Az emberek fegyelmezetten, mozdulatlanul
fekszenek az agyműködést vizsgáló fMRI (funkcionális mágneses rezonancia)
készülék asztalán, de az állatokat általában csak bódítva vagy leszíjazva
lehetett vizsgálni. Ennek oka az, hogy a legkisebb, pár milliméteres
fejmozdulat is tönkreteszi a mérést. Az ELTE és az MTA kutatói azonban
kifejlesztettek egy olyan kiképzési módszert, amellyel a kutyák is rávehetők
arra, hogy önként, sőt szívesen feküdjenek akár hat percen át az erősen
kattogó, első pillantásra meglehetősen ijesztő gépben.
11 kiképzett kutya és 22 ember összehasonlító
vizsgálatával kiderült, hogy a kutya agyában is létezik egy olyan terület, ami
speciálisan a fajtársak hangjára érzékeny. Ez arra utal, hogy már legalább 100
millió éve, vagyis a kutya és az ember legutolsó közös őse óta jellemzi az
emlősök hangfeldolgozását a fajtársak hangja iránti érzékenység. A kutatók emellett
azt is feltárták, hogy a kutya agyában is ugyanaz a korai hallókérgi terület
reagál erősebben a pozitívabb hangokra, mint az emberében, ráadásul ez a reakció mindkét
fajban független attól, hogy az érzelmet közvetítő hangot kutya vagy ember
adta.
Érdekes
különbség, hogy a kutya hallókérgének sokkal nagyobb része (48%-a) mutat
erősebb aktivitást a nem élőlénytől származó zajokra, míg az emberé szinte
kizárólag emberhangokra optimalizálódott.
A kutatás új távlatokat nyit a kutya
agyműködésének megértésében. Az eredmények nem támasztják alá azt az elméletet,
hogy a háziasításnak köszönhetően a kutya fajtársnak tekintené az embert, de
hamarosan talán megérthetjük, mire vezethető vissza a két faj közötti
különleges kapcsolat, hogyan gondolkodik az emberről a kutya.