Kísérleteik során amerikai kutatók egy héten át tartottak egereket
sötétben. Különböző frekvenciájú és intenzitású hangokat játszottak le nekik, és
közben mérték a hallókéreg idegsejtjeinek aktivitását. A vizuális ingerektől
megvont állatok az agyi aktivitásuk alapján sokkal jobban megkülönböztették a
hangokat, mint a természetes fényviszonyok között tartott példányok. Későbbi
vizsgálatok pedig azt is kimutatták, hogy az idegsejtek közötti kapcsolatok
száma jelentősen megnőtt.
A látó- és hallórendszerek tehát nincsenek elszigetelve
egymástól, ami főként akkor derül ki, ha az egyik érzékszerv működésképtelenné
válik. Ha az emberi agy hallórendszere is az egerekéhez hasonlóan reagál a
látás kiesésére (amire egyelőre nincs bizonyíték), akkor ez új perspektívát
nyit siket felnőtteknek. Gyerekeknél sikeresen alkalmazzák a hallást javító cochleáris
(belső fülbe ültetett) implantátumot, de a felnőttek hallórendszere már nem
alkalmazkodik ehhez az eszközhöz. Az egerek eredményei viszont azt sugallják,
hogy a szem néhány hetes letakarásával átalakíthatók a hallókéreg idegsejtjei
közötti kapcsolatok.
