A trópusi énekesmadarak fészekalja kisebb

Miért nőnek lassabban, élnek hosszabb ideig és nevelnek kevesebb utódot a trópusi madarak, mint a közeli rokon mérsékelt égöviek? A kutatók évtizedeken át próbálták predációs nyomásra, táplálékellátottságra és egyedek közötti versengésre visszavezetni a jelenséget, de hiába – önmagában egyik tényező sem nyújtott kielégítő magyarázatot. Végül, rengeteg adat elemzése után a Montana Egyetem egyik kutatója arra jutott, hogy a növekedési ütemben igazából nincs is eltérés – a trópusi madaraknak kizárólag a szárnyuk fejlődik gyorsabban és lesz hosszabb, mint a mérsékelt égövieké. Ennek köszönhetően kevesebb időt kell a fészekben tölteniük, és így ritkábban esnek ragadozók áldozatául. Emellett a trópusokon több a táplálék, így a kis fészekaljakban minden utód bőséges ellátást kap a szülőktől. Összességében a kirepülő fiókák jóval nagyobb arányban maradnak életben, minden a hidegebb égövben élő rokonaik. Utóbbiak a magas mortalitást nagy számú, de rosszabb „minőségű” utóddal ellensúlyozzák.

Az ökológusok számára nagyon jelentős az a felismerés, hogy a fióka-, a kirepülés- és a felnőttkori mortalitási kockázat miatt komplex interakció alakul ki a szülői befektetés és az utódok száma, állapota között. Ez a magyarázat a különböző élőhelyeken megfigyelhető eltérő életmenet-stratégiákra. Évtizedek óta tartó vitasorozat zárult most le a Science-ben megjelent publikációval.

KUBINYI ENIKŐ

Kép

Martin, 2015, Science

Így tudhatja meg, hogyan öregedik a kutyája

Egyre több az idős kutya a javuló életkörülmények és állatorvosi ellátás miatt. De akárcsak az embereket, a kutyákat is utolérik az öregedéssel sokszor együtt járó kellemetlenségek: memória- és tájékozódási zavarok, a társas kapcsolatok megváltozása, szobatisztasági problémák, az alvás-ébrenlét ciklus egyensúlyának megborulása. Az embereknél általában a „Mini Mental Teszt”-tel diagnosztizálják, ki hol tart az öregedési folyamatban, de kutyáknál csak most jelent meg az első megbízható kérdőív. Ennek használatával szlovák kutatók úgy találták, hogy a 8-16,5 éves, orvosi szempontból egészséges ebek körülbelül negyede problémamentesen öregedik, se az állatorvos, se a gazda nem vett észre aggasztó jeleket. 37%-nál enyhe mentális romlást találtak a kutatók, amit a gazda gyakorlatilag alig észlelt. Kicsit megváltozott a kapcsolatuk a gazdával, háziállatokkal, nappal csökkent az aktivitásuk, éjszaka viszont nőtt, és néha gondjuk akadt a szobatisztasággal. A többi idős kutya viszont komoly gondozásra szorult. A helyzet ráadásul rendszerint igen hamar, az embereknél jellemző értéknél ötször gyorsabban romlik. Fél év alatt a korábban problémamentes kutyák 42%-a már mutatta az enyhe zavarok jeleit, újabb fél év elteltével pedig a 71%-uk. Elsősorban a társas kapcsolatok (előfordul, hogy a kutya nem ismeri fel a családtagokat) és az alvás-ébrenlét ciklus sínylette meg az öregedést.

Egy tapasztalt állatorvos mindössze húsz perc alatt megállapíthatja a kérdőív segítségével, hogy a vizsgálatra behozott kutya melyik öregedési típusba sorolható, és ennek megfelelően milyen kezelést érdemes alkalmazni.

Madar és mtsai, 2015, AABS

Kép

A CADES (CAnine DEmentia Scale) kérdőív
(Table 1 az eredeti cikkben):

Az események előfordulásának gyakoriságát 5 fokozatú skálán jelölik: 0: még soha nem észlelték: 2: az elmúlt hat hónapban legalább 1x észlelték, 3: havonta legalább 1x észlelték, 4: havonta többször észlelték, 5: hetente többször észlelték
1, disorientation in a familiar environment (inside/outside)
2, to recognise familiar people and animals inside or outside the
house/apartment
3, abnormally respond to familiar objects (a chair, a wastebasket) 8, response to commands and ability to learn new task
4, aimlessly wandering (motorically restless during day) 9, irritable
5, a reduced ability to do previously learned task
6, changes in interaction a man/dog, dog/other dog (playing, petting,
welcoming)
7, changes in individual behaviour of dog (exploration behaviour,
play, performance)
8, response to commands and ability to learn new task
9, irritable
10, expression of aggression
11, abnormally responds in night (wandering, vocalization,
motorically restless)
12, switch over from insomnia to hypersomnia
13, eliminate at home at random locations
14, eliminate in its kennel or sleeping area
15, changes in signalisation for elimination activity
16, eliminate indoors after a recent walk outside
17, eliminate at uncommon locations (grass, concrete)

