Természetesen azt már korábban is észrevették a kutatók, hogy az állatok hangjelei nem egyformák, de ezt az izgalmi állapotuk eltéréseinek tudták be. Biztosak voltak benne, hogy a csimpánzok nem képesek szándékosan kontrollálni a tárgyakra vonatkozó hangjelzéseiket – ezt tartották az emberi és az állati nyelvek egyik jelentős különbségének. A holland és az edinburgh-i csimpánzok hangjainak és viselkedésének elemzésével azonban egyértelműen kiderült, hogy a két csoport hangjai nem azért különböztek összeköltözésükkor, mert a hollandok jobban szeretik az almát (tényleg jobban szeretik), hanem azért, mert korábban más jellegű hangsort társítottak hozzá. Ez szaknyelven szólva azt jelenti, hogy a csimpánzok is referálhatnak külső tárgyakra szociálisan elsajátított szimbólumokkal (amik embereknél többnyire szavak). Valószínűleg 5-7 millió éve élt közös ősünk is már birtokában volt ennek a nyelvi képességnek.
Igazán izgalmas volna azt is kideríteni, hogy mi készteti a csimpánzokat az alkalmazkodásra. Azt szeretnék, hogy jobban megértsék őket a barátaik vagy azt, hogy jobban hasonlítsanak hozzájuk?
