A kutya az első háziállatunk, és
kialakulása alighanem jelentősen befolyásolta az emberi civilizáció fejlődését.
A háziasítás pontos helyszíne és ideje kapcsán élénk vita zajlik, és arról is keveset
tudunk, milyen genetikai változások vezettek ahhoz, hogy a farkasból kialakult
a kutya. Az Uppsalai Egyetem kutatói által vezetett csoport most ennek
feltárására tett kísérletet. 12 farkas és 60 kutya genetikai anyagának
összehasonlításával 122 olyan gént fedeztek fel, amelyek valószínűleg a kutya
házasítása során változtak meg. Ebből 19 az agyi működésekkel kapcsolatos, tíz
pedig a keményítő és a zsír emésztésével. A viselkedést szabályozó gének valószínűleg
a szelídebb, kevésbé agresszív viselkedésért felelnek. Az emésztésben szerepet
játszó gének viszont a hatékonyabb keményítőbontást segítik. A géntermékek funkcionális
elemzése szerint a keményítőt bontó amiláz enzim – amit kutyákban a
hasnyálmirigy termel – 28-szor aktívabb a kutyában, mint a farkasban, ezért a
kutyák körülbelül ötször hatékonyabban emésztik a keményítőt, mint vadon élő
rokonaik. (A sok szénhidrátot fogyasztó kultúrában élő emberek – például a
japánok – is a kutyáéhoz hasonló génváltozatot hordoznak, míg a vadászó afrikai
törzseké a farkasokéhoz hasonlít). Emellett a maltáz, ami a keményítő
lebomlásakor keletkező maltózt bontó enzim, a növényevőkhöz hasonlóan hosszabb
a kutyákban. Mindez arra utal, hogy a kutyák tápanyagigénye nem azonos a
farkasokéval.
A hatékony keményítőemésztés már valószínűleg
a háziasítás kezdeti szakaszában megjelent, amikor a farkasfalkáktól elszakadt
egyedek az emberi települések körül felhalmozódó, szénhidrátban gazdag, de
fehérjében szegény hulladékkal igyekeztek fenntartani magukat. Ez azoknak
sikerülhetett a leginkább, akikben az emésztést kódoló gének megváltoztak. A
háziasítást tehát feltehetően az emberi letelepedés, a földművelés megjelenése
serkentette, és nem a vadonból befogott állatok megszelídítésével kezdődött –
bár ezt az elméletet többen vitatják, megjegyezve, hogy bizonyos régészeti
leletek szerint a kutya háziasítása jóval a mezőgazdaság megjelenése előtt,
körülbelül harmincezer évvel ezelőttre vezethető vissza.
Annyi mindenesetre bizonyos, hogy
az új eredmény feladja a leckét a kutyatápgyártóknak, mivel nagyon sok,
kifejezetten drága tápot előállító cég alapozta a stratégiáját arra az
állításra, hogy a kutyáknak ugyanolyan arányban kell fehérjét fogyasztaniuk,
mint a vadon élő, főként húst evő farkasoknak. Most kiderült, hogy ezt a falusi
nénikék, akik házi koszttal etették a házőrző kutyát, talán jobban tudták.
Axelsson et al., 2013, Nature
