A szigeteken élő állatok szelídebbek

Nem félnek az embertől a szigeteken élő zsákmányállatok, feltehetően azért, mert nincs emlős ragadozójuk – erre a következtetésre jutott másfél évszázada Darwin, miután megismerte a Galápagos-szigetek élővilágát. Jusson eszünkbe a mauritiusi nagy, szelíd galambféle, a dodó is, amelynek utolsó példánya a XVII. században pusztult el, mert eszébe sem jutott elmenekülni a holland gyarmatosítók elől, és nem tudott alkalmazkodni a behurcolt ragadozókhoz.
Amerikai kutatók most megerősítették Darwin megfigyelését. Minden korábbinál átfogóbb vizsgálatban, összesen öt kontinens, valamint az Atlanti-, Csendes-óceán, Karib- és Földközi-tenger 66 gyíkfajának menekülési viselkedését összevetve megállapították, hogy a szigeteken élő gyíkok sokkal közelebb engedik magukhoz az embereket, mint a rokon fajú szárazföldiek. Az eredmények szerint minél távolabb él egy gyík a kontinenstől, annál később iszkol el a közeledő ember elől.
A ragadozók nélküli szigeteken a szelekció azoknak az egyedeknek kedvezett, amelyek nem vesztegették feleslegesen az idejüket, energiájukat menekülésre, így a nyugodtabb példányok hagytak maguk után több utódot. De lehet, hogy más faktorok is szerepet játszottak a viselkedés átalakulásában, például az, hogy ha egy szigeten kevés a táplálék, a gyíknak megéri sokáig kitartani egy táplálkozóhelyen, mielőtt menekülőre fogná.