A látás ideiglenes vagy végleges elvesztése növelheti a
zenei fogékonyságot. Nem csak Ray Charles és Stevie Wonder példája utal erre,
hanem az is, hogy sötétben tartott egerek hallása kiélesedik, és érzékenyebb
lesz a frekvencia- és hangmagasság különbségeire is. Az érzékelésben
tapasztalható változás az idegsejtek közötti kapcsolatok megerősödésével is
együtt jár, ami azért érdekes, mert ez egyébként csak az egyedfejlődés korai
szakaszában jellemző.
Kísérleteik során amerikai kutatók egy héten át tartottak egereket
sötétben. Különböző frekvenciájú és intenzitású hangokat játszottak le nekik, és
közben mérték a hallókéreg idegsejtjeinek aktivitását. A vizuális ingerektől
megvont állatok az agyi aktivitásuk alapján sokkal jobban megkülönböztették a
hangokat, mint a természetes fényviszonyok között tartott példányok. Későbbi
vizsgálatok pedig azt is kimutatták, hogy az idegsejtek közötti kapcsolatok
száma jelentősen megnőtt.
A látó- és hallórendszerek tehát nincsenek elszigetelve
egymástól, ami főként akkor derül ki, ha az egyik érzékszerv működésképtelenné
válik. Ha az emberi agy hallórendszere is az egerekéhez hasonlóan reagál a
látás kiesésére (amire egyelőre nincs bizonyíték), akkor ez új perspektívát
nyit siket felnőtteknek. Gyerekeknél sikeresen alkalmazzák a hallást javító cochleáris
(belső fülbe ültetett) implantátumot, de a felnőttek hallórendszere már nem
alkalmazkodik ehhez az eszközhöz. Az egerek eredményei viszont azt sugallják,
hogy a szem néhány hetes letakarásával átalakíthatók a hallókéreg idegsejtjei
közötti kapcsolatok.