Az ugrómakifélék egyik faja, a Coquerel-szifaka ivartájéki
mirigyei több mint 250 szagkomponenst tartalmaznak – derül ki amerikai kutatók gázkromatográfiás
vizsgálatából. A párba állt egyedek mirigyváladékának összetétele szaporodás
után hasonlóbb lesz. De ezt megelőzi egy viselkedési szinkronizálódás: ha az
egyik szagnyomot hagy vagy mások szagjeleinek szimatolásába kezd, akkor a párja
is így tesz. A kutatók szerint ez
egyfajta „ismerkedési időszak”, ami megalapozza az utódvállalást, összetartóbbá
teszi a párokat. Feltehetően ennek során ismeri meg a hím a nőstény ivarzásra
jellemző illatanyagait is. A kölykök megszületése után a jelölési és
szimatolási kedv a pár mindkét tagjánál alábbhagy, de az eddigre kialakuló,
csak kettejükre jellemző sajátos szag továbbra is összeköti őket.
A közös szagot valószínűleg a párzáskor és más
testkontaktuskor átadott szagképző baktériumok okozzák. A pontos szerepe még
nem ismert. Amellett, hogy a területvédelmet is segítheti, ha a pár tagjai
hasonló szaggal jelölik meg a határokat, a riválisokat is távol tarthatja a szaporodási
partnertől. A hangok hasonló funkcióját már sokan vizsgálták, de a szagok szinkronizáló
és összetartozást, kötődést hirdető szerepéről jóval kevesebbet tudunk. Ez az
első tanulmány, ami szerint a szociális kapcsolat minősége tükröződhet a
szagjelölő viselkedésben, sőt a szag összetételében is.
