hasonlóan képesek váltogatni, melyik agyféltekéjük aludjon.
Lehet, hogy így elkerülhetik a ragadozókat vagy nem érik el őket a
maláriaszúnyogok. Ami viszont bizonyos, az az, hogy mostantól a havasi
sarlósfecske tartja a megszakítás nélküli szárnyalás rekordját. Még a híresen
hosszútávrepülő sarki csér is leszáll a vízre pihenni.