Az öregedés kezdete

Az öregedés apró eseményekből álló hosszú folyamat vagy hirtelen bekövetkező, nagy lépéshez köthető? A C. elegans nevű 1 mm-es, talajlakó fonalféreg sejtjeinek tanulmányozása alapján a második válasz a helyes: egy genetikai váltással indul az öregedés fiatal felnőttkorban. Miután az állat szaporodóképes lesz, tehát petesejtek és hímivarsejtek termelésével biztosítja a faj fennmaradását, ivari őssejtjei küldenek egy jelet a test szöveteinek arról, hogy kapcsolják ki a sejtvédő mechanizmusokat. A C. elegansban ezután mindössze négy óra alatt jelentősen hanyatlik a védő funkciójú hősokk-válasz, ami nélkülözhetetlen a fehérjék megfelelő előállításához és a sejtek egészségéhez. Az állat viselkedése továbbra is változatlan, de a sejtekben zajló molekuláris változások egyértelműek.

Noha a fonalféreg törzsfejlődéstanilag távol áll az embertől, a mechanizmus egyetemleges. Így egy napon az is kiderülhet, hogyan lehetne jobb formában tartani saját sejtjeinket, és késleltetni az öregedéshez kapcsolódó degeneratív folyamatokat. A genetikai váltás visszafelé is működhetne, és így az idősödő sejtek is könnyebben megbirkóznának a stresszel.

Egy kísérletben a kutatók megakadályozták az ősivarsejtek öregedést beindító jelének kibocsátását. Ekkor a testi sejtek hibás fehérjéket kijavító mechanizmusa a felnőtt állatokban is megmaradt. Máris sikerült olyan célpontot találniuk, ami biztató kilátásokat nyújt az egészséges öregedés eléréséhez.

Labbadia és Morimoto, 2015. Molecular Cell

Kép

A kígyók nem fojtással ölnek

Sokáig tartotta magát a tévhit, hogy az óriáskígyók megfojtják áldozatukat. Eszerint a kígyó minden kilégzés után szorosabbra vonja az ölelést áldozata körül, míg végül az képtelen levegőhöz jutni, és megfullad. Legalábbis eddig így gondoltuk.
Húsz éve már felmerült, hogy inkább a másodpercek alatt bekövetkező szívmegállás, mint a percekig tartó fulladás az oka az óriáskígyó által összeszorított zsákmány halálának, de csak most sikerült ezt bebizonyítani. Pontosabban most születtek meg az első adatok arról, mi történik a szívvel a kígyó halálos szorításában. Kutatók elektródákkal és katéterekkel láttak el egy patkányt, majd odaadták egy éhes óriáskígyónak. Amint a hüllő körülölelte áldozatát és szorítani kezdte, a rágcsáló vérnyomása és szívverése felszökött. A vérkeringés összeomlása volt a fő oka a halálnak, nem a levegő hiánya. A szorítás miatt a patkány vérének káliumszintje is megkétszereződött, ami önmagában elegendő lett volna a szívmegálláshoz. De valószínű, hogy a magas káliumkoncentrációjú és savasabb vér nem jutott el a test minden részébe, mert a kígyó által kifejtett nyomás elszorította az ereket és leállította a vérkeringést. A kutatók szerint egyébként a káliumszint növekedése jól jön a kígyónak. Ha valamilyen oknál fogva a zsákmánynak sikerül is kiszabadulnia, nem jut messzire, mert a mérgező hatású vére miatt úgyis elpusztul.
A kísérlet során 11, érzéstelenített patkány halálát vizsgálták a kutatók. A szorítások átlagos időtartama 6,5 perc volt, de az áldozatok keringése már 6 másodperc után az összeomlás jeleit mutatta.

