Az oxitocin hormon hatására
megváltozik az újszülött rhesusmajmok szociális viselkedése: kommunikatívabbak
lesznek, stressz-szintjük csökken, szociális érdeklődésük nő. Azoknál a
kismajmoknál mérték a legerősebb hatásokat, amelyek a legjobban imitálták a
kísérletvezetők arckifejezéseit – ajakcsettintést és nyelvnyújtást-, vagyis a
szociálisan motiváltabb egyedek érzékenyebbek a hormonra.
Az oxitocin az agy hipotalamusz
nevű részében termelődik, a szülésen, szoptatáson túl főként fizikai kontaktus
hatására. Csak az elmúlt évtizedben derült ki, hogy e hormon a szociális
viselkedés szabályozásában is jelentős szerepet játszik.
Az agy viselkedésszabályozó
folyamatait nem lehet oxitocin-infúzióval befolyásolni, mint a szülésindítást,
mert a molekula nem jut át a vér-agy gáton. Sprayben belélegeztetve viszont
bejut az agyba, és az ezzel a módszerrel végzett vizsgálatok szerint úgy tűnik,
hogy az ember esetében az oxitocin a társas viselkedés szinte minden területén
szerepet játszik: ideális körülmények között együttérzőbbé, nagylelkűbbé,
bizakodóbbá teszi a kísérleti alanyokat, javítja az érzelemfelismerő
képességüket, hosszabb szemkontaktusra készti őket, segít leküzdeni a szociális
stresszt. A hatás olykor ellentétes is lehet, az oxitocin ugyanis valószínűleg
felerősíti a társas helyzetekkel kapcsolatos érzelmeinket, legyenek azok akár
pozitívak, akár negatívak. Sok fajnál dokumentálták már, hogy az oxitocin
szabályozó szerepet tölt be a szociális memória, kötődés kialakulásában, de
főemlős-kölyköknél most igazolták először a hatékonyságát.
