Az egérlyuk evolúciója

Biológiaórán mindannyian megismerkedhettünk azzal, hogy a borsószem kerek vagy szögletes formáját, vagy a csodatölcsér virágjának színét hogyan befolyásolja azt kódoló génváltozatok száma, öröklésmenete. A viselkedés öröklődéséről jóval kevesebbet tudunk, pedig a növényeknél bevált keresztezési manőverekkel ugyanúgy megbecsülhető, hogy hány gén eltérő működése áll a háttérben. Az amerikaiegerek két közeli rokon faja kereszteződhet egymással, de nem igazán szoktak találkozni, mert a magyar nevet nélkülözni kénytelen Peromyscus polionotus a nyílt mezőkön él, az őzegér viszont az erdős területeket is kedveli. Hiába a közeli rokonság, mégis másféle üreget ásnak maguknak. A polionotus keres egy buckát, amibe hosszú vízszintes alagutat fúr, ezt a végén kitágítja fészekkamrának, és ehhez a felszínhez tartó, vakon végződő menekülőalagutat is csatol. Az őzegér bejárati alagútja jóval rövidebb, az üreg kisebb, és nincs menekülőjárata. Mivel ez az üreg egyszerűbb, feltételezhető, hogy ez az ősibb forma, és a polionotusban a nyíltabb területre költözéssel párhuzamosan alakult ki az összetettebb üreg építését szabályozó viselkedés.

A két egérfaj keresztezésével ki lehet deríteni, hogy mekkora genetikai változásra van szükség ilyen jelentős viselkedésbeli különbségekhez. Nos, a keresztezéssel létrejött hibridek bejárati alagútja hosszabb lett, mint az őzegéré, és menekülőalagutat is építettek, ami a polionotus alagútásási stílusának dominanciájára utal. Az utódokat ezután visszakeresztezték az őzegér szülői törzshöz. Az így született egereknek körülbelül fele fúrt menekülőalagutat, a bejárati alagút hossza viszont igen változatos lett, az utódok mindössze nyolcada épített őzegérszerűt. Mindez azt jelzi, hogy a menekülőalagút készítését egyetlen gén szabályozza, a bejárati alagútét több.

Ennyivel akár meg is elégedhetnénk, de a molekuláris genetikai technikák ma már lehetővé teszik azt is, hogy a kutatók pontosan beazonosítsák a viselkedés hátterében álló géneket. Úgy találták, hogy mindössze egyetlen génhely szabályozza a menekülő alagút ásását, három a bejárati alagútét, és mindezek egymástól függetlenül öröklődnek. Az eredmény arra utal, hogy felettébb bonyolult viselkedésformák is kialakulhatnak egyszerű genetikai modulokból, amik egymástól függetlenül változnak az evolúció során.

Weber et al., 2013, Nature