Boback és mtsai, 2015, The Journal of Experimental Biology

Nem úgy eszik, mint egy disznó

Basel Zoo

Sok állatcsoport képviselőinél: madaraknál, majmoknál, mosómedvéknél is megfigyelték, hogy táplálékukat elfogyasztás előtt a vízhez viszik, megmerítik. Hogy erre a viselkedésre miért kerül sor, sokszor nem egészen egyértelmű. Van, amikor az állatok egyszerűen megnedvesítik a táplálékot, máskor viszont megtisztogatják. Ez utóbbira akkor van szükség, ha sok homok vagy egyéb szennyeződés tapadt a falatra. Ezek eltávolítása azonban tudatosságot követelő feladat. Egyrészt fel kell ismerni, melyik falatnál van szükség mosásra és melyik ehető meg azonnal. Másrészt késleltetni kell az evést, oda kell vinni a táplálékot a vízhez, és ott addig mosogatni, amíg tiszta nem lesz.

A vaddisznóról talán kevesen gondolnák, hogy képes minderre. A Basel Zoo-ban élő kondánál is csak véletlenül vették észre, hogy minden felnőtt és néhány fiatal állat a félbevágott, homokos almaszeleteket a kifutóban csörgedező patakhoz viszi, és orrával addig taszigálja a vízben a gyümölcsöt, amíg a homok lepereg róla.

A vaddisznók tehát annál is okosabbak, mint ahogy eddig gondoltuk. Felismerik, melyik gyümölcs koszos, és ismerik a megoldást is a problémára. Az, hogy erre minden állat egyedül jött rá, vagy egymástól lesték el a fogásokat, egyelőre nem világos a kutatók számára.

Sommer et al., 2015, Animal Cognition

Mi a közös egy napozó gyerekben és egy poloskapetében?

Mindkettőt ellátja az anyukája nap elleni védelemmel. Ahogy az embereket a fényvédő krém, úgy védi egy sötét pigment a ragadozó büdöspoloska (Podisus maculiventris) petéit. Utóbbi felfedezés a poloskakutatók praktikus szokására vezethető vissza. A rovarok ládáit újságpapírral almozzák a laboratóriumokban. Egy kanadai doktorandusznak takarítás közben feltűnt, hogy egy keresztrejtvény fekete-fehér négyzeteire lerakott poloskapeték eltérő színűek. A fekete négyzeteken sötétebbek a peték, a fehéreken világosabbak. Ez megragadta a képzeletét, és utánajárt a jelenségnek, hiszen eddig senki nem hallott arról, hogy egy állat képes szelektíven kontrollálni a petéi színét. Kiderült, hogy nem rejtőzködés okozza a színváltást, ahogy elsőre gondolnánk, hanem az, hogy a petézéshez kiszemelt felszín mennyire veri vissza a fényt. Ha kevésbé, akkor az anya sötét színű pigmenttel látja el a peték felszínét. A pigment elnyeli az UV sugárzást, ami feltehetően védi a petében fejlődő embriót, ugyanúgy, ahogy a napkrém a bőrünket.

A természetben a poloskák levelekre petéznek. A napfénynek kitett részeken a peték sötétek, az árnyékos levélfonákon viszont feleannyi pigmentet tartalmaznak. A pigment összetétele ma még pontosan nem ismert, de az biztos, hogy nem melanin. Embereknél elsősorban ez a festékanyag adja a bőr, a haj és a szem színét.

Abram és mtsai, 2015, Current Biology

Kép

Miért agresszívabbak a városi madarak, mint a falusiak?

Ki ne kapná fel a fejét erre a hírre: tényleg, még a madaraknak is olyan stresszes a városi lét, hogy agresszívabbá válnak? Tény, hogy az urbanizált (amerikai) énekes verébsármányok hevesebben reagálnak, ha kutatók más hímek énekét játsszák le nekik. Gyakrabban közelítik meg a lejátszót, sőt olykor meg is támadják. A viselkedés azonban nem önmagában a városi léthez, a fészekanyag hozzáférhetőségéhez vagy az egyedsűrűséghez, hanem inkább a táplálékellátáshoz köthető. De, némileg meglepő módon, nem azok a madarak lesznek agresszívak, amelyek szűkölködnek a táplálékforrásokban, hanem azok, akik bőséggel találnak élelmet a területükön. Ha a kutatók extra táplálékot kínálnak a falusiaknak, ők is intenzívebben próbálják meg elűzni a betolakodókat, vagyis többet ugrálnak a hangszóró körül. A madarak tehát főként a táplálékban gazdag, magas minőségű területet védik nagy energia-befektetéssel, habár az nem világos, támadnak vagy védekeznek-e ilyenkor. Azért agresszívabbak a városi sármányok, mert fokozottabban védenek egy táplálékban bő területet, vagy pedig azért, mert élőhelyük több tolvajt vonz.

Foltz és mtsai, 2015, Behavioral Ecology

Kép: Wikimedia Commons