Fülig ér a szája

A Gardiner békának süketnek kellene lennie, de nem az. Válaszol más békák kuruttyolására, holott nincs dobhártyája.
Ha egy embernek hiányzik a dobhártyája és azok a hallócsontok, amik a dobhártyától a belső fülhöz vezetnék a rezgést, a szervezetét elérő hanghullámok energiája szinte teljesen elvész, így tökéletesen süket lesz. A parányi, 11 mm-es Gardiner békának sincsenek meg az említett szervei, mégis meghallja, ha körülötte hangoskodnak fajtársai. Ez arra utal, hogy valamelyik más szerve vette át a középfül szerepét. Vajon melyik?
Francia kutatók nagyfelbontású röntgenkészülékkel vizsgálták meg a mindössze körömnyi béka testét. Többféle szimulációval kimutatták, hogy a békák belső fülét övező csontok és az apró tüdő is alkalmatlan arra, hogy a dobhártya helyett továbbítsák a levegő rezgéseit. A szájüreg viszont, amit csak vékony szövetek választanak el a belső fültől, 5,7 Hz-nél rezonálni kezd, vagyis felerősíti az ekkora frekvenciájú hangokat. A béka saját hangja pedig épp ilyen! A Gardiner béka szája tehát tökéletesen alkalmazkodott ahhoz, hogy hallhatóvá tegye a fajtársak hangját. De csak azt: a hangvisszajátszásos felvételek tanúsága szerint ugyanis e kétéltűek kizárólag a magukfajták hangjára reagálnak, más fajokéra nem. Lehet, hogy ez az egyetlen hang, amit a Gardiner békák érzékelnek a világból!