Néhány éve egy természetfotós zölden fénylő pontokra lett
figyelmes a perui esőerdő egyik partfalában. Idén rovarszakértőkkel tért
vissza, hogy kiderüljön, honnan származik a fény.
Sokféle élőlény világít, többnyire a luciferin nevű pigment
oxidációja révén. A rovarok közül közismertek a szentjánosbogár-félék, amik a
szaporodási partnert hívogatják fényjelekkel. Tőlük függetlenül a parázsbogarak
lárváinak és nőstényeinek is van világítószervük. Utóbbiaknál nyugodt
körülmények között csak a fejen található két vörös pont világít, de ha
megzavarják őket, a testen végighúzódó tizenegy pár zöld pont is felvillan. A
hengeres lárvák ilyenkor úgy festenek, mint egy vonat, ezért angol
nyelvterületen vonatkukacnak is hívják őket. A fényjelenség valószínűleg arra
szolgál, hogy elriassza a ragadozókat. Mások, például a termeszvárak falában
élő pattanóbogarak lárvái a zsákmány csalogatására használnak fényt. A lárvák
olyan falánkak, hogy egy perc alatt akár nyolc termeszt is bekebeleznek.
Valószínűleg pattanóbogár-lárvák ülnek a perui földbe fúrt
járatokban is. A lárvák csak a fejükkel kukucskálnak ki a járatokból, és tágra
nyitott szájszervvel várják gyanútlan, a fény által odacsalt áldozataikat. Egyelőre
nem sikerült azonosítani, hogy a tízezer pattanóbogár faj közül melyikhez
tartoznak. A kutatók abban bíznak, hogy az interneten közzétett fotók
alapján segítséget kapnak a meghatározáshoz. Ha ez nem sikerül, molekuláris
vizsgálatok következnek.
Ha a most felfedezett rovar kiléte még nem is egyértelmű, az
viszont igen, hogy az amazonasi esőerdő még a XXI. században is komoly
meglepetéseket tartogat a kutatóknak.
(2015 a fény éve)
(2015 a fény éve)
