A szabadon élő egerek is szívesen sportolnak

A rágcsálók terráriumának alapfelszerelése a futókerék, amit az egerek, patkányok, hörcsögök naponta akár órákon át hajtanak, így egy-egy éjszaka akár 5 km-t is lefutnak. Vajon miért? Úgy tűnik, a válasz nagyon egyszerű: az egerek és társaik azért edzenek, amiért az emberek jelentős része: mert jólesik nekik.

Egy holland neurofiziológus 2009-ben egy etetőtállal, futókerékkel és mozgásérzékelő kamerával felszerelt, nyitott ketrecet helyezett el a kertje egyik nyugalmas pontján. A kisrágcsálók hamar felfedezték a táplálékforrást, evés után pedig a kerékbe is bemásztak, és futni kezdtek, átlagosan 1-2 percen át, pont annyi ideig, mint fogságban élő társaik. Három év alatt több, mint tízezerszer kapcsolt be a kamera: patkányok, cickányok, sőt még békák is bemásztak a kerékbe, de 10-ből egy felhasználó egér volt. Az állatok szemmel láthatóan élvezték a futást, ami nem vezetett sehová.

Az eddig is egyértelmű volt, hogy a fogságban tartott rágcsálók szeretnek futni: akár nagyon bonyolult zárakat is kinyitnak azért, hogy hozzáférjenek a kerékhez, és mozoghassanak kicsit. De az nem volt világos, hogy ez csak a fogságban tartásra, ingerszegény környezetre adott abnormális reakció, ami levezeti a feszültséget, enyhíti a stresszt vagy a természetes viselkedés része? A szabadon élő állatok vizsgálatával most már egyértelmű, hogy az utóbbi válasz a helytálló – pontosabban van a rágcsálópopulációnak olyan része, amelyik egyértelműen örömet talál a futásban. A kutatók hasonló érdeklődést tapasztaltak mezei állatoknál is, sőt, a kereket akkor is látogatták a vendégek, ha a kutatók nem töltötték fel mellette az etetőtálat. A kerék népszerűségéhez valószínűleg az is hozzájárul, hogy sokkal biztonságosabb sportolási lehetőséget biztosít, mint a rágcsálók számára sok veszélyt rejtő „terepfutás”.

Meijer et al., 2014. Proc Roy Soc B

Barátságos kismajmok

Az oxitocin hormon hatására megváltozik az újszülött rhesusmajmok szociális viselkedése: kommunikatívabbak lesznek, stressz-szintjük csökken, szociális érdeklődésük nő. Azoknál a kismajmoknál mérték a legerősebb hatásokat, amelyek a legjobban imitálták a kísérletvezetők arckifejezéseit – ajakcsettintést és nyelvnyújtást-, vagyis a szociálisan motiváltabb egyedek érzékenyebbek a hormonra.

Az oxitocin az agy hipotalamusz nevű részében termelődik, a szülésen, szoptatáson túl főként fizikai kontaktus hatására. Csak az elmúlt évtizedben derült ki, hogy e hormon a szociális viselkedés szabályozásában is jelentős szerepet játszik.

Az agy viselkedésszabályozó folyamatait nem lehet oxitocin-infúzióval befolyásolni, mint a szülésindítást, mert a molekula nem jut át a vér-agy gáton. Sprayben belélegeztetve viszont bejut az agyba, és az ezzel a módszerrel végzett vizsgálatok szerint úgy tűnik, hogy az ember esetében az oxitocin a társas viselkedés szinte minden területén szerepet játszik: ideális körülmények között együttérzőbbé, nagylelkűbbé, bizakodóbbá teszi a kísérleti alanyokat, javítja az érzelemfelismerő képességüket, hosszabb szemkontaktusra készti őket, segít leküzdeni a szociális stresszt. A hatás olykor ellentétes is lehet, az oxitocin ugyanis valószínűleg felerősíti a társas helyzetekkel kapcsolatos érzelmeinket, legyenek azok akár pozitívak, akár negatívak. Sok fajnál dokumentálták már, hogy az oxitocin szabályozó szerepet tölt be a szociális memória, kötődés kialakulásában, de főemlős-kölyköknél most igazolták először a hatékonyságát.

