A sziklafecskék
szívesen tapasztják sárból épült fészküket hidak és autópálya-felüljárók
oldalára. Nebraska-ban harminc éve folyik e madarak szociális viselkedésének
vizsgálata. A kutatók rendszeresen összegyűjtik az elhullott állatokat, és
további mérések reményében megőrzik őket. Így figyeltek fel arra, hogy egyre
kevesebb az autóbalesetben elpusztult példány. Míg 1984-ben és 1985-ben 20-20
madár esett áldozatul, az utóbbi öt évben már csak 5-5 példányt találtak
évente. Ugyanez idő alatt a madarak száma viszont megduplázódott, az
autóforgalom pedig nem változott. Mi lehet az oka a csökkenésnek? Lehet, hogy a
madarak megtanulták elkerülni az autókat, de úgy tűnik, más módon is
alkalmazkodtak. Kiderült ugyanis, hogy az elütött példányok egyáltalán nem
átlagosak, ugyanis hosszabb a szárnyuk. 2012-ben például a sziklafecskék
átlagos szárnyhossza 106 mm volt, az elütötteké 112 mm. Harminc évvel korábban
azonban az átlagpopuláció szárnyhossza is hasonlóan hosszú volt, az évek során
tehát fokozatosan megrövidült. Mivel a hosszabb szárnyú madarak könnyebben
áldozatul esnek az autóknak, kisebb az esélyük a szaporodásra, így fokozatosan
egyre több a rövidebb szárnyú madár. Mindez arra utal, hogy az autók jelentős
szerepet játszottak a madarak túlélési esélyeinek alakulásában.
Nagyon szép példa
ez arról, hogy a természetes szelekció már néhány évtized alatt jelentős
változásokat hozhat létre. És bizonyíték arra, hogy az élővilág képes
alkalmazkodni az ember által okozott környezetváltozáshoz. A kutatóknak pedig
jótanács, hogy akkor is érdemes adatokat gyűjteni, ha nem lehet előre tudni,
mire lehet majd azokat használni később.
