A hím tücskök területüket, táplálékukat, szaporodási
partnereiket harciasan védelmezik. A küzdelemben megérintik egymás csápjait,
rágóikkal lökdösődnek, dulakodnak, harapnak. Ha sikerül megfutamítani az
ellenséget, a nyertes győzelmi táncot lejt, vagyis rezegteti a testét és hangos
ciripelést keltve összedörzsöli szárnyait. Laboratóriumban két hím tücsköt egy
üres küzdőtérre helyezve garantált a harc. A kutatók eddig csak magával a
harccal és a küzdő felekkel foglalkoztak, figyelmen kívül hagyva azt, hogy a
vadonban a küzdelmeknek sokszor más fajtársak is tanúi lehetnek. A Carleton Egyetem kutatói, Lauren Fitzsimmons
és Susan Bertram azonban a tücskök küzdőtere mellé nézőteret is elhelyezett. Vadon
befogott és laboratóriumban, izoláltan felnevelt tücskök küzdelmét vizsgálták,
a nézőtérre pedig egy hímet vagy egy nőstényt tettek, illetve üresen hagyták. Nézők
nélkül az izoláltan nevelt és a vadon befogott tücskök egyforma harciasságot
mutattak. De ha a nézőtéren egy hím vagy nőstény fajtárs is helyet foglalt,
akkor a vadon befogott hímek sokkal intenzívebben viaskodtak, és hím néző
esetén a győztes hosszabban táncolt, mint megfigyelő nélkül. A vadon befogott hímek a küzdelem során tehát
figyelembe vették a nézők jelenlétét, az izoláltan, szociális kapcsolatok
nélkül nevelt hímek viszont nem. Ez arra utal, hogy a korábbi szociális
tapasztalatoknak tücskök esetében is fontos szerepük van a helyzet
értelmezésében. Mivel a nőstények rendszerint a domináns hímekkel párosodnak,
az erőfitogtatás a rivális hímek elüldözésének és a nőstények csalogatásának
eszköze. Noha emlősöknél, madaraknál, sőt halaknál már sokszor leírták ezt a
jelenséget, arra aligha gondolt bárki, hogy egy rovarfaj viselkedését is befolyásolja
a szociális környezet és a korábbi társas tapasztalat. Ez a kísérlet az első
bizonyítéka annak, hogy gerinctelenek is képesek érzékelni, ha figyelik őket,
és alkalmazkodnak a társas helyzetekhez.