Simpson et al.2014, PNAS  

A fájdalom csökkenti a nőstény egerek libidóját

„Ma ne, drágám, mert fáj a fejem” – akár egy egér szájából is elhangozhatna ez a mondat kanadai kutatók vizsgálatai szerint. Gyulladásból eredő fájdalom nagymértékben csökkenti az ivarzó nőstény egerek párzási kedvét – a hímekét viszont nem.

Az egereket egy olyan eszközben tesztelték, ahol a két nemet a hím számára áthatolhatatlan fal választotta el. A nőstény viszont átbújhatott a hímhez, ha akart. A fájdalmat a genitáliákba vagy más testrészekbe (hátsó lábba, farokba, pofába) adott gyulladáskeltő injekciókkal idézték elő a kutatók. Bárhová kapták az injekciót a nőstények, jelentősen csökkent a párzási hajlandóságuk. Fájdalomcsillapító vagy vágyfokozó szer hatására újra megnőtt a libidójuk. A hímek viszont fordított esetben a fájdalom ellenére is keresték az ivarzó nőstények közelségét.

Régóta ismert, és persze nem csak tudományos körökben, hogy a nők szexuális vágya sokkal erősebben helyzetfüggő, mint a férfiaké. De nehéz megítélni, hogy ennek biológiai vagy kulturális, neveltetésbeli gyökerei vannak. Az, hogy egereknél is az emberekéhez hasonló reakciót találtak, arra utal, hogy a nők nemi vágyának csökkenése fájdalom hatására ősi emlősörökség, és erre rakódnak rá a kulturális hatások.

Farmeret al., 2014, J Neuroscience

Testvéri támogatás

A hangyákat és méheket kivéve rovarokat ritkán tanulmányoznak a kooperáció evolúciójának kutatói. Pedig érdemes: német kutatók fülbemászó testvérek között fedeztek fel meglepően szoros együttműködést.

A különböző állatfajok nagyon változatos csoportokat alkothatnak egyedek időleges tömörülésétől a munkamegosztáson alapuló államalkotásig. Az evolúcióbiológusok számára izgalmas kérdés az, hogyan alakultak ki összehangolt együttműködésre épülő csoportok az egyedek közötti konfliktusok és versengés ellenére. E kérdés megválaszolásához újabb adalékot jelent a fülbemászók

ivadékgondozási rendszere, ami sokban emlékeztet egy család működésére. A nőstény ősszel 40-45 petét rak, és egész télen mellettük marad, tisztogatja és emelgeti őket. A petéből kikelő lárvák, a nimfák néhány hétig még az anyjuk mellett maradnak, holott nélküle is életképesek lennének. Vajon miért nem mennek el? Milyen előnye van a családi életnek?

Egy kis virágpor adagolása segített megvilágítani a választ. A kutatók ámulatára a testvérek megosztoztak a táplálékon, leggyakrabban akkor, ha az anyjukkal nem voltak közvetlen kapcsolatban. Feltehetően a táplálékmegosztás az egyik oka annak, amiért sokáig együtt maradnak. Az eddig méltatlanul elhanyagolt jelenség, a testvérek közötti kooperáció kulcsfontosságú lehet a társas életmód felé vezető evolúciós úton.

Falket al., 2014. The American Naturalist

Muslica-manőverek

Egy muslica másodpercenként kétszázszor csap a szárnyával, és ha veszélyt érez, gyakorlatilag egyetlen szárnycsapás alatt képes 90 fokos irányváltásra. A gyors menekülés érdekében úgy fordul a hátára, akár egy vadászrepülőgép. Ötször gyorsabb irányváltásra és sokkal változatosabb szárnymozgásra képes, mint amit eddig feltételeztek róla.

Amerikai kutatók három nagysebességű kamerát hangoltak össze, hogy megörökíthessék a szempillantás ötvenedrésze alatt lezajló irányváltási folyamatot. A különleges kamerák akár 40 képet rögzíthetnek a legyek egyetlen szárnycsapásáról. De nem csak a kamerák összehangolása, hanem az ideális fényviszonyok megteremtése is komoly fejtörést okozott a mérnököknek. A kamerák megfelelő teljesítményéhez ugyanis olyan erős megvilágításra lett volna szükség, ami megvakítja az apró legyeket. Vakon viszont elveszítik a tájékozódási képességüket, és a veszélyt jelentő árnyakra sem reagálnak. A megoldást az infravörös megvilágítás jelentette, amit sem a muslicák, sem az emberek nem érzékelnek, de a kamerák igen. 

