A kutatók, akárcsak a kutyatartók, feltételezik, hogy a
kutya is empatikus jószág, hiszen a szociális viselkedése sok mindenben
hasonlít az emberéhez, és a tapasztalatok szerint könnyen alkalmazkodik gazdája
hangulatához, lelkiállapotához. Eddig viszont semmiféle sziklaszilárd
tudományos bizonyítékot nem sikerült felmutatni ez ügyben, teszthelyzetben
ugyani nehéz az empátia kiváltása, és a ragadós ásítással kapcsolatos
kísérletek is ellentmondásos eredményeket hoztak. A Tokió Egyetem augusztus
elején publikált kutatása azonban fordulatot hozhat e tekintetben, mivel
kiderült, hogy akárcsak az embereknél és a főemlősöknél, kutyáknál is számít,
milyen kapcsolatban vannak az ásítozóval: ha az illető a gazda, akkor nagyobb
hatást vált ki, mint egy idegen. A tesztek során a 25 kutyából 13 ásított.
Valódi, hanggal kísért ásítás láttán átlagosan 1 volt az ásítások száma tíz
perc alatt, a kontroll helyzetben, amikor csak kitátották a szájukat az
emberek, 0,2. A kutatók odafigyeltek arra is, hogy nem csak az összehangolódási
késztetés, de az enyhe stressz is kiválthat ásítást. Ez akkor jelentkezik, ha
az eb szívesen kivonulna a számára kényelmetlen a helyzetből, de ezt nem
vállalja nyíltan. A szívritmus-mérő készülékek szerint azonban a kutyák szíve
minden helyzetben változatlan ütemben dobogott, vagyis nem azért ásítoztak
többet a gazda jelenlétében, mert nőtt volna bennük a feszültség. Mindez arra
utal, hogy az ásítás kutyáknál is kapcsolatban van az érzelmi tapasztalatokkal,
az empátia csírái tehát már a kutyákban is megjelennek.
