Mit tegyünk az elefántokkal?

Egy ázsiai elefántbika akár öt tonnás is lehet, és ha feldühödik, semmi sem állja útját. Ha pedig nem az elefánt dühös, akkor az a gazdálkodó, akinek naponta 150 kg veteményét falja fel a hatalmas ormányos. Srí Lankán, az Indiától délre fekvő szigeten a hatezer elefántból évente kétszáz, a 17 millió lakosból pedig ötven veszti életét a súlyos konfliktusok miatt. Mivel az elefántok  megmaradt élőhelyének mindössze 16%-a védett, gyakran keresztezik az emberek útját. A természetvédők kilövés helyett a problémás elefántok áttelepítését javasolják nemzeti parkokba. De vajon sikerül-e beilleszkedniük az állatoknak az új élőhelyen? Erre kereste a választ Prithiviraj Fernando és három munkatársa. A kutatók  12, GPS nyakörvvel felszerelt elefántbika mozgását követték nyomon az áttelepítést követő három évben. Emellett ugyanennyi, helyben maradó jószágot is elláttak GPS nyakörvvel, ezek adataival vették össze az áttelepítettekét.

A természetvédők javaslata jónak tűnt, de mint kiderült, nem vált be. Dacára az elektromos kerítéseknek, a bikák valamennyien elhagyták a számukra kijelölt parkot, és sokkal több bajt okoztak, mint azelőtt. Míg a 12 helyben maradó elefánt átlagosan 282 négyzetkilométeres területen mozgott, az áttelepítettek négyszer ekkorán. Hárman hazafelé indultak, öten hosszas barangolásba kezdtek, mindössze négy maradt a környéken. Volt, amelyik nagyvárosban okozott káoszt, autókat és házakat rongált meg, embereket ölt.  A károk miatt öt bikát lőttek ki. Noha az áttelepítés az elefántok életben maradását szolgálta, valójában drasztikusan csökkentette a túlélési esélyeiket. 

Fernando et al., 2012, PLOS One