Hogyan képes egy rovar sószemcse nagyságú agya irányítani ezt a bonyolult mozgássort? Ez a kutatók következő kutatásának kérdése.

Muijreset al. 2014, Science

Új mélymerülési rekord

Egy Cuvier-féle csőröscet 2992 méteres eredményével megdöntötte az emlősök eddigi mélymerülési rekordját. 600 méterrel úszott mélyebbre az eddigi, egy déli elefántfóka által felállított csúcsnál.

Ez a cetfaj szívesen merül mélyre, távol a partoktól, ezért a megfigyelése rendkívül nehéz. Mindeddig csak néhány órányi időtartamon át sikerült adatot gyűjteni a viselkedésükről. 2010 és 2012 között azonban amerikai kutatók nyolc cetre erősítettek műholdas jeladót, amelyek akár 3 hónapon át szolgáltatott adatot a dél-kaliforniai partok mentén élő állatokról. Az elemzések során nem csak a merülés mélységének rekordja dőlt meg, hanem a hossza is. Az egyik cet 137,5 perces merülésével 18 perccel tovább tartózkodott a víz alatt, mint az eddigi csúcstartó elefántfóka.

A kutatók szerint a csúcsdöntő merülések mélysége és hossza egyáltalán nem jellemző ezekre a cetekre. A mélymerüléseik átlagosan 67 percesek és 1400 méter mélységűek. Valószínűleg a tengerészeti  szonárok zavarták meg az állatok tájékozódását. Erre utal az is, hogy leggyakrabban Cuvier-féle csőrös cetek vetődnek partra a katonai középfrekvenciájú szonárhasználat miatt. A vizsgált állatok meglepő módon mégis gyakran tartózkodtak a haditengerészet gyakorlóterepén, vagyis bizonyos fokig alkalmazkodtak a szonárok keltette hangzavarhoz.

Schorret al., 2014, PLoS One

A kecskéknek kitűnő a memóriájuk

Gyorsan megtanulnak egy bonyolult feladatot és még tíz hónappal később is emlékeznek a megoldásra a kecskék. Svájci és brit kutatók vizsgálatában átlagosan 12 próba alatt tanulták meg, hogy egy problémadobozból hogyan lehet táplálékot szerezni: előbb egy kart meg kellett húzni a szájukkal, majd felemelni ahhoz, hogy hozzáférhessenek a jutalomhoz. Egy, majd tíz hónap múlva még mindig kiválóan emlékeztek a műveletek sorrendjére és két percen belül megoldották a feladatot. Semmit nem számított az, hogy egy társuk megmutatta-e nekik, hogyan kell a dobozt használni – önállóan is nagyon gyorsan rájöttek a helyes megoldásra. A kecskék életének kihívásai – a nehezen megszerezhető táplálék – tehát hasonlóan kiemelkedő elmeműködéshez vezetnek, mint más fajoknál a komplex társas életmód.  

Az, hogy a kecskék találékonyak és remek a memóriájuk, valószínűleg nem lepi meg azokat, akik jól ismerik a kecskéket. E tulajdonságok biztosan hozzájárulnak ahhoz, hogy a kecskék igen zord körülmények között is megélnek. Az annál inkább meglepő, hogy ez az első tanulmány, amiből egyaránt következtetni lehet a kecskék fizikai és szociális kogníciójára, vagyis arra, hogy egy feladatot fizikai törvényszerűségek felismerése révén, önállóan oldanak meg vagy inkább mások megfigyelése útján. A kecskék az előbbit választották, ami arra utal, hogy nem minden fajnál indikátora a fejlett kognitív képességeknek a szociális tanulás. A kecskék és talán más patások elmeműködését lehet, hogy erősebben formálja a táplálék szűkössége, nehéz elérhetősége, mint a társas élet kihívásai.

Briefer et al., 2014. Frontiers in Zoology