Az ötlet, ami szerint a csőr kulcsszerepet tölt be a tájékozódásban, nem új. A csőr sok vasat tartalmaz, az pedig a Föld mágneses erővonalainak megfelelően rendeződik. A vasszemcsék elmozdulásáról begyűjtött információt feltételezhetően a háromosztatú ideg szállítja az agyba. Az ideg átvágása mégsem befolyásolja a madarak tájékozódási képességét, továbbra is helyesen ismerik fel merre van észak. Ez az eredmény azonban nem csüggesztette Henrik Mouritsen kutatócsoportját, mert ők továbbra is úgy gondolták, hogy a csőrben van a megoldás. Ahhoz, hogy ezt igazolják, begyűjtöttek 57 eurázsiai cserregő nádiposzátát Oroszországban. Ezek a madarak minden tavasszal körülbelül 1000 kilométert repülnek északkeletre, Skandináviába. A kutatók a poszáták egy csoportjának átvágták a háromosztatú idegét, majd az összes madarat elutaztatták 1000 kilométerre keletre. Az átvágott idegű madarak innen északkeletnek vették az irányt, mintha még mindig Oroszországban lennének - más szóval eltájolták magukat. A többi viszont északnyugatra repült, a fészkelési területre. Ez arra utal, hogy a mágneses térkép-iránytű rendszerben az operáció az iránytűt nem, csak a térkép funkciót károsította, annak is a hosszúsági fokokat érzékelő rendszerét. A következő feladat annak kiderítése, pontosan hol vannak a magnetoreceptorok.
A madarak tájékozódási rendszere rendkívül összetett: valószínűleg minden érzékszervből kap információt, de a szaglás, látás és mágneses érzékelés biztosan szerepet játszik benne. A különböző érzékszervek által szállított információ súlya valószínűleg más-más, attól függően, hogy éppen mi a madár célja: messze vagy közelre utazik, táplálkozó vagy szaporodási helyet keres. A körülbelül 10 g-os cserregő nádiposzáta éjszaka vonul, néhány száz kilométert tesz meg egy alkalommal. A Magyar Madártani Egyesület rekordere két nap alatt repült el Fenékpusztáról 625 km-re, Észak-Olaszországba, ami igen szép teljesítmény egy ekkora madártól!
Kishkinev et al., 2013, PLOS One
