A galambrajokban
nem véletlenszerű, melyik egyed vezet, ezt 2010 óta tudjuk magyar kutatóknak
köszönhetően. Nem azok az egyedek döntenek a repülési irányról, amelyek
dominánsak a dúcon belül, és leginkább hozzáférnek az etetőhöz – ezt 2013-ban publikálta a kutatócsoport, egy képfeldolgozáson alapuló, egyedi felismerőrendszer
alkalmazásával. De akkor mégis hogyan dől el, ki lesz a vezető? A most
megjelent publikáció szerint az egyedek gyorsasága a döntő tényező. A hazafelé
repülő rajban a leggyorsabb egyedek mögé sorolódnak be a többiek. Ilyenkor
persze senki nem marad le, hiszen a rajnak fontos, hogy összetartson. Viszont
egyértelműen kiderült, melyik példány a leggyorsabb, amikor a kutatók egyenként
engedték el a madarakat és megmérték, milyen sebességgel, milyen útvonalon
repülnek haza. Mivel a kísérletsorozat elején és végén is megvizsgálták a
madarak egyéni repülését, kiderült az is, hogy a gyorsabbak tájékozódásban is
többet fejlődtek, mint a társaik, hiszen a vezető pozíció miatt nekik kellett
meghozni az irányváltási döntéseket. A repülési sebességük miatt egy kognitív
képességük, a navigációjuk is javult. Hasonlóan ahhoz, ahogy egy autó vezetőjének
oda kell figyelnie az útra, az utasnak viszont nem, ezért sokszor fogalma sincs
arról, merre jártak.
A kutatócsoport a
madarakról megszerzett ismereteket egy robotrepülőgép-raj viselkedésének
kialakításában is hasznosítani szeretné. Emellett nem csak madarak, hanem
emlősök kollektív mozgását is vizsgálják. Itt eltérő szempontok érvényesülhetnek.
Például egy kutyacsoportban a sebességnél sokkal fontosabb szempont a kor és az
ezzel összefüggő tapasztalat a vezető szerep kialakulásában.
