Ha nem csak az igen speciális adatválogatásból eredő hibáról van szó, akkor ez megmagyarázhatja, hogyan találnak haza a kutyák nagy távolságból, ismeretlen terepen keresztül is.
A kutyák ürítési szokásait vizsgáló szerzők korábban is meglepetést keltettek hasonló témákkal. Feltárták, hogy a rókák egerésző ugrása nem mindegy, milyen irányú: észak felé ugorva 74%-os a rókák sikeressége, amúgy jellemzően sikertelenek. De nem mindig, csak akkor, ha magas fűben vagy mély hóban vadásznak, amikor a zsákmány nem látható. A kutatók szerint a rejtélyes magnetoreceptor egyfajta távolságmérőként működhet.
Még sajátosabb megvilágításba helyezi a kutatássorozatot, hogy a szerzők hasonló iránytűre utaló jelenségre találtak - Google légifotók felhasználásával - teheneknél és szarvasoknál is. Legelészés közben jellemzően észak-déli irányban helyezkednek el, kivéve magasfeszültségű elektromos légvezetékek közelében.
Madaraknál, rovaroknál és néhány emlősnél már jól dokumentált, hogy képesek a mágneses tér érzékelésére, de az említett fajok esetében erre még kevesen gondoltak, főként azért, mert nem világos, milyen mechanizmusokon keresztül érvényesül a mágnesség érzékelésének hatása, és az sem, hogy például a teheneknek milyen haszna származik abból, ha mágneses vonalakhoz igazodnak.
