Történt,
hogy egy kutatónak kisbabája születetett. A babák sokat sírnak. A szülők
ilyenkor mindennel megpróbálkoznak, de a leghatásosabb módszer az, ha karra
veszik a babát és fel-alá sétálnak vele. Miközben a kutató a saját gyermekét
ringatta, eszébe jutott, milyen sokszor látta a laboratóriumban, ahogyan az
egérmama felemeli és cipeli apróságait. A kölykök ilyenkor varázsütésre
mozdulatlanná váltak, ugyanúgy, mint a karba vett babák. Elképzelhető, hogy a
kisegérre és a kisbabára ugyanúgy hat a szoros tartás és a hintáztató, ringató
mozgás?
A
kicsiket nem lehet megkérdezni, de a szívritmusuk könnyen elárulja, hogyan
érzik magukat. A kutatók 12, fél évesnél
fiatalabb csecsemő szívritmusát mérték meg három helyzetben: miközben a
kiságyban feküdtek, ülő anyjuk a karjában tartotta őket, illetve sétált velük.
A babáknak sétálgatás közben volt a legalacsonyabb a szívritmusuk, és ekkor
sírtak, kapálóztak a legkevésbé, a kiságyban viszont sokat nyugtalankodtak. Ha
az anyjuk felvette őket és sétálni kezdett, 2-3 másodperc alatt elhallgattak és
megnyugodtak. „Ki emel, ki emel/ringat engemet?/Kinyitnám még a szemem,/de már
nem lehet…” Pontosan ugyanígy viselkedtek a kisegerek is: amint anyjuk a
szájába vette őket szívritmusuk leesett, abbahagyták a sírást (a kispatkányok
számunkra nem hallható ultrahangon sírnak), és mozdulatlanná váltak. Ezt a
hatást váltotta ki az is, ha nem a mama, hanem a kutatók emelték fel a kicsiket
a nyakbőrüknél fogva.
Senki
nem számított ekkora hasonlóságra. De mi lehet a jelenség élettani háttere? Az
egerekkel olyasmit is meg lehet tenni, amit az emberekkel nem… Kiderült, hogy
az anya sokkal hosszabb idő alatt viszi be a fészekbe azokat a kicsiket, amik
képtelenek összegömbölyödni vagy folyamatosan kapálóznak a kutatók által
beadott különböző szerek miatt. Bizonyos agyi területek eltávolításával az is
kiderült, hogy az összegömbölyödés kiváltásáért a testtartás és egyensúly
szabályozásában szerepet játszó kisagy kérge felelős.
Nagyon
fontos, hogy veszély esetén az anya minél könnyebben menthesse kicsinyeit.
Olyannyira fontos, hogy úgy látszik, már az evolúció kezdetén kialakult az
emlősök újszülöttjeiben az a reflex, hogyha szorosan megragadják és
hintáztatják őket, akkor összegömbölyödnek, elhallgatnak és mozdulatlanná
válnak. De az idegrendszeri mechanizmusok vizsgálata abban is segíthet, hogy
hamarabb észrevehessük majd a fejlődési rendellenességeket, például az
autizmust, ami gyakran társul szokatlan testtartással.
Esposito et al., 2013, Current Biology
Esposito et al., 2013, Current Biology