Minél szociálisabb egy makifaj, annál tehetségesebb tolvaj. Aki ismeri a szociális intelligencia hipotézist nem lepődik meg ezen, hiszen eddig is feltételeztük, hogy a főemlősök elméjét erőteljesen formálta a társaikkal való kapcsolat. Minél több fajtársával lép kapcsolatba egy állat és minél több információt raktároz róluk elméjében, annál ügyesebben veszi észre, mikor lankad egy tárgy tulajdonosának figyelme, vagyis mikor érdemes lopni tőle. A makifajok összehasonlítása ugyanakkor meglepetéssel is szolgál. A makik testsúlyhoz viszonyított agymérete körülbelül azonos, ami arra utal, hogy nincs szükség nagyobb agyra a fejlettebb társas képességekhez.A gyűrűsfarkú maki csoportjai rendszerint 15, míg a szerecsenmaki 9-10, a barnamaki 8-9, a szifaka 6, a fekete-fehér vari 5, a mongúzmaki 2-3 egyedet számlálnak. E makifajok képviselőit két helyzetben tesztelték a kutatók. A szociális intelligencia tesztben két személy állt a maki ketrece elé. Mindkettőjük előtt egy-egy makicsemege hevert, viszont csak az egyik ember nézett a falatra, a másik elfordult tőle. A maki csak azt a csemegét szerezhette meg, amit nem nézett, nem "őrzött" ember.
A térbeli tájékozódást, más szóval a fizikai intelligenciát vizsgáló tesztben a makiknak egy átlátszó cső közepéről kellett kipiszkálniuk a csemegét, de erre csak akkor volt esélyük, ha belátták, hogy kizárólag oldalról érhetik el, amihez előbb el kell távolodniuk a falattól.
Az eredmények szerint a a fajra jellemző csoportméret jól becsülte a szociális tesztben mutatott teljesítményt, de semmi köze nem volt a nem-szociális kerüléses feladathoz. A nagyobb csoportban élő gyűrűsfarkú makik ügyesebb tolvajok voltak, mint a mongúzmakik, de a nem szociális tesztben a fekete-fehér varik teljesítettek legjobban.
Két tanulság vonható le a fenti tesztekből. Először is, az agyméret és az intelligencia között nincs egyértelmű megfelelés a makiknál sem, hasonlóan a kutya-farkas és csimpánz-bonobó összehasonlításokhoz, ahol a kisebb agyméretű faj sok esetben lepipálja a másikat. Másodszor, a szociális és a fizikai intelligencia sem jár kéz a kézben. Az agy valószínűleg mozaikosan fejlődött, a különböző képességek egymástól függetlenül változtak meg az evolúció során. Nincs okunk azt feltételezni, hogy a térbeli navigáláshoz szükséges képességekre ugyanaz a szelekciós nyomás hatott, mint a társasra, ezért más-más intelligenciafajták kiemelkedőek az egyes fajokban.
