11 kiképzett kutya és 22 ember összehasonlító
vizsgálatával kiderült, hogy a kutya agyában is létezik egy olyan terület, ami
speciálisan a fajtársak hangjára érzékeny. Ez arra utal, hogy már legalább 100
millió éve, vagyis a kutya és az ember legutolsó közös őse óta jellemzi az
emlősök hangfeldolgozását a fajtársak hangja iránti érzékenység. A kutatók emellett
azt is feltárták, hogy a kutya agyában is ugyanaz a korai hallókérgi terület
reagál erősebben a pozitívabb hangokra, mint az emberében, ráadásul ez a reakció mindkét
fajban független attól, hogy az érzelmet közvetítő hangot kutya vagy ember
adta.
Érdekes
különbség, hogy a kutya hallókérgének sokkal nagyobb része (48%-a) mutat
erősebb aktivitást a nem élőlénytől származó zajokra, míg az emberé szinte
kizárólag emberhangokra optimalizálódott.
A kutatás új távlatokat nyit a kutya
agyműködésének megértésében. Az eredmények nem támasztják alá azt az elméletet,
hogy a háziasításnak köszönhetően a kutya fajtársnak tekintené az embert, de
hamarosan talán megérthetjük, mire vezethető vissza a két faj közötti
különleges kapcsolat, hogyan gondolkodik az emberről a kutya.
